vissza a főoldalra

 2013.08.23. 

Csorja Gergely: Miért utálják a zsidókat?

Ezt a kissé durvának tűnő kérdést ma úgy ildomos feltenni, hogy miért erősödik az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus, mint politikailag korrekt fogalom, sokrétű és sokszor egymásnak ellentmondó jelentéseket foglal magába. A jelentéstorlódás miatt tulajdonképpen hosszas szemantikai meghatározást igényel, hogy mit tekintünk antiszemitizmusnak. Ez a vita oly mértékben osztja még a hivatásos minősítőket is – akik jogosítvánnyal rendelkeznek antiszemitává minősíteni bárkit –, hogy az antiszemitizmussal, mint fogalommal nem is nagyon tudunk mit kezdeni.

A fogalom értelmes használatának lehetetlenségét a Romsics-vita bizonyította be. Gerő András leantiszemitázta Romsics Ignácot. A vitáról ezeken a hasábokon beszámoltunk: kiderült, hogy még a szakértők, Tamás Gáspár Miklós, Bolgár György, Krausz Tamás, Ungváry Krisztián, Kende Péter és a többi nagyszerű elme sem tud megállapodni, hogy akkor most mitől is antiszemita valaki. Tulajdonképpen egyetlen ponton van konszenzus, hogy aki ki akarja irtani a zsidókat, az antiszemitának minősíttetik.

Így aztán az antiszemitizmus-csapdából kievickélve inkább a címben szereplő, durva, kissé talán sértő kérdést kell megvizsgáljuk: miért utálják a zsidókat. A kérdés egyben egy állítást is megfogalmaz, mégpedig, hogy a zsidókat utálják. Persze itt is van némi jelentéstani fejtörőnk, hogy tulajdonképpen mit jelent a zsidó kifejezés. Kulturális kötődés, önazonosság, vallás, leszármazás, vagy mi? A 90-es években végzett kutatás eredményeként megállapíthatjuk – és ezzel ezt a könyvtárnyi irodalmat termelő kérdéskört végletesen le is egyszerűsítettük – , hogy a zsidó fiatalok túlnyomó többsége nem a nyelvet, a vallást, a kultúrát tekinti a zsidóság legfontosabb elemének, hanem a holokausztot avagy Soát. A zsidóság meghatározó érzése tehát az üldöztetés, vagy legalább annak lehetősége.

Ezért is van az, hogy a német-, francia-, kínai- vagy arabellenesség közel sem kap akkora teret, közel sem annyira meghatározó, közel sem annyira közéleti kérdés, mint a zsidók elleni érzelmek.

Már csak terjedelmi okokból sem lehet témája ennek a cikknek, hogy felsoroljuk azokat a tényeket és folyamatokat, melyek a XIX. sz. közepétől napjainkig a zsidó-magyar együttélés legfőbb konfliktusait jelentették. Azokat a gazdasági és politikai folyamatokat, melyek egyrészről a zsidóság egy részét a lényegében magyarellenes, vagy legalábbis a magyar többségi igényeket semmibe vevő és azokat fizikai erőszakkal is letörni igyekvő mozgalmak és rendszerek felé terelték, másrészt melyek az elfojtás okozta feszültségeket generálták. Nem tudjuk megvizsgálni a magyar társadalomban megjelenő széles körben megélt érzést, hogy valamiféle térfoglalás zajlott, melynek következtében éppen a többségi társadalom meghatározó rétegei kerülnek hátrányba. Most lényegében csak egyetlen sajátos jelenségre szorítkozunk.

A 80-as évek végétől megjelent a vulgárzsidózásnak egy sajátos formája, mely valóban és egyértelműen minden zsidó, vagy zsidónak vélt személy ellen irányul, és tulajdonképpen megfogalmazza az igényt az üldözésre. Ezzel együtt megteremti az üldöztetés érzésének lehetőségét, és azt, hogy az antiszemitázás – Günter Grass szavaival élve – politikai bunkóvá váljon.

Azokban a csoportokban, ahol ezek a vélemények nyíltan megjelennek és szégyen nélkül előadhatóak, egy egészen különös jelenség ütötte fel a fejét. A csoportokban  a zsidó származású emberek meghatározóak lettek. A skinheadmozgalomtól a Jobbikig számtalan a vulgárzsidózást vállaló, vagy csak szervező csoportosulásról derült ki, hogy vezetői, meghatározó emberi közül többen zsidó származásúak.

Szegedi Csanád esete még ezek között is kiemelkedő. Az ATV-ben rendszeresen bemutatják a 700-as klub nevezetű, Amerikában gyártott, kereszténynek beállított műsort. A 700-as klub tulajdonképpen egy Izrael-párti, az amerikai társadalmat vallási alapon Izrael mellé állítani igyekvő igen kiterjedt, az ún. Keresztény Jobb (Christian Right) mozgalom szócsöve. Ebben mutatták be Szegedi Csanád csodálatos megtérését. A műsorban elmondták, hogy Szegedi Csanád a fasisztának és antiszemitának tartott Jobbik első embere is lehetett volna, de aztán kiderült, hogy zsidó származású. Szegedi előadta, hogy nagymamája elmesélte az életét, és megtudta, hogy a holokauszt valóban megtörtént. Most már szerencsére jó úton jár, de a műsorvezetőtől azért megtudjuk, hogy még mindig micsoda antiszemitizmus tombol Kelet-Európában.

Összegezzük a tényeket: van egy párt Magyarországon, melynek legalább két meghatározó embere zsidó származású. Ez a párt, illetve a holdudvarába tarozó csoportok, honlapok és kiadványok hivatottak bizonyítani, hogy Magyarországon valóban félni kell, valóban utálják a zsidókat. Most ne vizsgáljuk, hogy mi a valószínűsége, hogy valaki nem szerez tudomást arról, hogy a második világháborúban kiirtották a családja jelentős részét. Szorítkozzunk csak arra, hogy Szegedi Csanád megtér, rájön, hogy mekkora hibát követett el és az őt az Európai Parlamentbe beszavazó antiszemiták jóvoltából, most Izrael érdekeit képviseli.

És mi ebből a következtetés? Magyarországon tombol az antiszemitizmus.

Nos, ez az a pillanat amikor fel kell tennünk a nyilvánvaló kérdéseket, ha már a 700-as Klub ezt nem tette meg:

Hogyan lehetséges, hogy a zsidó közösségből senki sem érezte fontosnak, senki sem félt annyira a Jobbik gerjesztette növekvő antiszemitizmustól, hogy felkeresse Szegedit, és közölje vele származását? Másrészt: hogyan lehetséges, hogy az antiszemitizmust gerjesztő Jobbik vezetésében senkinek sem tűnt fel, hogy Szegedi és Morvai zsidó származásúak, annak ellenére, hogy a tény évek óta közszájon forog? Hogy kissé talán furcsa, amikor a kuruc.info az auschwitzi vonatokat hiányolja, miközben a párt elitjét részben holokausztáldozatok leszármazói adják? Hogyan lehetséges, hogy a B-A-Z megyei Jobbik, mondjuk a szegedi testvérekkel kiváló kapcsolatot ápoló Jakab Péter, aki majd most megint indul Jobbik színekben, nem érzi magát kellemetlenül, hogy kirúgatta párttársai felét Szegedi védelmében, aki most éppen Izrael államért szónokol az EP-ben.? De legkevésbé azokat értem, akik még ma is lelkesen írogatnak a Jobbik mellett különböző portálokra, hogy ki kéne irtani a zsidókat és lehetőleg a cigányokat is. Hogy vajon ők nem szembesültek a Szegedi-üggyel? Vagy talán ők is holokauszt-túlélők leszármazottai, csak még nem jutott az eszükbe?