Nem gyermekmegőrzőről van szó, hanem szakra és szakmára épülő képzésről

Áder János államelnök úr a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát adományozta több évtizedes elkötelezett, példaértékű oktatói-nevelői és tehetséggondozói munkája, közéleti tevékenysége elismeréséül dr. Giber Vilmosnak, a Klebelsberg Középiskolai Kollégium igazgatójának; a Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata önkormányzati képviselőjének.

Gratulálunk a kitüntetéshez, igazgató úr! Életrajzban olvastam, hogy 1982-ben teljesítette édesapjának tett ígéretét, és ács-állványozó szakmában szakmunkás bizonyítványt szerzett. Innen vetődik fel a kérdés: gondolt-e szüleire az elismerés átvételekor?

–Ez egyértelmű, hiszen tőlük kaptam az életet. Amikor az ember egy ilyen kitüntetést kap, akkor természetes, hogy a köszönet és a hála szavait először és elsősorban szülei felé kell elrebegnie. Édesapámmal együtt krisztusi szakmám van, tehát mindketten ácsok is vagyunk. Gyermekkorom óta dolgoztam édesapám mellett – ezért Marcalli ipartestülete közel 20 éves szakmai viszonyt igazolt le nekem – ,és a diploma után két évvel befejeztem a szakmunkásképzőt is. Édesapám pedig – szüleim a mai napig jó egészségnek örvendenek – nagyon örült, mikor hivatalosan is ács-állványozó lettem.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy nem történt más, mint egy kormánypárti önkormányzati képviselő kitüntetése, azért el kell mondani, hogy ön feldolgozta Somogy megye sportmúltját, 1997-ben pedig megkapta a főtanácsosi kinevezést. 2000 szeptemberétől 2002-ig pedig a Kaposvári Egyetem Társadalmi Tanácsának tagja.

–Lehet, hogy szerénytelennek tűnök, de mindezen kívül bizonyára más tevékenységemre is odafigyeltek a díjazáskor. 1999 –ben az én ötletem és találmányom volt a Himnusz és a Szózat első strófáinak 50x70 centiméteres képen való megjelenítése. Ezen kívül az ezredfordulón, Kaposváron, a saját költségemből minden felekezetnek felajánlottam egy nemzeti színű zászlót. A megyei jogú város több emléktáblája fűződik nevemhez; a közgyűlésen felvetettem, hogy azok elmékét is megőrizzük, akik maradandót alkottak, de a kommunista rendszer mégsem becsülte meg őket. A helyi 1848-as, és 1956-os hősöknek is külön ünnepséget szervezünk, és az Aradi vértanúk emléknapját is én hoztam be a város közgondolkodásába. Minden alkalommal én mondom az ünnepi beszédet abban az Aradi emlékparkban, aminek kialakítása szintén nevemhez fűződik. Emellett két éve a Hősök és Mártírok Közalapítvány elnöke vagyok; a hősök emlékét éltető ünnepségeket mi finanszírozzuk. Tehát talán ezeket is figyelemre vették, viszont sosem a kitüntetésért dolgoztam. Nem is számítottam arra, hogy mindezt a munkát valaha egyszer észreveszik.

2003-tól a Klebelsberg Középiskolai Kollégium igazgatója. Ön is alapította ezt az intézményt?

–Intézményünk a Baross Gábor Kollégium jogutódjaként jött létre. Amikor pályázat útján elnyertem az igazgatóságot, azt javasoltam a polgármester úrnak, a város közgyűlésének, hogy vegyük fel Klebelsberg Kunó nevét. Tudni kell, hogy én egész szakmaiságomat Klebelsberghez igazítottam. Még főiskolás koromban, a pécsi tanárképző könyvtárában találtam rá munkáira, amiket a szabály szerint nem lehetett kikölcsönözni. Viszont dolgozott ott egy kedves könyvtáros, aki megengedte nekem, hogy Népsportba csomagoljam be a Klbelesberg-munkákat, s úgy olvassam el azokat. Azóta Klebelsberg az én vezérlő csillagom. Kollégiumunk pedagógiai és tehetséggondozó programja is a legendás kultúrpolitikushoz köthető idézettel kezdődik. 2008 óta foglalkozunk tehetséggondozással, és azóta a legmagasabb szinte jutottunk, hiszen regionális kiváló tehetségponttá nyilvánították kollégiumunkat.

Tehát ez több, mint egy „diáklaktanya”.

–Sosem voltam kollégista, így nem tudtam meghatározni teljes bizonyossággal azt, milyen is a jó kollégium. Ezért egy egész nyarat rászántam arra, hogy az összes kollégiumról kapcsolatos iratot előkeressem, és azokat tanulmányozzam. A kollégium lényege, hogy nevelési színtér. Tehát, amit a gyerek elkezd az iskolában, azt délután, este is folytathassa. A jó kollégiumoknak, főleg az egyháziaknak, a szakmai titka az, hogy ahhoz a tanárhoz fordulhat a gyerek - abból a tárgykörből, amivel problémája van - délután, aki vele délelőtt foglalkozott. Én ezért kollégáimat úgy válogattam össze, hogy a középfokú oktatás teljes szakterületét lefedjük. Tehát nem gyermekmegőrzőről van szó, hanem szakra és szakmára épülő képzésről. Délutánonként kötelező nálunk a szilencium, és a kollégáknak a végzettségüknek megfelelő szakkört, vagy felzárkóztató programot kell vezetniük. Munkaköri kötelességük a tehetséggondozást vállalniuk. Mindegyik diákcsoportnak külön csoportvezető tanára van, akinek minden hónapban kötelező az adott iskolában a diákok eredményei után érdeklődni. Ha észreveszi, hogy egy diák rontott, akkor kötelessége a gyereket az adott szakos tanárhoz korrepetálásra vinni. Nálunk ez a rendszer működik, két gimnázium és egy szakközépiskola diákjai tanulnak nálunk, és az alapítás óta az össz –tanulmányi eredmény még nem ment le 4 egész alá. Klebelsberg filozófiája szerint mindennek a rend az alapja. Annak hiányában minden felesleges. Minket ezért nem is érintett a szociálliberális kormányok oktatáspolitikája. A saját elveink, értékeink mentén haladunk.

Mennyiben igaz az az állítás, hogy a gyerekek túlterheltek.

–Ezt nem hiszem. Csupán rossz a tanulási módszer, az időbeosztás. Azért sem hiszem ezt, mert a múlt tanévben 23 szakkör működött nálunk és nem szakköri keretekben lévő foglalkozások száma 6 volt. Természetesen a zenei nevelésre is figyelünk, így Rolland-zongorát vásároltunk, dobfelszerelést, 6 gitárt, fuvolát. A tehetséges, de szegényebb családból származó gyerekek zeneiskolai tanulmányát mi fizetjük, ha a szülők ezt nem tudják.

Tehát tudják támogatni a hátrányos helyzetű diákokat.

–Természetesen, hiszen az Arany János Tehetséggondozó Program kollégiumi része Kaposváron nálunk realizálódik. Ami azt jelenti, hogy a kollégium 1/3-a hátrányos helyzetű gyerek…Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kiadásában megjelenő „Jó gyakorlatok” c. kötet első tíz intézményében ott szerepel – egyedüliként az ország összes kollégiuma között – a mi kollégiumunk gyakorlata.

Medveczky Attila