vissza a főoldalra

 2012.09.07. 

Csorja Gergely: Nyárvégi értékelés

A magyar politikatörténet egyik legbizarrabb botránya után a Jobbik népszerűsége a padlón van. A Jobbik rendezvényeiről elfogyott az ember, a bakancsosok megalázottan, becsapottan maradnak otthon. Szegedi Csanád lelepleződése, az egész Jobbik lelepleződése. Néhány, többnyire zsidó származású csaló sokakat vert át. A hazudozás, a csalás tényét letagadni tovább nem lehet, a Jobbik mögött álló egykori és – sajnos – mostani titkosszolgálati, rendőrségi emberek tehát új programba kezdtek. Mentik, ami menthető, próbálják elterelni a figyelmet a megmagyarázhatatlanról.

 Az elterelés legfőbb eszköze a rendőrség, ezen belül is Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ vezetője ellen intézett támadás. A támadás lényegi ötlete belülről, a rendőrség kötelékéből jött és végcélja természetesen a kormányfő. Ezt kell most felismerni ahhoz, hogy az egész aljas szándékot megértsük. Hajdu mint Orbán testőrségének vezetője, mint egykoron éppen a szövedék által kicsinált rendőr és kommandós képes volt felállítani egy ütőképes szervezetet, mely garantálja, hogy fegyveres puccsra ne kerülhessen sor. A TEK elsődleges funkciója – sok más mellett természetesen – a nevében van. A terror elhárítása. Na, nem a különböző titkosszolgálatok által szponzorált arablényegűnek beállított Al Kaidás, Oszama bin Ladenes virtuális, hanem a Kun Béla és Rákosi Mátyás előzményű terror elhárítása. Ennek a terrorveszélynek ma az elsődleges forrása valóban a Jobbik. Ezt Hajdu lényeglátóan nyilatkozta, ha nem is ezekkel a szavakkal. A Jobbik mögött álló erők, és a Jobbik vezetői Vona, Novák, Szabó Gábor, Mirkóczky és Szegedi Csanád – mert természetesen Szegedi coming outja és kilépése még lehetőséget biztosít a háttérdöntésekben való részvételre – lényegileg azonosak a bolseviki és zsidó gyökerű leninfiúkkal és Péter Gábor verőlegényeivel. A nemzeti radikalizmustól lopott szimbólumaik és jelszavaik mögött ott sejlik fel a Kahal, a zsidó közösséget irányító tanács több évszázados feszültsége, a belső társadalmi feszültségek, melynek eredményeként a zsidóság egy része radikalizálódott és a vörösterror alkotóelemévé, valójában előidézőjévé vált Magyarországon. Kun Béla, Szamuely Tibor vagy Péter Gábor motivációja nem különbözött lényegileg Szegedi Csanádétól, Vona Gáborétól, vagy Szabó Gáborétól. Bármilyen eszközzel megragadni a hatalmat, avagy a hatalom egy szeletét. A hatalommegragadás eszköze, de célja is lehet a terror, a társadalom megosztása, majd Magyarország feldúlása. Ha kell ávóval, ha kell polgárháborúval.

A háttérben a kétharmados hatalom megbuktatásán fáradozó egykori és mostani titkosszolgálati emberek, a ki tudja milyen kötődésű, de közösen Orbán ellen dolgozó szövedék áll. Erejüket nem szabad lebecsülni, az elmúlt időszak tisztogatásai, a Vizoviczki és egyéb ügyek kapcsán felállított, vagy letartóztatott rendőrök eltüntetése után is jelentős befolyással bírnak. Hajdu ellen egy hét alatt három támadást hajtottak végre. Először egy sablonlevéllel jöttek elő, melyen Hajdu aláírása látható, és a Szent Korona Rádiónak, ezen belül Ostenburg-Moravek Gyulának van címezve. Ostenburg-Moravek csendőr őrnagy a K. und K. hadsereg első világháborút követő szétesése ellenére kitartott IV. Károly mellett és legitimistaként részt vett a tiszti különítmények tevékenységében. Sopron védelme mellett a Tanácsköztársasághoz kötődő figurákra vadászott. Ostenburg-Moraveket, akárcsak a többi különítményest Horthy nem támogatta, sőt sokat le is tartóztattatott, igaz később a Soproni helytállásukért rehabilitálta őket. Ostenburg-Moravek nevével szórakozni, az ő nevében cikkeket írni, majd azon röhögni, hogy a TEK jogi részlegéből valaki Hajdu elé rak szignózni egy rutinlevelet, hogy a rendőrök arcát ne rakják ki a honlapra – legalábbis – infantilis. (Természetesen a TEK-nél dolgozó adminisztrátoroknak illene tudni, hogy ki volt Ostenburg-Moravek Gyula, még akkor is, ha az oktatási rendszer okolható a tudatlanságért – szerk.) A második támadás már komolyabb: a Csókakő nevezetű Fejér megyei települést lezárta a rendőrség. A műveleti területté nyilvánítást – a korábban az O.Z.O.R.A-fesztiválért felfüggesztett – Simon László megyei főkapitány rendelte el. A kivonulás eredeti oka az lett volna, hogy a Gárda avatást akar tartani Csókakőn. Csakhogy a ravasz gárdisták az avatást Dunaföldváron tartották meg és ezzel nagyon kiszúrtak a rendőrséggel. Mármint hogy a Népszabadság, a HVG és az összes többi hírcsináló az ügyet így tálalta. Azt nem lehet elképzelni, hogy a rendőrség nem tudta kideríteni, hova megy 150, számukra ismert ember. Mondhatni kizárt. Hogy erről valaki szándékosan nem tájékoztatta az illetékeseket, az elképzelhető. A valódi probléma azonban, hogy belső információk alapján hogyan gerjesztenek botrány. A rendőrségen belül mind a mai napig ott vannak az ellenoldal emberei, akik alig várják, hogy Hajdut eltávolítsák, hogy az esetleges puccs elől az akadályok elhárulhassanak. Hajdunak a csókakői esethez valószínűleg semmi köze sincs, mégis belemosták. Alig telik el egy nap, máris jön a következő csapás: a dandártábornok a Szíriából hazahozott, korábban elrabolt, volt rendőrök közül egyiknek odasúg a sajtótájékoztatón: Mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak beléd kötni. Az odasúgásban nyilván Hajdu saját tapasztalata, az egykori kolléga megsegítése is benne volt, ugyanis amióta Hajdut kinevezték a TEK főigazgatójának semmi más sem történik, mint hogy megpróbálnak belekötni. A TEK jól működik, rendszeresen tartják a kapcsolatot a sajtóval, Hajdu közvetlen, szimpatikus és általában az emberei is szeretik. Mégsem tud jót csinálni, mondhatnók: nincs rajta sapka. A hírportálok minden esetet első helyen hoznak. A cél természetesen Hajdu ellehetetlenítése, eltávolítása és Orbán fejére olvasása: ugye, hogy elbukott a testőröd, ugye, hogy alkalmatlan. Pedig nem az: sőt!

Most az igazi veszély, hogy a támadások kereszttüzében, valamiféle nyugalomkeresés, valamiféle kiegyezésvágy uralkodik el a kétharmadon, és szép lassan visszaáll minden a 2010 előtti állapotba. A kétharmad mellett kitartók lassan belefáradnak, nem érzik a megbecsülést, sőt azt látják, hogy itt is, ott is a régi emberek kerülnek elő, hogy az ügyek állnak, hogy semmi sem halad előre.

A tenni akaró, ötletekkel, gondolatokkal teli elmék elfásulnak, feladják. Miközben a nagy elméleti csatákból nyertesen kerül ki a kétharmad, az apró mindennapi ügyek elbuknak. Lustaság, kivagyiság, tudatlanság, irigység, alkalmatlanság – esetleg más irányú kötődés – zárja el az utat a tenni akarók elől. Ezen a téren újraéljük az 1991 utáni, majd a 2000 utáni érzéseket. Akkor is úgy tűnt, hogy sok ugyan a hiányosság, de az ellenzék nem képes talpra állni, hogy a volt kommunistáknak vége. Csakhogy a titkosszolgálati alapú,  az üzleti élettől, a kultúrába és mindenhova beszüremlő, vagy már eleve ott uralkodó hálózati emberek hihetetlen gyorsasággal képesek megfordítani a látszólagos fölényt.

Szegedi Csanádtól megtudtuk, hogy a Gárdát és a Jobbikot, valaki, illetve valakik a titkosszolgálattól – vajon melyiktől? – segítették. Most a Jobbik lefelé tart. Csakhogy ettől még fenyegethetnek polgárháborúval. Ettől még előadhatják azt a minden alapot nélkülöző képtelen baromságot, hogy itt valamiféle cigány–magyar polgárháborús helyzet van (és erre a közszolgálatitól a Hír tévéig mindenki kapható) Ettől még az a 100-150 ember rátelepedhet egy valódi problémára. A cigányok egy részének viselkedése nyilván sokakat és sokszor joggal irritál. Ebből polgárháborús helyzetet kreálni azonban munka, idő és pénzigényes. Ehhez a régi jó szakemberekre van szükség.

Ezek a régi jó szakemberek most hatalmas erőbedobással dolgoznak. A félreállítottak lassan megpróbálnak visszaszivárogni. Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha Pintért és Hajdut el tudnák távolítani, ezt pontosan tudják. Most Hajdut érzik könnyebben támadhatónak, ráadásul őt könnyebb Orbánhoz kötni. Megindult a bomlasztás, az elégedetlenség hangjainak felerősítése. Ebben a helyzetben mindennél fontosabb, hogy a kitartás, a helytállás legyen elismerve. Mert a saját tábor felbomlása vagy csak fellazulása is végzetes lehet. 2014 egyre közelebb van. És a helyzet koránt-sem rózsás.