vissza a főoldalra

 2013.04.19. 

Az elszigeteltség kipellengérezése

(Ionesco: A kopasz énekesnő; Miskolci Nemzeti Színház –Játékszín)

A Miskolci Nemzeti Színház idei évadának egyik sikerdarabja Eugene Ionesco A kopasz énekesnője. A március 23-ai bemutatót követően teltházzal, sőt pótszékekkel játsszák ezt a darabot. Angol polgári otthon, angol fotelekkel. Este angol módra. Az angol Mr. Smith angol papucsában és angol foteljében, angol pipáját szívja, angol újságot olvas az angol tűzhely mellett. Angol szemüveget hord, és rövidre nyírt szürke angol bajuszt. Mellette egy másik angol fotelban az angol Mrs. Smith angol zoknikat stoppol. Így kezdődik a román-francia származású drámaíró egyfelvonásosa, mely 1950-es bemutatója után gyökerestül felfordította az európai drámairodalmat. A nyelvkönyvek társalgási kliséiből építkező darab azóta az abszurd színház alapműve lett, elévülhetetlen karikatúrája két tősgyökeres angol házaspár tartalmatlan fecsegéssel töltött estéjének. A fergeteges nyelvi humorral megírt „ellenszínmű” rafináltan keveri a formabontó szórakoztatást a társadalomkritikai hanggal. A kopasz énekesnő ma már megkerülhetetlen klasszikus.

A Smith házaspár éppen vacsora után van és „ rendkívül fontos” dolgokról beszélgetnek. Mrs.Smith : Megettük a levest, a halat meg az angol salátát, a gyerekek angol vizet ittak. Ma jól vacsoráztunk.….A sarki fűszeres olaja jobb mint a szemközti fűszeresé, sőt még az utca végén lévő fűszeres olajánál is jobb. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ő olaja rossz.  Ismerős házaspár érkezik, Mr. és Mrs. Martin személyében. Mr. Martin : Van egy kislányom, velem lakik. Kétéves , szőke, az egyik szeme fehér a másik piros , nagyon bájos és Aliznak hívják. Egyszer csengetnek az ajtón, de amikor kimennek ajtót nyitni, nincs ott senki. Csak a harmadik csengetés és ajtónyitás után találják ott a Tűzoltóparancsnokot, aki csak azt jött megkérdezni, hogy Van-e a házban tűz. Semmi ? Esetleg egy kis szalmaláng vagy egy kis gyomorégés sem? Ezután arról megy a vita, hogy ha az ajtónál csengetnek, van valaki az ajtó előtt vagy nincs? A már-már összeveszésig fajuló vitát a tűzoltó dönti el: Ha csengetnek az ajtónál, hol van ott valaki, hol meg nincs. Majd anekdotákat mesélnek egymásnak. Bejön a szobalány, hogy elmesélje az ő anekdotáját. A Tűzoltóparancsnok és Mary, a szobalány felismerik egymást, mint első nagy szerelmüket. Majd távozása előtt felteszi a tűzoltó az igen „súlyos” kérdést: Apropó, és a Kopasz énekesnő? Mire megkapja a megnyugtató választ: Ugyanolyan a frizurája, mint máskor. A műben tehát a London környéki Smith házaspár vendégül látja a Martin házaspárt, közben benéz hozzájuk a környék tűzoltóparancsnoka. Ennyi. A szerző szerint: Nevetségesek vagyunk. Ebből a szemszögből kellene magunkat látnunk. Csak a humor – legyen az rózsaszín, vagy fekete vagy kegyetlen – szóval csak a humor képes nekünk visszaadni a derűt. Ionesco következő művei is többnyire egyfelvonásosak, amelyek úgy tűnnek, nem szólnak semmiről, értelmetlen párbeszédek követik egymást, és csak a végén merül fel a nézőben, olvasóban, hogy a tartalom nélküli jelenetek értelme és mondanivalója maga a tartalomnélküliség: az, hogy nincs mit mondani, mert közben létünk szép csendben kiüresedett. Csak gondoljunk abba bele, mennyi értelmetlen beszélgetést lehet hallani buszon, vonaton, a szupermarketekben a sorban állás közben. Sokszor csak elbeszélünk egymás mellett, és ez nem csak idegen emberek között tapasztalható, hanem gyakran házaspárok, rokonok sem tudnak beszélgetni. Mindegyik elmondja a saját baját, és annyi. Sőt legtöbbször hallgatnak sokáig, mint mikor a darabban leül egymással szemben a két házaspár. Erre mutat rá még szellemesebben a Székek c. darabjában a szerző, mikor a meghívott szónokról kiderül, hogy néma.

Az ipari forradalmat megelőzően az emberiség 90 százaléka falvakban, méghozzá kicsi falvakban élt, a társadalom, annak gazdasága alapvetően a falura épült. Ez a politikai hatalomra és a városok polgárságára koncentrálódó történelemszemlélet miatt nem vált általánosan ismertté. Az ipari forradalom, a gyáripari tömegtermelés hozott a falu és város jelentősége tekintetében fordulatot. A tőkés társadalom és annak gazdasága alapvetően városi lett. A viharos urbanizációt látva általánossá vált a nézet: a falvak kora lejárt, lassan az egész világ a városok hálózatává válik. Mára a tehetősebb réteg lakóparkokban él, míg sokan tengetik életüket a panelrengetegben. Mindkét környezet elidegenítő hatású. A kopasz énekesnő végén egy csavarral a Smith házaspárt kíséri ki a Martin házaspár a búcsúzkodásnál. Mindez arra utal, hogy annyira uniformizált lakásokban élnek a lakóparkokban, hogy teljesen mindegy a helyszín.

A Keszég László által rendezett darab éppen az ürességre, a butaságra, a kommunikálni képtelen emberre mutat rá. A színen ott a szép otthon, de nincsen benne semmi személyesség. Így az ember visszasüllyed ősemberi szintjére. Erre utal az is, mikor néha az alakok magukból kivetkőzve oszlopokra másznak fel, a földön fetrengenek, majd, szinte varázsütésre visszaülnek a fotelbe, és mondják a tanúságnélküli történeteket. Minderre a társulatból sikerült kiválasztani a legmegfelelőbb színészeket. Ullmann Mónika Mrs. Smith-ként remekül adta a butuska újgazdag asszonyt, akinek a vásárlás, a „schoppingolás” az egyedüli szórakozása, és a férjével az étkezésen kívül másról nehezen tud beszélni. Kocsis Pál azt a Mr. Smithet alakítja kiválóan, aki látszólag mindenkinél mindent jobban tud, holott műveletlen, csupán meggyőzően képes a semmiről beszélni. Czakó Julianna a még saját maga létezésében sem biztos,mindentől félő, minden iránt bizalmatlan Mrs. Martint játszotta hitelesen, míg Salat Lehel a néha lelkesedő, máskor búskomor férjet. Szatmári György Tűzoltóparancsnoka igazi telitalálat. Meggyőzően adja elő azt a fontoskodó embert, akit csupán egyenruhája miatt tisztelnek. Mindenki tátott szájjal figyeli, hogyan mondja a meséit, de senki sem meri bevallani, abból nem ért semmit, hiszen nem más, mint egy jól előadott zagyvaság. A szobalányt játszó Máhr Ágié volt a legprofesszionálisabb alakítás. Jól elsajátítja az abszurd gesztusrendszerét, s finom eszközökkel operálva éri el, hogy megértsük a szerző mondanivalóját. A miskolciak Ionesco-darabja az abszurd-játszás egyik mintaiskolája lett.

Medveczky Attila