2012.09.14.

Csorja Gergely: Csurka István tényei

Romsics Ignác a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető jobboldalinak. Zsidóellenesnek végképp nem. Gerő András ennek ellenére leantiszemitázta, pusztán a ma már elfedhetetlen tények feltárásáért. A Gerő-féléknek kellemetlen, elhallgatandó tények a következők: A XIX. században zsidók tömegei áradtak be Magyarországra elsősorban Galíciából. A XX. század elejére az egyetemi hallgatók jelentős része zsidó származású volt. Bizonyos karokon a zsidók aránya meghaladta az 50 százalékot. Az 1919-es vörösterror vezetőinek legalább kétharmada zsidó származású volt, a terrorért, majd ezer ember kivégzéséért, meglincseléséért, megkínzásáért két zsidó származású személyt terhel a felelősség. A magyar társadalom, és elsősorban a nemzeti liberális eszméket valló elit a zsidókat befogadta és Európában is szinte egyedülálló emancipációs folyamat teljesedett ki. Ennek is köszönhető, hogy a zsidóság jelentős része gyorsan felemelkedett, míg a magyar középosztály, elsősorban a közép és kisnemesi réteg jelentős része elszegényedett. A középosztály tömegei a felsőoktatásból lényegében kiszorultak, míg a lakosság tíz százalékát sem elérő zsidóság a felsőoktatási helyek harminc-ötven százalékát foglalta el. A Vörös Hadsereg árnyékában a zsidóság számos tagja bosszúból részese, sőt kitalálója, mozgatója lett a Rákosi-korszakban eluralkodó terrornak. A terror elsődleges célja a magyar középosztály kiirtása volt.

Romsics a vád alól tisztázni akarta magát, ezért a Népszabadságban terjedelmes, dolgozatnak beillő cikkben elemezte Trianon és a holokauszt viszonyát. Az elemzés ki nem mondottan, de reflektál Csurka István A hatodik koporsójára. Csurka ténydrámájában tulajdonképpen az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések és ezen belül a Magyarországot és lényegében egész Közép-Kelet-Európát évszázadra tönkretevő trianoni béke egyik fontos, eleddig elhallgatott motivációját tárja a nagyérdemű elé. Csurka következtetései nem légből kapottak. A hatodik koporsó tulajdonképpen lábjegyzetezhető lenne. A hivatkozások felsorolása több oldalra rúg és Szolzsenyicintől, a trianoni béketárgyalások hivatalos iratain keresztül, akár Romsicsig is eljuthat. Csurka István azonban elsősorban drámaíró, méghozzá jó drámaíró. Pontosan tudta, hogy a színrevitelt a forrásokhoz való rigorózus ragaszkodás akadályozza, mozgásterét beszűkíti. Ezért a tényanyagot abszurd, fikciós környezetbe helyezte. A történelemhamisítást leleplező szerkezet, mely újrajátssza az eredeti történéseket – ugyanakkor a főszereplőt egyfajta narrátorrá lépteti elő – egészen eredeti színpadi elem.

A darabot és – természetesen – a halott szerzőt leantiszemitázó ellenlábasoknak azonban nem a fikcióval, nem a Csurka által teremtett helyzetekkel és párbeszédekkel van bajuk. A bemutatót elsősorban a tényanyag miatt kellett megakadályozni. A Romsics által megírt tények már régen ismertek a nagyközönség előtt. Gerő e tekintetben késett vagy huszonöt évet. Huszonöt évvel ezelőtt Csurka már régen túljutott a tényfeltárásban a mai Romsicson , annak ellenére, hogy nem történész. Felismerte, hogy a zsidóság magyarországi szerepe, a zsidóság egy részének magát a zsidóságot is eláruló hatalommegragadása sokkal mélyebb gyökerű, mint azt gondolhattuk. A hatodik koporsó mögött megjelenik egy sajátos, elhallgatott tény, a kahal ténye. Szolzsenyicin, a Nobel-díjas világhírű orosz író tárta a világ elé a kahal struktúráját és hatását a zsidó és az orosz életre, valamint a kommunizmus és a Szovjetunió történetére. Mi a kahal?

Egy elhallgatott, a modern élet által betemetett életforma, amelynek társadalomszervező és hatalommegszerző módszerei a világ zsidóságában ma is tovább élnek és hatnak. A kahal egy nép fennmaradásának önkéntes vakságig és az önemésztésig terjedő rendje, amely a nép fennmaradásáért és az életformáért képes a saját népe egy részének feláldozására is, amely nem ismer más létcélt, csak a talmudista zsidóként való fennmaradást. …A kahal egy tömbben, a gettóban élő zsidók önigazgatási szerve. A kahal vaskezű elnyomó szerv volt, amelynek minden mozdulatát az határozta meg, hogy a fennhatósága alá tartozó közösség megőrizhesse zsidóságát. Tiltotta a tanulást, még az orosz nyelv elsajátítását is, elzárta a felvilágosodás eszméit a gettók népétől, csak a Talmudban való elmerülést tartotta elfogadhatónak, és a nemzetiség megtartásának zálogát egyedül a szigorú elkülönülésben látta.

A kahalok alatt a keleti zsidóság példátlan szaporodásnak indult. Az ifjakat már szinte gyermekkorban összeadták, és azzal sem törődve, hogy ennélfogva nem minden utód életképes, mérhetetlenül felszaporították az adóalanyokat, illetve az eltitkolható adóalanyokat. Ez az embertelenségig zárt, merev életforma mégsem volt hatástalan: a XX. századra a keleti zsidóság a világ zsidóságának fő ereje lett, óriási rajokat tudott kibocsátani magából nyugatra, elsősorban Amerikába, és ma a cionizmus népi alapját adja. Ami ma történik a világban, az e nélkül a kegyetlen és életidegennek látszó kahal-rendszer nélkül nem történt volna meg, vagy nem így történt volna meg. A mai Ukrajna területéről kiáramló zsidó tömeg mellett, a nyugati civilizáció fejlődésének köszönhetően egy másik folyamat is felsejlik a dráma mögött. A XIX. és XX. századon végigívelő folyamat, mely a pénz feletti rendelkezésnek soha nem látott jelentőséget kölcsönöz. A pénz, hovatovább a pénzkibocsátás és elosztás feletti rendelkezés pedig a XIX. század végére néhány nagy család, többnyire – de nem kizárólagosan – zsidó család kezébe kerül. Ezek közül is kiemelkednek – az ekkor már 250 éves történetükkel és a know-how feltalálásával – a Rothschildok. Alfred de Rothschild a trianoni béketárgyalások előtt néhány évtizeddel a világ elsőszámú birodalma, a brit-birodalom jegybankjának vezetője. A drámában is megjelenő Arthur James Balfour, a brit birodalom külügyminisztere híres nyilatkozatát egy másik Rothschildnak, Walternak címezte. A nyilatkozat alapján kapta meg a zsidó közösség Palesztinát, igaz Izrael állam megszületéséhez kellett még egy világháború.

Csurka István drámájában a tényekből kiáradó következtetés a tiltandó. A trianoni békeszerződés, sőt a Párizs környéki békék igazságtalan rendszere mögött, a nyilvánvalóan és rövidtávon konfliktustömeghez, háborúkhoz, sőt világháborúhoz vezető egyensúlytalan Európa kialakítása mögött a béketárgyaláson aktívan részt vevő vélt, vagy valós zsidó érdek, illetve néhány nagy zsidó család érdekét szolgáló befolyásolás is állt.

Romsics Ignác 20 vagy 25 év múlva – kívánom neki, hogy egészségben élje meg – majd megjelentetheti a Népszabadságban ezeket a tényeket is. Talán. És 20 vagy 25 év múlva már a tények leírása miatti antiszemitizmus vádra, egy akkori Gerő által felállított antiszemitizmus vádra a többi történész ugyanúgy csak legyint majd.