|
 2013.04.12.
Száz nap helyben toporgás
Múlt héten ünnepelte
száznapos születésnapját a második Ponta-kormány, s bizony a
mérleg lelkesedésre vagy bizakodásra nem ad sok okot, mi több,
szembeötlő: ugyanazt teszik (vagy éppen nem teszik), mint az általuk
oly sokat ostorozott Boc-kabinet. Kivárnak, hátha megoldódnak a
dolgok maguktól.
Egy évvel ezelőtt váratlan hatalomra kerülése után
azzal mentegette magát a Szociál-Liberális Szövetség, hogy
mandátumuk csak ideiglenes, a költségvetést a megbukott
demokrata-liberálisok tákolták össze, kezük-lábuk kötve,
nagy terveiket, az országot mentő intézkedéseiket majd megválasztásuk
után valósítják meg. Decemberben sikerült nem is egyszerű,
de kétharmados többségre szert tenniük, mégis tetten érhető
ugyanaz a tétovázás, mint korábban.
Kormányprogramjukban szerepel ugyan, ám jóformán semmit
sem hallani már az adók, például a társadalombiztosítási
hozzájárulás csökkentéséről, az áfa esetében inkább azt
elemzik, miért nem lehetséges apasztása, beruházások alig
vannak, hisz nincs pénz, és a vállalkozói világ kezdeti
bizalmát is sikerült elveszíteniük. S bár valós politikai
hatalmuk van, konkrét lépésre nem szánják el magukat, mindenről
vitát indítanak, naponta jelennek meg új elképzelések az egészségügy
vagy az oktatás reformjáról, a közigazgatás átszervezéséről,
az alkotmány módosításáról, de még elkészült tervekkel
sem állnak elő, csak ötletelés folyik. Akárcsak elődeik,
Pontáék is az EU-s alapokban reménykednek, abból fedeznék a
beruházásokat, ígérik, gyorsítják a pénzek lehívását, de
a valóságban alig történik valami. Ez évre 6,5 milliárd euró
lehívását ígérték, de ha marad az első három hónap üteme,
2013 végéig nem utalnak át egymilliárd eurónál többet Brüsszelből.
Szakértők szerint a Ponta-kormány részben a Valutaalap
foglya, a pénzintézetek nem engedik kibontakozni, s ezzel magyarázható,
hogy ugyanazt teszi, mint elődje. A kétharmados többség
feljogosítaná őket, de nem mernek szembemenni a Valutaalappal,
s amit engednének a világ pénzügyérei, az meg a szociáldemokrata-liberális
nézetkülönbségek miatt nem valósulhat meg, a két tábor
gyanakodva szemléli egymást, döntéseket egyik sem mer hozni,
tartanak a koalíció felbomlásától.
Románia tehát ott áll, ahol a part szakad, jóformán nem
is kormányozzák, csak a tehetetlenségi erő viszi előre. S félő,
ha bátorságot merítenek és belelendülnek majd egy-egy
dolog, például a közigazgatási átszervezés megvalósításába,
akkor még rosszabbul járunk. Szakértelmük is botcsinálta, s
nem nagyobb, mint mostani toporgó bátorságuk. Addig örüljünk,
amíg nem szánják cselekvésre magukat.
Farkas Réka
(Forrás: Háromszék)
|
