vissza a főoldalra

 2013.04.12. 

Csorja Gergely: Meghalt a zsidólényegű maffiózó archetípusa

Borisz Abramovics Berezovszkijt ascoti házában találták meg. Fel volt akasztva. A fülnek kissé idegen mondatszerkezet azért indokolt, mert nem tudjuk, hogyan került a kötélre. A hivatalos verzió szerint önkezével vetett véget életének. De az is lehet, hogy segítettek neki. Ezt már sohasem tudhatjuk meg.

Berezovszkij, a moszkvai zsidó családba születetett, nagy munkabírású és feltűnően eszes matematikus a peresztrojka utolsó éveiben módszeres fosztogatásba kezdett. A volt szovjet állami vagyon csapolására – akárcsak nálunk – ott is jelentős hordák szerveződtek. Akárcsak nálunk, a hordák között volt egy jelentős érdekcsoport, mely lényegében zsidó származású maffiózókból állt. A csoport oszlopos tagjával, Arkagyij „Badri” Patarkacsisvilivel, a grúz-zsidó származású üzletemberrel közösen lopták el a VAZ gyárat, mely a keleti blokkban oly népszerű Ladákat is gyártotta.

 Közösen szerezték meg az ORT televíziós csatornát, ami akkor lényegében az orosz MTV 1-nek felelt meg. 1993-ban Berezovszkij hatalmas befolyásra tett szert és Jelcin lányán keresztül bejutott az elnök legbelsőbb köreibe. Az irdatlan mennyiségű lopott pénzzel, médiabefolyással és közvetlen politikai kapcsolatokkal rendelkező Berezovszkij néhány évre Oroszország egyik legfontosabb embere lett. A többnyire zsidó származású oligarchák ekkor szedték össze hatalmas vagyonaikat és ekkor erősödött meg a nemzetközi szinten is komoly veszélyt jelentő orosz maffia. Helyesebben a Magyarországon is dúló orosz maffiát orosz-zsidó maffiának kellene nevezni, de ne lovagoljunk a szavakon.

Jelcint funkcionális alkoholizmusa megakadályozta, hogy érdemi döntéseket hozzon, így Oroszország sorsa lényegében Berezovszkij és az egymással folyamatosan harcoló hordatársai kezébe került. Az orosz állam soha nem látott mélységekbe zuhant, a gazdaság lényegében megállt és a hatalmas kapacitásokkal rendelkező ország a végső felbomlás szélére sodródott.

1996. február 3-án a svájci Davosban, a gazdasági világkonferencián páváskodó Berezovszkij felhívta telefonon az egyik szintén ott fontoskodó hordatagot, akivel már évek óta háborúzott. Vlagyimir Guszinszkij volt színházigazgató és a moszkvai zsidó közösség vezetője Berezovszkijhoz hasonló birodalmat épített ki. A telefonbeszélgetés után az ősellenségek – Berezovszkij és Guszinszkij – a többi oligarchával megállapodtak, hogy a következő esedékes választáson az akkor már roncs Jelcint támogatják. Borisz Berezovszkij, Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potyanin, Vlagyimir Bogdanov, Alekszandr Szmolenszkij, Viktor Vekszelberg, Mihail Fridman, Roman Abramovics és sokan mások adták össze a közel 200 millió dollárnyi kampánypénzt. 1999-re Jelcin tarthatatlanná vált. Az alkoholizmusa ugyan szórakoztató köztéri produkciókat hozott, de egyértelművé vált, hogy már bábként sem képes ellátni az elnöki teendőket. Ráadásul hülyeségeket is beszélt.

Berezovszkij ajánlatára Jelcin lemondott és az ambiciózus egykori KGB, majd FSZB vezető Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin kerül az elnöki székbe. Berezovszkij arra számított, hogy Putyint ugyanúgy tudja mozgatni, mint elődjét. Hatalmasat tévedett. Putyin felismerte, hogy a többnyire zsidókból álló és őt hatalomba juttató oligarcháktól meg kell szabadulni. Ezzel egyrészt rendkívüli támogatottságra talál a nyomorba taszított középosztály soraiban, másrészről eltávolítja az amerikaiaknak is dolgozó izraeli–orosz kettősállampolgárokat a hatalom közeléből, harmadrészt helyreállítja az orosz állam önállóságát. Be kell hódoltatni az oligarchákat, aki ellenáll azzal le kell számolni!

Berezovszkij kénytelen volt Londonba menekülni. Berezovszkíjhoz 2000-ben csatlakozik az 1975 óta emigrációban élő Alekszander Davidovics Goldfarb. Eltalálta a kedves olvasó, Goldfarb is zsidó származású és egészen ígéretes tudományos karriert mondhatott magáénak, amikor 1987-ben a glasznoszty tesztelésére visszatért a Szovjetunióba. Goldfarb Soros György pénzével érkezett Moszkvába és demokráciatámogatás címen hatalmas pénzekkel indította be az orosz liberális értelmiség fejlesztését.

Goldfarb természetesen felvette a kapcsolatot az oroszországi zsidóság prominenseivel, többek között Berezovszkijjal is. Miután Berezovszkij nyíltan konfrontálódott Putyinnal, korábbi biztonsági főnökét az orosz titkosszolgálat tisztjét Alexander Litvityenkót vetette be. Litvityenkó lényegében megvádolta Putyint és az FSZB vezetőit. A vád – bár nem teljesen alaptalan – mindenesetre érdekes, egy olyan magasrangú titkosszolgálati tiszttől, aki az egyik legbefolyásosabb maffiózó biztonsági főnöki teendőit látta el 1996-tól, természetesen feketén. Miután Goldfarb aktívan részt vett Litvityenkó Londonba menekítésében, 2000-ben Soros kirúgta. Soros döntése mögött nemcsak az állt, hogy célszerűtlennek tartotta összerúgni a port Putyinnal, de Berezovszkijjal szemben is voltak ellenérzései. Ha Berezovszkij nincs, akkor Soros ugyanazt a politikacsináló szerepet játszhatta volna Oroszországban, mint Magyarországon.

Innentől Berezovszkij első számú embere Goldfarb lett, aki lényegében végigmenedzselte az ukrajnai narancsos forradalmat és aki Litvityenkó halála körül hatalmas hírverést keltett. Goldfarb szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni Berezovszkij bukásában. Azt sem tudhatjuk pontosan, hogy az angol titkosszolgálatok milyen szerepet játszottak Berezovszkij tevékenységében, az mindenesetre tény, hogy Litvityenko – mielőtt plutóniummal megmérgezték – rendszeres havi ellátmányt kapott az MI6-tól, az angol hírszerzéstől.

Berezovszkij kitartóan küzdött Putyin ellen, de valódi sikereket ritkán ért el. Bár Hodorkovszkij letartóztatása után újabb szövetségesekre talált, Putyin végül térdre kényszerítette az oligarchákat. Egyesek beálltak a sorba, mint a Chelsea-t megvásároló Roman Abramovics, mások Izraelbe menekültek, mint a Jukosz egykori résztulajdonosa Leonyid Nevzlin. A BBC Berezovszkijról forgatott filmjéből kiderül, hogy az azóta a Haaretz izraeli lap tulajdonosává avanzsált Nevzlin barátsága sokat jelentett Berezovszkij kapcsolataiban. Sikerül elintézniük, hogy Niel Bush, George W Bush testvére állítólagos üzleti ügyben Rigába utazzon Berezovszkijjal. Ettől Berezovszkij sokat várt, hiszen néhány évvel korábban Rigából pár óra ott-tartózkodás után menekülnie kellett, mivel Moszkva ultimátumot intézett a lett kormányhoz: ha Berezovszkij ott marad, bevonulnak és elfogják. Most, az amerikai elnök testvérével nyugodtan sétálhatott a lett főváros parkjában. Londnonhoz képest közelebb került az áhított Moszkvához

Bár a 13 éves küzdelemben Berezovszkijnak voltak sikerei, összességében belebukott a Putyinnal folytatott küzdelembe. Az egyre gyengülő, de még mindig rendkívül erős, alapjában véve a pénzre és zsidó identitásra épülő nemzetközi hálózat nem tudott elbánni Putyinnal. A raklapfinomságú orosz elnök ugyan sokakkal leszámolt –, de jó politikai érzékkel – a hálózat egyes tagjaival ki is egyezett. Berezovszkij bukása mutatja, hogy a zsidólényegű maffiának leáldozóban van. Hiába a rengeteg pénz, a jó kapcsolat, az összzsidóságra is szégyent hozó társaságnak lassan befellegzik. Jó, ha tudják ezt Magyarországon is!