|
 2013.04.12.
A megmaradásunk a kérdés
Az egész Kárpát-medence hosszú távú fenntartható fejlődését
biztosító dokumentumot kell megalkotni
Az Országgyűlés
március 25-én elfogadta a Nemzeti Fenntartható Fejlődés
Keretstratégiáról szóló határozati javaslatot. A dokumentum
bemutatja a nemzeti erőforrások állapotát, rögzíti a jövőt
„felélő" folyamatokat, bemutatja a szükséges irányokat
és intézményrendszereket
Február végétől tárgyalta a parlament a Nemzeti
Fenntartható Fejlődés Keretstratégiát. Azóta többször is
vitatkoztak róla a sajtóban. Ez a keretstratégia 2012-től szól.
Miért csak most, 2013-ban, került sor az elfogadására? –
kérdezem Ékes József fideszes képviselőt, a stratégia
egyik előterjesztőjét.
–A lényeg nem is az, hogy 2012-től szól a keretstratégia,
hanem, hogy 2025-ig. Az előzményekről tudni kell, hogy 2008-ban
alakult meg a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa, amelynek
munkájában a tudományos élet, az egyházak képviselői, a
munkaadói, munkavállalói oldal, s minden országos szervezet
delegáltjai részt vesznek. 2009-ben elkészítette ez a testület
a Jövőkeresőt; ebben a 100 oldalas anyagban rögzítette azt,
hogy milyenek a jelenlegi hazai állapotok, milyen erkölcsi,
gazdasági, természeti, társadalmi, környezetvédelmi problémákkal
küzd Magyarország. Amikor a parlament elfogadta a Jövőkeresőt,
feladatul kapta a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa, hogy
készítse el a keretstratégiát. Ez elkészült, és több
bizottsági tárgyalás után került a képviselők elé. Minden
ország az Európai Unión belül kötelezett saját fenntartható
fejlődés keretstratégia elkészítésére. Ezt akkor a Bajnai-féle
minisztérium úgy készítette el, hogy a parlament nem is tárgyalhatta,
és úgy küldték ki Brüsszelbe. Ezért volt szükség a mostani
tárgyalásra. Azt is tudni kell, hogy olyan nívós előkészítettséggel
a témával kapcsolatban, mint Magyarország, ma csak Anglia
rendelkezik. Rajtunk kívül egyedül Angliának van olyan stratégiája,
ami hosszú távon próbálja megfogalmazni az adott ország érdekeit
és a jövő generációja számára történő társadalmi,
gazdasági, oktatási és egyéb más tevékenységet, ami biztosíthatja
arra a következő nemzedéket, hogy jobb állapotba kerül az
ország az ő idejükre. Fő célunk, hogy unokáink számára is
élhetővé maradjon az ország és a társadalom.
Az LMP-és Szél Bernadett a vitában elmondta, hogy az
Orbán –kormány kudarcos szociálpolitikája miatt ebben az
országban 100 ezrek éheznek…
–Azt világossá kell tenni, hogy a keretstratégia nem a
máról szól. A mából próbál kiindulni és megfogalmazza a jövő
számára a követendő utat, és figyelembe veszi a természeti
és szellemi értékeinket, adottságainkat. Ahogy a tanács, úgy
én sem keverem össze a napi politikát a jövő stratégiájával.
Bizonyára az is lényeges, hogy a keretstratégia nem
csak Magyarországban, hanem az egész Kárpát-medencében
gondolkodik.
–Nagyon lényeges, hogy a
tanács megfogalmazta azt: az egész Kárpát-medence hosszú távú
fenntartható fejlődését biztosító dokumentumot kell
megalkotni. Két problémával kell előre számolni, az egyik a
globális felmelegedésé, a másik a föld lakosságának a növekedése.
Tudják, hogy szűk lesz a hely, de közben, még most is a javak
túlzott fogyasztására késztetnek bennünket. A világ, a média
a jólét irányába próbálja meg a fogyasztást erősíteni, s
arra nem gondolnak, hogy az erőforrások néhány évtizeden belül
kimerülnek. El kell gondolkodni azon, hogy mi lesz az élelmezéssel,
a vízkészlettel, az energiai erőforrássokkal, s milyen állapotban
lesz a természet akkor, ha mindez bekövetkezik. A stratégiánknak
arra kell rámutatni, hogy mi magyarok miként tudjuk átvészelni
adott esetben a pénzügyi, globális újrafelosztást, mert látjuk,
a pénzügyi világ milyen erő felmutatására képes egy-egy
ország esetében. Kérdés: képesek vagyunk-e a saját szellemi
értékeinket kihasználni. Világhírű fizikusaink, tudósaink
vannak, a világ elitjébe tartoznak a magyar fejlesztőmérnökök,
erdészek, vízügyi szakemberek, számtalan szabadalmunk van, de
mindezzel megfelelő módon kéne „gazdálkodnunk”. A jövő döntéseit,
törvénykezéseit is ennek megfelelően kell átalakítani,
hiszen a megmaradásunk a kérdés.
Tehát nem csupán arról van szó, hogy a
keretstratégia megvalósulásához források kellenek, hanem
szemléletváltás is.
–Ha nem vagyunk képesek
talpra állni, magunkat megvédeni –ez alatt értem az ország
kiárusítását, a szolgáltató szektor kérdését – akkor a
jövőnk siralmas lesz. Magyarország pedig a múlt hibás döntései
miatt függőségi helyzetbe került. Törvénykezéssel meg kell
oldanunk, hogy saját urai, gazdái lehessünk szellemi, természeti
értékeinknek, a magyar alkotókészségnek. A világon az egy főre
jutó szabadalmak száma Magyarországon a legtöbb, de ezek nem
itthon hasznosulnak. Ismerünk olyan ázsiai országokat, melyek a
mélyszegénységből 20-25 év alatt a világ legfejlettebb államaivá
váltak. Ezekben az országokban működött a társadalmi kohézió,
és megértették azt, hogy összefogás hiányában csak a
kiszolgáltatottság erősödik. Gondoljunk bele, hogy mi képesek
voltunk a génmanipulált vetőmagok kitiltására, tehát tiszta
élelmiszer bázisaink vannak. Magyarország a világ egy szegmenségnek
az élelmiszerkérdését meg tudja oldani. A vízkészleteket
illetően; hazánk alatt folyik a legtöbb édesvíz, termálvíz,
ami hatalmas érték, és emögött jelentős szellemi érték húzódik.
Ez mutatja: az ország szellemi bázisa adott, de hiányzik az összefogás.
A keretstratégia ezt próbálja megfogalmazni, s úgy, hogy a
mindenkori kormánynak meg kell felelnie a meghatározott céloknak.
Az államtitkároknak kötelességük a törvényeket úgy előkészíteni,
hogy a nemzeti keretstratégiának is megfeleljen a törvénykezés.
Úgy kell felhasználni a hazai és az EU-s forrásokat, hogy fel
tudjon gyorsulni akár a természeti értékeink, akár a társadalmi
erkölcs védelme, és erősödjön az összetartozás.
A kormánynak tehát be kell számolnia
majd, hogy mit tett a keretstratégiában megfogalmazottak
szerint?
–Kétévente be kell számolni a kormánynak a teljesítésről,
míg a tanácsnak arról, hogy miként látja: a kormány mennyire
felelt meg a parlament által elfogadott stratégiának. Kozma atyától
sokszor idézem, hogy „beteg a lélek, a társadalom és a
nemzet, mert az irigységre és a széthúzásra lett nevelve”.
Minden gondolkodó magyar állampolgár érzi, hogy hazánk
vesztese lehet a pénzügyi világ újrafelosztásának, a globális
felmelegedésnek és a túlfogyasztásnak. Ezért is szükséges
minél inkább a köztudatba bevinni: egyedül rajtunk múlik,
hogy hazánk hová képes eljutni.
Medveczky Attila
|
