vissza a főoldalra

 

 

 2012.09.14. 

A magyartarka megmentéséért

Jó genetikai alapokra tudunk építeni

Öt év alatt ezer egyeddel nő a veszélyeztetett magyar tarka szarvasmarha nagy többségben fajtatiszta állománya a 2010-ben kezdődött tenyésztési program keretében. A program szükségességéről dr. Húth Balázs, a Magyartarka Tenyésztők Országos Egyesületének tenyésztési vezetője nyilatkozott.

 A Magyarországon 200 éve honos fajtát, a magyar tarkát 2010-ben nyilvánították veszélyeztetett fajtává, miután 4000 alá csökkent az A-törzskönyves, nagy többségben fajtatiszta egyedek száma. De miért csökkent le ennyire ez a szám?

 –1972-ben olyan kormányprogramot hoztak, ami a szarvasmarha ágazatban előírta a specializációt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tej-illetve a hústermelést specializált fajtákkal kívánták biztosítani. A magyartarka kettőshasznosítású fajta, mert tejet is termel és kiváló minőségű húst is szolgáltat. Így a fent említett koncepcióba nem fért be ez a fajta tenyésztése. Ekkor az akkori mezőgazdasági irányítás úgy döntött, hogy specializált tejelő fajtákkal, többnyire holstein-frízzel megkezdi a magyartarka állomány fajtaátalakító keresztezését. Ez ahhoz vezetett, hogy 1990-ig nagymértékben lecsökkent az aktív populáció.

 2010-ig pedig nem kaptak hathatós segítséget?

 –A ’90-es évek elején a tulajdonváltások és a piac megváltozása miatt bizonytalanná vált a termelési és a közgazdasági környezet. Ez nagymértékben hozzájárult a szarvasmarha állomány – nem csak a magyartarka – csökkenéséhez. A tehénállomány majdnem a felére csökkent. Amikor 2004-ben beléptünk az EU-ba, már folyósították számunkra az uniós támogatásokat. Főleg a közvetlen (termeléshez kapcsolódó) támogatásokra és különböző beruházásokat ösztönző támogatásokra gondolok. Mindez segítette az ágazatot, ahogy az is, hogy az elmúlt 2-3 évben a magyartarka esetében jelentős mértékben emelkedett a jó minőségű vágómarha átvételi ára is. Nagyon jó áron tudják eladni a tenyésztők a hízóalapanyag céljául szolgáló borjút, a vemhes üszőt, vagy a selejtes tehenet. Segített az aktív populáció stabilizálásában, és a létszám növekedésében az a már említet öt éves program a veszélyeztetett és őshonos hazai fajták támogatására, ami nyilvánvalóan az aktív populációt fenntartó tenyészeteknek nyújt hathatós támogatást.

 Milyen jó tulajdonságai is vannak a magyar tarkának? Gondolom, az sem mindegy, hogy mennyi a magyar tarkák átlagos súlygyarapodása…

 –Azért is kell megmenteni ezt a fajtát, mert körülbelül 200 éve létezik itt a Kárpát-medencében; remekül alkalmazkodott a hazai, sokszor szélsőséges éghajlathoz is. A másik tényező pedig a fajta kiváló tej-és hústermelése, hiszen jó genetikai alapokra tudunk építeni. A tejtermelésben a fajta nem veszi fel a versenyt a specializált tejelő fajtákkal, az országos átlag „csupán” 6000 kilogrammos tejtermelés, viszont a magyar tarka teje 4%, vagy afeletti zsírtartalommal, és 3,5 –os fehérje tartalommal rendelkezik. Az utóbbi ideális a különböző tejtermékek gyártásához. Hústermelésben pedig a fajta kimagasló tulajdonságokkal rendelkezik, mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben. A fajta húsminősége megfelel a kontinentális európai ízlésvilágnak – a hús jól márványozott, meggypiros színű, íz-és zamatanyagokban gazdag, ezért kedvelik és keresik a fogyasztók.

 De hol? Hiszen a magyartarka húsának többsége külföldön értékesül.

 –Magyarországon a ’70-es éveket megelőzően nagy hagyománya volt a magyar tarka hízóbikák dél-európai országokban történő értékesítésének. Gyakorlatilag vagonszámra exportáltuk elsősorban olasz piacra a hízóbikákat, amiért akkor devizában fizettek. Majd, miután a fajta létszáma visszaesett, csökkent az export. De így is el lehet mondani, hogy a magyartarka tenyésztők napjainkban is közel 90%-ban exportra értékesítenek. Hagyományos piacaink az olasz, horvát, és a szlovén, illetve az elmúlt években a török. Jelenleg a török felvásárlók kínálják a legmagasabb árat. Nem csak az exportorientáltság, hanem az ár miatt sem jutottak hozzá a hazai vásárlók a magyartarkához. Ennek a fajtának ugyanis az árfekvése jóval magasabb, mint a „kommersz marhahúst előállító fajtáké. Természetesen eltökélt szándékunk a hazai marhahúsfogyasztás növelése, mert az éves, személyenkénti 2,5-3 kilógrammos fogyasztás gyalázatosan alacsony. Ezért indítottuk útjára 2007-ben a márkázott magyartarka húsprogramot olyan szlogennel, Magyartarka-garantált minőség itthonról, hogy a magyartarka húsa hazai termelőktől, hazai vágóhídon feldolgozott, magas hozzáadott termékű értékek a hazai kereskedelmi láncolatba bekerülve eljussanak a fogyasztókhoz is. Arra törekszünk, hogy a magyartarka hús hallatán jó minőségű árúra asszociáljanak a vásárlók. Lényeges, hogy a termék-előállítás munkahelyet is teremt a hátrányos helyzetű régiókban.

 Az olvastam, hogy külföldről hoztak be szaporító anyagot. Így mennyire marad magyar a magyartarka?

 –Amikor a magyartarka kialakult, akkor a svájci szimentáli volt az az alapfajta, amit akkor a döntéshozók behoztak az országba tenyészbikaként, illetve vemhes üszőként. Így jött létre a magyartarka fajta. Ami attól magyar, hogy a hazai rögön alakult ki. Amikor viszont egy populációnak nagymértékben lecsökken a létszáma, elengedhetetlen a vérfrissítés, mert annyira  beszűkül a genetikai variancia, hogy fennáll a fajta kihalásának veszélye. Mindez a humán-oldalon is megfigyelhető: a magyar nép is azért ennyire vitális, életrevaló, mert több népcsoportból tevődött össze.

 A 2010—ben elindult tenyésztési programnak köszönhetően 2 év alatt mennyivel gyarapodott a létszám?

 –Hozzávetőleg 500 tehénnel gyarapodott az aktív populáció. Azt szeretnénk, hogy 2014-re, mire a program zárul, ezer tehénre fel tudjuk emelni a létszámot, ami mind a tenyészbika, mind a fajtafenntartás szempontjából lényeges.

 Mennyien foglalkoznak ma magyartarka tenyésztéssel?

 –A már említett populáció fenntartása 38-40 tenyésztő munkája. Viszont magyartarkával lényegesen többen foglalkoznak, mert hazánkban közel 50 ezer magyartarka tehenet tartanak. Alapvetően  az a probléma, hogy azok a gazdaságok tűntek el a ’70-es évektől, melyek az aktív populációt fenntartották.

 A Magyartarka Tenyésztők Országos Egyesületének észrevételeit meghallgatják a szaktárcánál is?  

–Nagy jó a kapcsolatunk a Vidékfejlesztési Minisztériummal, szinte az összes társadalmi egyeztetésben részt vesz a tenyésztő szervezet, illetve az állattenyésztőket összefogó Magyar Állattenyésztők Szövetsége. Jó alapon nyugszik a szakmai együttműködés; miniszter úr számtalanszor ellátogat az általunk szervezett rendezvényekre. Mind az állami, mind a tenyésztői szándék a kiváló küllemű, jó húsformájú állomány kitenyésztésére, megmentésére irányul, és továbbra is törekszünk a kettős - hús- és tejtermelő képesség javítására, a fajta megőrzésére az utókor számára is.

 

Medveczky Attila