vissza a főoldalra

 2013.08.30. 

Kiállítás a 75 éve megnyílt Romkert történetéről

Olyan látogatóközpont kialakítása szükséges, ahonnan rálátás nyílhat a Romkertre

Augusztus 13-án nyílt meg Az 1938-ban kialakított székesfehérvári Romkert c. kiállítás a Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhelyen. A Szent István Király Múzeum szabadtéri kiállítása Lux Géza építész tervei alapján mutatja be a Romkert építésének történetét. A kiállítással kapcsolatban Dr. Demeter Zsófiát, a Szent István Király Múzeum igazgatóját és Gärtner Petra művészettörténészt, a kiállítás kurátorát kérdeztük.

 Augusztus 14. Székesfehérvár fogadalmi napja. Ezért is volt lényeges, hogy a Romkert történetét bemutató kiállítást előtte egy nappal nyissák meg?

 Dr. Demeter Zsófia: Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere nyitotta meg a kiállítást. Kihangsúlyozta, hogy ezzel a kiállítással a város nagyon fontos ünnepi időszaka veszi kezdetét. Augusztus 14-én látogatott a Szent Jobb Székesfehérvárra, mert ez a dátum a város fogadalmi napja, annak emlékére, hogy Szent István, halála előtt egy nappal ajánlotta föl országát, nemzetét a Szűzanyának. Ennek az emléknapja elevenen él a székesfehérváriakban. Augusztus 14-én tehát ünnepi időszak veszi kezdetét augusztus 20-áig. A mostani időszakot ünnepélyesebbé szeretnénk tenni, hiszen Szent István király halálának 975. évfordulójára emlékezünk, és arra is, hogy 75 évvel ezelőtt alakították ki a székesfehérvári Romkertet. Hiszen az 1938-as Szent István-év legfontosabb alkotásáról van szó.

 Igazgató asszony egyik tanulmányában olvastam, hogy 1938-ban kevesen tudtak úgy elmenni a Romkert mellett, hogy meg ne álltak volna egy percre, arra gondolva, hogy ezek a kövek még „látták” nagy királyainkat. Ezzel a kiállítással el lehet érni, hogy újra büszkék legyenek a fehérváriak a múltra, a Romkertre?  

Dr. Demeter Zsófia: Ez a kiállítás egy olyan épületben nyílt meg, amit 1938-ban a romok befogadására, az eredmények megmutatására építtetek. Remélem, hogy ismét megállásra késztet minket ez a létesítmény, amit immár nemzeti emlékhelynek nevezünk. A régi, a Romkert elnevezés sokaknak azért áll még közel a szívéhez, mert pontosan jelöli a lényeget: a romokat kert formában mutatjuk be. A nemzeti emlékhely egy rohanó, nyüzsgő nagyváros közepén helyezkedik el, tehát mi a romokkal, a dicső történelmi múlt megmutatásával késztetjük megállásra az embereket. Szintén lényeges, hogy Szent István szarkofágja a mauzóleumban található, abban a mauzóleumban, amit belülről Aba-Novák Vilmos freskói díszítenek. Abban a kőtár részben, ahol a mostani kiállítás nyílt, alkalmunk van időről időre magáról a Szent István-i templomról információkat adni a látogatóknak. Most pedig azt mutatjuk be, hogy miként is jött létre maga a Romkert. Gärtner Petra kolleganőm új forrásokat kutatott föl ahhoz, hogy eleink milyen gondolatok mentén alakították ki a Romkertet. A kiállítás érdeme, hogy a mai kor emberéhez közel állóan tud a felvetődő kérdésekre választ adni.

 Mi az, amire ez a kiállítás példát mutathat az utókor számára?

 Dr. Demeter Zsófia: Olyan helyen van ez a tablókiállítás, ami a romokhoz és a romokat védő épületbe csalogatja be az érdeklődőket. Tehát nem mutatunk be új tárgyakat, hanem a Romkert kialakításának gondolatiságát, magát az építkezés folyamatát tudjuk újabb dokumentumokkal bemutatni a tablókon. Egykorú fotókat is láthatnak az itteni munkálatokról, és azokról az ünnepségekről is, amelyeknek a Romkert méltó keretet adott.

 Egy nemzeti emlékhelyről van szó, így nagyobb a fenntartó felelőssége?

 Dr. Demeter Zsófia: Természetesen, mert a tizenhárom nemzeti emlékhely közé való bekerülés fokozott odafigyelést igényel, s a problematikus kérdések megoldása előtérbe kerül. Polgármester úr utalt is erre a megnyitó beszédében, s olyan terveket említett meg a fehérvári nemzeti emlékhellyel kapcsolatban, melyek a közeljövőben realizálódhatnak. Cser-Palkovics úr arról is beszélt, hogy olyan látogatóközpont kialakítása szükséges, ahonnan rálátás nyílhat a Romkertre – így jobban megérthetők az alaprajzi problémák is. Maga a látogatóközpont méltó bejáratot is biztosítana, és lehetőséget teremtene különböző új információk, rekonstrukciós kísérletek közlésére. Ez mutatja, hogy fontos fejlesztések előtt állunk, és ezekben reménykedünk. A másik feladat, hogy a nemzeti emlékhelyről, azaz a Szent István-i prépostságból származó kövek elhelyezését is véglegesen meg kell oldani. Az igazán értékeseket, érdekeseket ki kell állítani, a többit pedig méltó módon raktárba kell helyezni. Ez mutatja, hogy a nemzeti emlékhellyé válás felerősítette az odafigyelést a Romkertre, és olyan lényeges problémák megoldására kerül sor, melyek már évtizedekkel ezelőtt is felvetődtek. Azt is meg kell említenem, hogy polgármester úr megnyitó beszédében megdicsérte kolleganőmet, amiért mindent megtett azért, hogy ez a kiállítás része legyen az ünnepi programsorozatnak, és kijárta azt is, hogy támogatást kapjon egy, a témához kapcsolódó tanulmánykötet.

 Többször felvetődött a középkori Szűz Mária prépostság egyes részeinek újjáépítése. Mindez mennyire lenne megvalósítható?

 Dr. Demeter Zsófia: A jelen hatályos műemlékvédelmi törvények szerint az ilyen újjáépítés megvalósíthatatlan. Olyan műemléki elképzeléseket jelenítünk meg, hogy nem építünk újjá, hanem a műemlékek megmaradt részeit mutatjuk be. Nem minden országban ilyenek a jogszabályok, hiszen Drezda és Varsó is újjáépült; azt tudni kell, hogy maga az újjáépítés az első fehérvári püspök gondolataiban már felvetődött , mikor Mária Terézia korában létrehozták a püspökséget.

 Milyen anyagokból, forrásokból válogatták össze a kiállítás anyagát?

 Gärtner Petra: Ha pénzügyi forrásokról beszélünk, akkor ki kell emelni, hogy a kiállítás megvalósítását a Városháza finanszírozta, hiszen a Szent István Emlékév egyik programjáról van szó. A szellemi forrásokra rátérve: a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központtól kaptunk jelentős fotóanyagot, illetve a Szent István Király Múzeum fotótárában is sok értékes fényképeket őrzünk. Olyan fotókat is bemutatunk mind a kiállításon, mind az ősszel megjelenő tanulmánykötetünkben, amelyek az 1936–1937-es ásatásokon előkerült faragott kövekről készültek.

 Így a kiállítás bemutatja a régészeti feltárás menetét is?

 Gärtner Petra: Művészettörténészként nem a régészetre helyeztem a hangsúlyt, hanem arra, hogy maga a terület miként is vált romkertté, hiszen a romok sokáig nem voltak láthatóak. A XIX. században is folytak a területen ásatások, de visszatemették a területet. A ’30-as években született meg a Romkert létrehozásának ötlete, pontosabban, hogy a Szűz Mária prépostság romjai láthatóak legyenek. Az 1936–37-ben végzett ásatás irányítója a Gerevich Tibor művészettörténész által vezetett Műemlékek Országos Bizottsága volt. A ’30-as évek nagyszabású elképzelését bizonyítja, hogy nem csak a romokat tették láthatóvá, hanem jóval nagyobb terveket kovácsoltak. Így a templomrom mellé egy középkori kolostor-kerengőre emlékeztető árkádos folyosót építettek, mellé pedig mauzóleumot emeltek. Úgy gondolták, hogy az árkádok alatt mutatják be azokat a köveket, amelyeket az ásatások során, a prépostság területén megtaláltak. Sajnos a ’90-es években biztonsági okokból, valamint a levegő megnövekedett szennyezettsége miatt a kiállítás lebontásra került, zárt térben történő, méltó múzeumi elhelyezésük régóta várat magára. A már említett mauzóleumban helyezték el a Szent István szarkofágot. Ezt a kőkoporsót 1814-ben Székesfehérvárról szállították Pestre, a Nemzeti Múzeumba, és az 1938-as Szent István Emlékévre került vissza városunkba. A mauzóleum szekkója Aba-Novák Vilmos, a színpompás üvegablak pedig Árkayné Sztehló Lily alkotása. A mauzóleum és kőtár külső falait Madarassy Walter finom domborművei díszítik. Lux Géza tervei alapján készült mind a kőtár, mind a mauzóleum épülete, amely a Szűz Mária prépostság első építési korszakát, a román stílust idézi, úgy, hogy nem szolgai módon utánozza azt. Az épület grandiózusságát jelzi, hogy a romterületen túlra is terjeszkedik, hiszen a mauzóleum déli irányban folytatódik, és jelképes városkapuként lezárja a belvárost. Ezt a területet a mai napig is várkapuként említik a fehérváriak, pedig a várfalon itt sohasem nyílt kapu.

Szabadtéri kiállításunkon a kőtárnak szánt árkádok alatt nagyméretű tablókon mutatjuk be a Romkert eddig csak kevesek által ismert építészeti terveit, tervvázlatait, valamint számos korabeli fotót és néhány szép, faragott kő reprodukcióját. A tervek, tervvázlatok, valamint a Romkertben 1938-ban rendezett nagyszabású ünnepségek jól tükrözik Szent Istvánnak az 1930-as években megerősödött kultuszát. E tekintetben is kapcsolódik kiállításunk a 2013-as székesfehérvári Szent István Emlékév programjaihoz.

 Több nyelven is olvasható a Romkert története?

 Gärtner Petra: Székesfehérvár egyik leglátogatottabb kiállítási helyszíne a Romkert, ezért angol nyelven is feliratoztuk a tablókat.

 Meddig látogatható a kiállítás?

 Gärtner Petra: Október 31-éig látogatható a kiállítás és a Romkert is, hétfő kivételével naponta 9-től 17 óráig.

 Hogyan lehet elérni azt, hogy a diákok megismerjék a Romkert történetét?

 Gärtner Petra: Tartjuk a kapcsolatot a helyi iskolákkal, és értesítést küldtünk számukra erről a kiállításról is. Szeretnénk múzeumpedagógiai foglakozások segítségével közelebb vinni a mai gyerekekhez ezt a korszakot, hiszen fontos, hogy minél jobban megismerjék saját városuk történelmét. Székesfehérváron e kiállítás megnyitója után pár nappal két olyan nagyszabású tárlat is nyílik, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz: a Szent István Király Múzeumban az Egy korszak történelmi traumák között – Kultúra és műpártolás 1920–1944, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban pedig István, a szent király címmel. A „közös nevező” tulajdonképpen maga a város, hiszen Szent István kultusza mindig is elevenen élt Székesfehérváron, de az 1930-as években, István halálának 900. évfordulójához közeledve ez még inkább felerősödött. Más-más úton, de ezt járja körül mindhárom kiállítás. Ezért is készülünk arra, hogy az érdeklődők közös belépőjeggyel tekinthessék meg e tárlatokat. Reméljük, hogy a látogatók között minél több iskolás lesz!