vissza a főoldalra

 

 

 2012.09.28. 

Hazudni tehetségtelenül

A Népszavában rendszeresen publikáló hajlott korú Szász István ezen a héten Józsi doktorból Jobbik lett címmel jelentetett meg írást. A Népszavában régóta porosodó publicista, saját tapasztalatként megírt, cikkében megfestett életkép nyilvánvalóan hamis. Mondhatnók: ordít a tehetségtelenség.

Szász gyengécske története szerint Dr. Józsi a szomszédban lakó 1936-ban jogi diplomát szerzett aggastyán zaklatja az írót, hogy az zavaros eszméit hallgassa meg. Ezek a zavaros eszmék természetesen nem csak Dr. Józsira jellemzők, hanem az egész keresztény középosztályra.

 Józsink olyan típusosan ostoba volt, annyira a századelő keresztény középosztályának jellegzetes képviselője, hogy meg nem állhattam vele a szembesülést – írja Szász. Majd a konklúzió: Ő maga ( mármint Dr. Józsi) volt az a keresztény középosztály sűrítménye, amelyik diákkorában Mussolini emberi értékeiről ír dolgozatot, aki Hitler tömeggyilkosságát vegetáriánus életmódja mellett, csak kis jellemgyengeségnek véli.

Gondoljunk bele: hány Józsi dr, Pista meg Feri úr, meg elődeik utódai (sic!) élnek ebben az országban? Nagyon sokan. Lehet, hogy nem olyan látványosan ostobák, mint dr. Józsi, álcázzák magukat (bár ma már ezt sem) és – a koleránál is veszedelmesebbek...

Józsi természetesen ’98-ban Fidesz szavazó volt, most pedig Jobbikos.

Ne is foglalkozzunk a kerettörténet lehetetlenségével, hogy az 1936-ban diplomázott, tehát valamikor 1915 környékén születtet jogász a Fideszre, majd a Jobbikra szavazna. A háború előtt diplomázott keresztény értelmiség képviselői, már akiket nem öltek meg, nem száműztek, nem disszidáltak, vagy maguktól nem haltak meg, többnyire az MDF-re, a KDNP-re, a Kisgazdákra, majd később a MIÉP-re szavaztak. A Fidesz és különösen a Jobbik ezt a korosztályt egyáltalán nem érdekelte. A tapasztalt öregek azonnal kiszúrták a Szegedi Csanád-i motivációt a Jobbikban.

 Ettől természetesen még lehetne egy, a matuzsálemi kort megérő kivétel. Csakhogy Szász közel sincs olyan tehetségű szerző, hogy ezt a fiktív jobbikost életszerűvé tegye. Szász hazugságát tehetségtelensége leplezi le.

És még valamit. A zsigeri gyűlöletet a keresztény középosztállyal szemben. Szász írása egybevág a Népszava szellemi alapállásával. Igaz, még a Népszava a talmudista és proli indulatok túl intenzív kitörését visszafogó, bár egyre lazább szűrőrétege sem szokott a keresztény magyar középosztály felé ennyire nyíltan sugárzó gyűlölethullámot átengedni.

Szász írása abban segít, hogy kétségünk se maradjon. A Népszava szerkesztői, publicistái és rajongói egyívásúak Rákosival, Gerővel, Demszkyvel és Kis Jánossal. Mindannyiukat feszíti az indulat. Mindannyijukban ott motoszkál mélyen, vagy egészen a felszínen a tudat, hogy ezt a keresztény magyar középosztályt valahogyan mégiscsak ki kéne irtani.

 

Cs. G.