|
 2013.04.05.
Célunk,
hogy minél szélesebb réteggel szeretessük meg az opera műfaját
20 ezer diák tekintheti meg 100 forintért az Erkel Színházban a
Hunyadi Lászlót
Március
1-jén újra kinyitott az Erkel Színház; az első felújítási
ütem után, az évad végégig 77 előadást játszanak. Ókovács
Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója szerint bűn
volt az ország legnagyobb befogadó képességű színházát,
azt, amelyik ilyen jó akusztikával rendelkezik, és amelyikbe
zeneértő közönség jár, bezárni.
Az első ütemben mit tudtak felújítani az Erkel Színházban?
–A nézőtéri vizesblokkok teljes újjáépítése,
valamint tisztasági festés és nagytakarítás, portalanítás,
az érintésvédelem és az összes közmű működőképességének
ellenőrzése után nyitottuk meg ideiglenes játszásra az ország
legnagyobb befogadóképességű színházát: hisz csak hat hetünk
volt minderre! Az őszi próbaüzem beindítása előtt viszont
nagyobb szabású felújításra kerül sor: új homlokzatot, az
előcsarnokban kávézót, kiállítóteret alakítunk ki, megváltoztatjuk
a nézőtér aljzatát, mennyezetét, a faszerkezetek színét. Ha
futja az 1.8 milliárdból, kicseréljük az üléshuzatokat is,
és természetesen új függönyt szerelünk fel.
Arra én is emlékszem, a művészek öltözői az
Erkelben eléggé lepusztult állapotban voltak már a ’90-es évek
elején is. Tervezik ezek felújítását?
–Terveztük és végre is hajtottuk. A közfalakat
rendbe hozták, a beázásokat kijavították, átvakolták,
kifestették, viszont új szekrényeket még csak az egyik öltözőbe
tudtunk behelyezni. Minden szükséges hatósági engedélyt
megkaptunk az újranyitáshoz, tehát hatóságilag bizonyított,
hogy az Erkel Színház épülete nem életveszélyes, és nem is
volt az.
És kik azok, aki anno azt bizonyították, hogy az volt?
–Róluk már nemigen hallani. 40 napi munka alatt,
nagyjából 200 millió forintból elhárítottunk minden „veszélyt”:
mivel nem vagyunk csodalények, valószínűleg a „veszély”
nem létezett. De vajon az újranyitásra miért nem volt eddig
akarat és lehetőség? A közbeszerzések miatt e bezárt színház
felélesztése másfél évet vett igénybe: mennyivel egyszerűbb
lehetett máról holnapra, egyetlen kattintással lelakatolni?
1997-ben már egyszer megpróbálták, 2007-ben végre is hajtották.
Szerintem bűn volt az ország legnagyobb befogadó képességű
színházát, azt, amelyik ilyen jó akusztikával rendelkezik, és
amelyikbe zeneértő közönség jár, bezárni.
Az utóbbi hetekben több prózai színház előadását
tekintettem meg, és a szünetben akaratlanul is hallottam,
mennyire örülnek a nézők az Erkel Színház újranyitásának,
és, hogy a közelmúltban milyen jó Turandotot láttak.
–Nem panaszkodhatunk, ömlik a közönség, s ha marad
is pár hely üresen, az is azt jelenti, hogy körülbelül ezerhétszáz
vendégünk volt – ők sehová nem férnének be, hisz az ország
második legnagyobb színházi nézőtere – az Operaházé –
is „csak” 1235 főt bír befogadni. Újra megtapasztalhattuk,
hogy az Erkelbe teljesen más társadalmi rétegek járnak majd,
ők a műért, az élményért jönnek, és az igen kedvező,
maximum a mozi-árakig belőtt Erkel-helyárért cserébe elfogadják
a dísztelen, funkcionális környezetet, míg az Operaházat
sokan esztétikai szépsége miatt is látogatják.
Az olcsó jegyárakból arra következtetek, hogy esetünkben
nem profitra törekednek.
–Az Erkel missziós terep, ott nem bevételt, hanem látogatottságot
várunk. Az Erkel befektetés a jövőbe: éppúgy, mint a szintén
„ráfizetéses” közoktatás, vagy az egészségügyi költéseket
csökkenteni képes tömegsport. Aki az operát vagy a balettet
szereti, legalább olyan, mint a virág szerelmese: rossz ember
nem lehet! Most bevezető árakkal dolgozunk: minden néző
viszi hírünket az országban. Az Erkel Színház nélkül nem
volna értelme operaházi munkánknak: ha külföldieknek és
magyar tehetőseknek szentelt szolgáltatás vagyunk, afféle
zenei Halászbástya, akkor azt nem közpénzből kell megvalósítani
– és társadalmi hatása sem lesz. Mi viszont azt szeretnénk,
ha a magyar ember hozzá is férne ahhoz a kultúrkincshez,
amelynek megtartására, fejlesztésére az adóforintjait adja.
Beszéljünk két programjukról, a Facebook-szektorról
és az OperaKalandról.
–Két éve üzemel az Operaház Facebook-oldala, s egyre
nagyobb ütemben növekszik a látogatottsága. Már 13 ezer
rajongója van az oldalnak, s ezzel befogjuk a hasonlíthatatlan
előnnyel dolgozó bécsi Staatsoper, amely a világ egyik első
számú operaháza. Természetesen az is az egyik ok, hogy nekünk
van honnan felfejlődnünk, működik a megújítás, az új típusú
marketing felhajtóereje, míg a bécsi operaház rég a zeniten
van, 99% feletti eladást produkál. (A mi Operaházunk sincs
nagyon lemaradva, tavaly 93%-ra növeltük a telítettséget –
csak nem osztrák árakon…) Épp a közösségi oldal sikere
miatt döntöttünk úgy, hogy a Facebookon keresztül foglalt
jeggyel a karzat baloldalán 100 forintért meg lehet tekinteni
egy-egy előadást. Minderre 101 jegyet biztosítunk, egyelőre
ekkora a kontingens, de bővíthetjük idővel. A másik program,
az OperaKaland a szívemnek legkedvesebb. Másfél éve, mióta
kormánybiztos lettem, hajtogatom ezt az ötletet, és végre szárba
szökken! Májusban indul, és több tízezer fiatalnak nyújt
lehetőséget a műfajjal való megismerkedéshez. Az idei évadban
teszteljük a működést: legalább 20 ezer diák tekintheti meg
Hunyadi László-produkciónkat, amelyet az OperaKalandon belül
huszonegy alkalommal, zsinórban játszunk. Partnerek nélkül nem
tudnánk megoldani az ország minden középiskolájából az
egyenlő esélyekkel, gyakorlatilag ingyen történő idejutást:
szükségünk van a MÁV és a BKK támogatására is. Esetünkben
nem csak operalátogatásról van szó, hanem arról, hogy az
adott napon a vidéki diákok fővárosi kiállítóhelyeket,
Budapest épített örökségeit is meglátogathatják. Ősztől
pedig 75 ezer leendő érettségizőnek lesz helye nálunk, tanáraikkal
együtt.
Nemcsak
vidéki gyerekek, hanem vidéki és határon túli opera produkciók
is feljönnek az Erkel Színházba.
–Az Operaháznak már régen kötelessége lett volna,
hogy minden évben bemutassa a vidéki színházak operaprodukcióit,
és az egyetlen határon túli magyar nyelvű operatársulat, a
Kolozsvári Magyar Opera legfrissebb darabjait. Erre tesz a
mostani Primavera-program kísérletet csakúgy, mint ennek
balett-párja, a Pas de Trois. Már bemutatkoztak a győriek a János
vitézzel, a szegediek a Rigolettóval és jönnek a kolozsváriak
az Álarcosbállal. Jövőre már mind a hat társulatot megnézhetik
a pesti vagy agglomerációs nézők az Erkelben: és a fellépők
is egymást, ami ugyanilyen fontos.
Igaz, hogy tervbe vették a Miskolci Nemzeti Színház
Nabuccóját is, de mivel az Erkel Színházban nincs forgószínpad,
így lemondtak róla?
–Már elindítottuk a mobil gyűrűs forgó beszerzését,
és a miskolci előadásról, Kesselyák Gergely vadonatúj rendezéséről
olyannyira nem mondtunk le, hogy ha minden jól megy, decemberre
át is vennénk ezt a produkciót a mi igen poros Mikó-rendezésünk
helyére.
Régebben az Erkel Színház bezárásával is
indokolhatták a létszámleépítést. Mert annak idején két
zenekar, két énekkar működött. Most, hogy újra nyitnak, szükséges-e
bővíteni a létszámot?
–A március 1-jei megnyitón arra gondoltam, hogy
gazdasági okokból mind a Duna TV-nél, mind az Operaháznál
komoly létszámleépítést kellett végignéznem, végrehajtanom,
és ez valahol mindig személyes kudarc is, hisz minden kényszerűség
mellett mégiscsak nekem kell aláírni a felmentéseket. Február
végén viszont 110 új, még „csak” a műszakra vonatkozó
szerződést írhattam alá, s mire az Erkel Színház felújítása
véget ér, a novemberi ünnepélyes megnyitóra további 140 új
álláshelyet kell betölteni: művészeket toborzunk a zenekarba,
az énekkarba és a balettkarba is.
Úgy tudom, hogy több évadra előre szeretne műsortervet
kialakítani, hogy a sztárokat szerződtetni lehessen. Kikre számíthatunk?
–Júniusra már
tudnunk kell, hogy 2017 nyaráig milyen bemutatókat, nagyszabású
operai eseményeket tervezünk. Ezután minden évben már csak
egy plusz szezont kell betervezni, mert csak így tudjuk meghívni
azokat a világhírű sztárokat, akiknek jó előre betáblázott
a naptáruk, legyenek énekesek, táncosok, karmesterek vagy
rendezők. A legnagyobbakkal vagyunk tárgyalásban: az Opera
magyar intézmény marad akkor is, ha évi 450 előadásának
mintegy 5 ezer szerepkitűzésének néhány százalékát külföldiek
is kapják. Ha mi is számítunk külföldi meghívásra, akkor
ennek oda-vissza van értelme: a művészetet nem lehet izolálni,
abból elég volt a szocializmusban.
Az Erkel Színház épületével kezdtük, fejezzük be az
Operaházéval. Már évek óta kering a pletyka, hogy a ’80-as
években NDK-panelekből felújított Operaház épülete összességében
rosszabb állapotban van, mint az Erkel Színházé. Mi igaz ebből?
–Az NDK-színpadtechnika igen zajos, de már 30 éve bírja
a működést. Nem kerülöm ki a választ: a következő öt évben
úgy kell felújítani az Operaházat, hogy nem zárjuk be, hisz
jelentős statikai renoválásra nincs szükség. A terv szerint
2015. június 1-én venné kezdetét a négyhónapos felújítás,
és 2017-ig további két nyarat töltünk felújítással. A másik
nagy projektünk egy használaton kívüli MÁV-telek zöldmezős
beruházása: az Operának műhely-és próbacentrumra van szüksége,
ahol akár kamaraoperákat is lehetne játszani. 2018 tavaszán
lejár majd a megbízatásom, és akkor szeretnék úgy körbetekinteni,
hogy felújítottunk/megépítettünk/kinyitottunk minden
fontosat, megléptük az előre tervezés időugrását,
eljutottunk minden lehetséges nézőhöz, felfuttattuk a játszást,
kicseréltük a repertoár felét, impulzust adtunk a vidéki
Magyarországnak és a külhoniaknak is – és a párizsi, hasonló
intézményegyüttes működési költségének egyhatodáról (végre
illő béreket fizetve) feljövünk az egyötödre…
Medveczky Attila
|
