|
 2012.09.21.
Színházunkat barátságossá, élhetőbbé
akarjuk tenni
Ha nem hallgatnám meg munkatársaimat, nagyon nehéz helyzetbe
hoznám a színházat
„A József
Attila Színház a 2012/2013-as évadban több mint tíz különböző
bérletsorozattal várja a tisztelt közönséget. Így a bérletes
előadásokkal, mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek és az
ifjúsági korosztálynak is – akikre kiemelt figyelmet fordítunk
– eddig soha nem látott választási lehetőséget kínálunk.”-
olvasható a József Attila Színház előadásait hirdető
füzetecskében Nemcsák Károly igazgató úr tollából.
Szeptember 8-án délután utcabállal nyitotta meg az évadot
a József Attila Színház. Esetünkben csupán reklámfogásról
van szó? – kérdezem Nemcsák Károlytól, a színház ügyvezetőjétől.
–Természetesen reklámfogásról is beszélhetünk,
hiszen a színház nem létezik marketing nélkül. Az utcabál a
József Attila Színház hagyományos, évekkel ezelőtt elindított
rendezvénye, és idén a műszaki gárda vetette fel a megvalósítás
ötletét. Azért örültem ennek az utcabálnak, mert azt
gondolom, hogy nagyon fontos lehet számunkra az, ha személyesen
találkozunk a nézőkkel. Nem csak a jegyek eladásáról van szó,
hanem arról is: megtudjuk azt, amit a nézők a színházunkról,
a színészekről, a műsorpolitikánkról gondolnak, vagy
bizonyos helyzetben elvárnak. A legfontosabb a kötetlen, személyes
találkozás. Olvastam, hogy Pécsett és volt hasonló rendezvény,
és Zalaegerszegen is lesz.
Azt olvastam, hogy akik az utcabál idején váltottak
bérletet, kedvezményben részesültek.
–Ezek azok a reklámforgások, melyeket mindenki meg
próbál ragadni.
Mennyi látogatója volt az utcabálnak?
–Pontos számot nem tudok mondani, mert jöttek-mentek
az emberek, és fantasztikus volt látni, ahogy a Déryné köz
megtelt. Úgy vélem, 1500-2000 ember vett részt folyamatosan a
rendezvényen.
Tehát van mit ünnepelni. Tavaly több százmilliós hiánnyal
örökölte ezt a színházat. Egy év alatt mennyire sikerült
gazdaságilag stabilizálni a József Attila Színház helyzetét?
–Amikor átvettem a színház vezetetését, felmértem
az adósságállományt. A fővárosi önkormányzat viszont megítélt
számunkra akkora összeget, hogy törlesszünk, és kifizethessük
a végkielégítéseket. Így nem mínuszról kezdtünk. Éves
szinten rendelkezésünkre áll egy bizonyos összeg, ebből
azokat a dolgozókat tudtam leszerződtetni, akik a háttérműködést
biztosítják. Tehát a műszaki, gazdasági személyzetet. A többi
kiadást az előadásaink bevételéből kell fedeznünk.
Anyagilag stabilizáltuk a helyzetünket, ha pl. rendelkezésünkre
áll 100 forint, akkor nem 101-et, hanem 98-at költünk. Színészeink
bár vállalkozók, ide kötődnek a színházhoz. Sajnos nem
vagyunk abban a helyzetben, hogy őket alkalmazottként
foglalkoztassuk. Azt gondolom, hogy nem is biztos, hogy ezt
kellene tennünk, mert nem tartom igazságosnak azt, hogy pl. a színházunk
fizesse a járulékot valaki után, s ha az illető fellép egy másik
helyen, akkor az az intézmény már nem fizet semmi plusz terhet.
Ráadásul a háttérszemélyzet „röghöz kötött”, míg a művészek
szabadabb mozgástérrel rendelkeznek.
Attól függetlenül, hogy papíron nincsenek közalkalmazotti
jogviszonyban a színészek, lehet „érzelmi” alapon társulatról
beszélni?
–Természetesen.
A Madách Színházban sincsenek közalkalmazotti státuszban a színészek,
mégis többen ahhoz a színházhoz köthetők. Ha egy színház
egy évadon belül 2-3 előadásban foglalkoztat bizonyos színészeket,
akkor már beszélhetünk társulatról. Majdnem 20 –ra tehető
azoknak a művészeknek a száma, akik nem csak érzelmileg, hanem
gyakorlatilag is hozzánk kötődnek.
Milyen igazgatói attitűdöt alakított ki? Nemcsák
Károlyhoz odamehetnek mind a háttérmunkások, mind a vezetői
színészek, és elmondhatják javaslataikat?
–Természetesen. Ha nem hallgatnám meg munkatársaimat,
nagyon nehéz helyzetbe hoznám a színházat. Hiszen közös játékról
van szó, ami közös gondolkodást igényel. Nagyon nehéz együtt
dolgozni akkor, ha nem ismerem az alkalmazottak gondolatait. Színházunkat
barátságossá, élhetőbbé akarjuk tenni, és nem jó úton járnék,
ha a vezérelvűségnek engednék teret.
A határon túli társulatok a jövőben is bemutatkoznak
a József Attila Színházban?
–Fontosnak tartom, hogy folyamatosan új és új darabbal
mutatkozzanak be nálunk a határon túli magyar színházak, és
megvan rá a pénzügyi keretünk, hogy december 31-éig fogadjuk
őket. Remélem, hogy az évad második felében sem lesz e
tekintetben változás.
A programot olvasva meglepett, hogy Mozart Varázsfuvoláját
és Kacsoh János vitézét is bemutatják operaházi művészekkel.
–Az idei évad újdonsága két ifjúsági bérletsorozat
elindítása. Az egyik zenés, a másik prózai. Már az elmúlt
évadban szoros kapcsolatot alakítottunk ki a III., a XIII., és
a IV. kerületi iskolák színházszervezőivel, mert nagyon
szeretnénk, hogy az ifjúság számára útmutatót adjunk. Felmértük
az igényeket, és úgy gondoltuk, hogy a János vitéz, a Varázsfuvola
és Vivaldi Négy évszakának megtekintése, meghallgatása
jelentősen befolyásolja a felsős diákok zenei fejlődését.
Emlékszem, mennyire varázslatos élményt jelentett számomra,
mikor a miskolci szimfonikusok koncerteztek az iskolánkban, és
beavattak a zene világába. Esetünkben is ilyen beavató előadásokról
lesz szó.
A felnőtt bérletből milyen előadásokat emelne ki?
–A felnőtt bérletsorozatot azzal a Hunyadi Sándor
Feketeszárú cseresznye c. darabbal kezdjük – rendező Kerényi
Imre– , aminek már június 4-én megvolt az előbemutatója,
mert a trianoni diktátum idején játszódik ez a gyönyörű történet.
A második bemutatónk közös darab a Soproni Petőfi Színházzal,
és ez az Egy szerelem három éjszakája Huszti Péter rendezésében.
A harmadik bemutatónk december 8-án lesz, Csiky Gergely, A
nagymama vígjátéka. Ezzel a Nagy Viktor által rendezett
darabbal koronázzuk meg Galambos Erzsi művésznő 80. születésnapi
ünnepségét. 2013. februárjában pedig Arthur Miller Édes fiam
c. színművének lesz a premierje. A gyerekek számára négy
kedves darabot ajánlunk: a Péter és a farkast, A suszter manóit,
a Holle anyót, és az Ózt. Mindezeken kívül több előadást
tartunk repertoárunkon, és reméljük mindenki megtalálja a saját
ízlésének megfelelő előadást.
Medveczky Attila
|
