|
 2013.08.30.
Három
műfaj bűvöletében
A magyar Zeneakadémián színvonalas az oktatás, és nincs szégyenkezni
valónk, mert világhírű intézményről van szó
Szeredy
Krisztina operaénekesnő, primadonna Érsekújváron született.
1985 és 1993 között az Érsekújvári Zeneiskolában tanult ének
és zongora szakon. Még gimnazista korában elénekelte a helyi
Csemadok társulatában a Marica grófnőből Liza szerepét. 2000
és 2005 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
énekművész szakán tanult, itt diplomázott 2005-ben.
Énektanárai:
Halla Mária, Gencsy Sári, Andor Éva és Tokody Ilona.
1998-től 2000-ig
a Budapesti Operettszínház tagja volt, 2001 és 2003 között a
debreceni Csokonai Színház foglalkoztatta. Két egymást követő
évben vendégszerepelt a londoni Covent Garden iskolájában.
Ezek után két éven keresztül az USA-ban és Kanadában
koncertezett. Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Kanadában
lépett fel. Jelenleg a budapesti Turay Ida Színház és a kassai
Thália Színház produkcióiban látható.
2000-ben és
2001-ben Sidney Leon- ösztöndíjjal került ki Londonba.
Főbb szerepei:
Musette (Puccini: Bohémélet), Annuska (Weber: Bűvös vadász),
címszerep (Dvorák: Rusalka), Suzanna (Mozart: Figaro házassága),
Donna Anna, Zerlina (Mozart: Don Giovanni), Jancsi (Humperdinck:
Jancsi és Juliska), Annina (Johann Strauss: Egy éj Velencében),
címszerep (Kálmán Imre: Marica grófnő), címszerep (Huszka
Jenő: Mária főhadnagy), Sylvia (Kálmán: A csárdáskirálynő)
Pünkösdi Kató (Zerkovitz: Csókos asszony), Rolla (Szirmai-Bakonyi-Gábor:
Mágnás Miska).
Énekel operát, magyar nótát – néha Tolnay Andrással,
a műfaj koronázott királyával– , népdalokat, operettet –
legutóbb a Mária főhadnagy címszerepét alakította. Melyik az
a műfaj, amit igazán kedvel?
–Erre azért nem tudok
konkrét választ adni, mert mindig igyekszek a lehető legtöbbet
beleadni az éppen aktuális produkcióba, legyen az opera,
operett, vagy éppen magyar nóta. Szerencsés alkat vagyok, mert
éppen az a kedvencem, amire éppen készülök. Annyi munkát
fektetek bele a próbákba, az előadásokba,
hogy rajongásig szeretem, amit éppen éneklek. Az említett három
műfaj gyermekkoromtól végigkíséri pályafutásomat. Olyan
jeles személyiségek tanítottak, olyan remek színészekkel, énekesekkel
lépek föl, akik sok tudást és pozitív energiát adtak át
nekem. Nem csak tanáraimtól, hanem kollégáimtól is sokat
tanultam, sőt a mai napig is rengeteget tanulok.
Más technika szükséges
egy magyar nóta énekléséhez, mint mondjuk Puccini Bohéméletének
Musettjéhez?
–A technika szinte ugyanaz, csak a stílus különböző.
Az operánál régebben nem volt szükség színészi vénára, elég
volt a szép ének, a megfelelő intonáció és technika, a
megzenésített történet előadása, de ma már ügyelnek arra a
rendezők, hogy ugyanúgy kell játszani a színpadon az operaénekeseknek,
mint a színészeknek. Mi a Zeneakadémián tanultunk színészmesterséget
is. A modern operarendezők közül viszont néhányan átestek a
ló másik oldalára, mikor azt kérik, hogy „akrobatamutatványok”
közben énekeljünk. Az operettnél és a magyar nótánál már
a prózára is ügyelni kell, és a szöveget is másként kell
mondani. Az operettben nem szabad annyira „áriázni”, de ez a
műfaj is akkor jó, ha szépen éneklik. Esetünkben ugyanolyan jól
kell tudni színészkedni, énekelni és táncolni. A magyar nóta
már a legkevésbé szól az éneklésről, ott a szív, a lélek
„uralkodik”. Megzenésített versről van szó, s ennek tudatában
kell nótákat előadni.
Tudtommal nagyon fontos,
hogy a nótánál szöveg érthető legyen. Sokat hallani, hogy a
szopránok szövegét nehéz megérteni. Művésznő törekszik
arra, hogy ne érje ilyen vád?
–Nagyon figyelek arra, hogy érthető legyen, amit éneklek.
Örülök is annak, hogy rólam az a hír járja: mindig értik,
amit éneklek. Ez egy velem született adottság: amikor beszélek,
akkor is a helyes artikulációra törekszem. Természetesen,
amikor egy operaáriában nagy magasságokat kell énekelni, akkor
a szöveg néha elmosódik. Énektanáraimnak, korrepetítoraimnak
is mindig szólok, hogy jelezzék, ha nem értik a szövegemet.
Nagyok sok operaénekes
énekelt magyar nótát, de mégis a klasszikus zene kedvelői közül
többen sznobériából lenézik ezt a műfajt.
–Ennek egyik oka, hogy a magyar nótát összekeverik a
mulatós zenével. Az tény, hogy a magyar nóta kapcsolatban áll
a mulatozással, még akkor is, ha az adott nóta éppen szomorkás
hangulatú, hiszen sírva vígad a magyar – ahogy a régi mondás
is utal rá. A nótázás közben ezért érzéseinket jobban
felszínre bírjuk hozni. A másik ok, hogy felhígult a szakma.
Tehát nem mindig olyanok énekelnek magyar nótát, akik ismerik
a műfaj szabályait. Az emberek pedig szeretnek általánosítani.
Ha egy tévécsatornán, vagy egy rendezvényen valaki azt hallja,
hogy az előadó – aki nem profi énekes –szörnyen énekel,
akkor azt mondhatja: ha ez a magyar nóta, akkor én nem kérek
belőle.
Ez az operettre is
vonatkozhat.
–Sajnálom, hogy nem cáfolhatom meg kijelentését, mert
nagyon sokan azt hiszik, hogy ez egy könnyű műfaj, ezért könnyű
elénekelni. Holott a könnyedséget a befogadásra kell érteni.
Vannak olyan hazai rendezvények, ahol nem a professzionalitást nézik,
hanem az olcsóságot, így olyanok is éneklenek operettet, akiktől
ez a műfaj távol áll. Sajnos azt veszem észre, hogy elkezdték
bulvárosítani az operát és az operettet is. Az az opera-és
operett játszás, amit 1900-as évek közepéig műveltek, ma már
nem állja meg a helyét. Ezért is következett be a bulvárosítás
és a modernizálás. Az utóbbi pedig nem minden esetben előnyös.
Még nem voltam 15
éves, mikor elénekeltem a Marica grófnő szubrett szerepét
Milyen zenék szóltak otthon, a felvidéki szülői házban?
–Opera, operett, táncdal,
cigányzene és magyar nóta. Nagypapámnak mindig könnybe lábadt
a szeme, amikor magyar nóta szólt a rádióban. Ha jobban
visszaemlékszem: a legtöbbet operettet hallgattunk. Talán ez
volt az oka annak, hogy 14 éves koromban csatlakoztam a Csemadok
érsekújvári szervezete által működtetett, és Záhorszky
Elemér által vezetett zenés színjátszó csoporthoz. Tehát én
14 éves koromtól kezdve színpadon vagyok. Nagyon sok gálaműsoron
léptem fel, s még nem voltam 15 éves, mikor elénekeltem a
Marica grófnő szubrett szerepét.
Mikor kezdett el énekelni
tanulni?
–Hat éves koromban
kezdtem el zongorázni tanulni, és tíz éves voltam, mikor első
énekleckémet vettem. Így az ottani színjátszó csoport
felfigyelt rám, és elindultam a pályán.
Miben különbözik a szlovákiai zeneoktatás a magyarországitól?
Tudtommal északi szomszédainknál nem használják a Kodály-módszert.
–Valóban ott nincs
benne a tananyagban a Kodály-módszer, de attól függetlenül mi
szolmizáltunk is. Az igaz, hogy nem említették meg, hogy esetünkben
a Kodály-módszerről van szó. Talán, mert nem akarták nevén
nevezni…Halla Mária tanított énekre 10 és 18 éves korom között.
Nála az énekóra nem csak skálázásból állt, hanem népdalokat,
kisáriákat is énekeltem, sőt különböző hangfajokban is. Így
mezzo-áriákat is énekeltem, mert tanárnőm azt mondta, idővel
kiderül, melyik hangfajban érzem otthon magamat. Ami a szlovák
zeneoktatás hiányossága, hogy sokkal kevesebb időt fordítanak
az összhangzattan oktatására. A zenei alapképzettségem
megfelelő volt, de hozzá kellett tanulnom, mert Magyarországon
sokkal keményebb és színvonalasabb az oktatás.
Azt hallottam, hogy a pozsonyi zeneművészeti főiskolán
inkább a német stílus dívik, míg nálunk az olasz. Ez igaz?
–Ez így van; nem véletlenül
mondták nekem, hogy menjek a pozsonyi zeneakadémiára, s akkor
egyenes utam van Ausztria és Németország felé. Több felvidéki
barátom, kollégám tanult Pozsonyban, s nem mindegyik van jó véleménnyel
az ottani oktatásról. A magyar Zeneakadémián színvonalasabb
az oktatás, és nincs szégyenkezni valónk, mert világhírű
intézményről van szó. Folyamatos, kemény munka folyik a
Zeneakadémián, s mind a tanárok, mind a diákok komolyan veszik
a tanítást, tanulást. Ezért is nagyon boldog vagyok, hogy
Budapesten végeztem felsőfokú tanulmányaimat.
Nehéz volt elszakadni
Érsekújvártól?
–Most sem szakadtam
el szülővárosomtól, mert nagyon hűséges vagyok. Édesanyámék
ott élnek, s ha tehetem, akkor hazajárok. Sok turnén vettem részt
pályám során a színházi elfoglaltságok mellett, nem vagyok
otthon ülő típus, szeretek utazni, s bizony nem egyszer vendégszerepeltem
Felvidéken is. Ősztől pedig részt veszek az MKP kampányműsoraiban.
Még mielőtt Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész
szakán megkezdte volna tanulmányait, játszott az Operettszínházban
is. Milyen szerepre szerződtették?
–Még
nem voltam 18 éves, mikor felvételiztem a Budapesti Operettszínház
színészképző iskolájába. Felvettek; s Mikolay László osztályában
tanultam. Mivel akkor nem indult első osztály, így rögtön a másodikba
vettek fel. Ezért két év alatt végeztem el a három éves
iskolát. Az volt a jó, hogy folyamatos kapcsolat volt a színház
és az iskola között; Halasi Imre, a színház akkori igazgatója
megkért, hogy menjek el meghallgatásra a Luxemburg grófja
szubrett szerepére. Megfeleltem, s egy –két hónapos próbaidőszak
után beálltam a darabba. Igaz, Gencsy Sári énektanárnőm
mindig primadonna-szerepeket tanított nekem, de 19 éves voltam,
mikor beálltam a Luxemburg grófjába, s akkor még nagyon éretlen
voltam ahhoz, hogy primadonna legyek.
Akkor is mikroport erősítette föl az énekhangot?
–Ez egy új divat,
mert olyanok is énekelnek operettet, akiknek nincs kellő
hangerejük. Mi még mikroport nélkül énekeltünk, s bizony követelmény
volt, hogy áténekeljük a zenekart.
Az Operettszínházban csak egy szerepet énekelt?
–Másfél éven át
énekeltem a már említett szubrett szerepet, de 2000-ben bezárt
a színház a felújítás miatt. Ezután felvételt nyertem a
Zeneakadémiára, s közben a debreceni Csokonai Színház a Mesék
az operettről és az Egy éj Velencében produkcióiban vettem részt.
Jövőre ösztöndíjjal kijössz hozzánk
Londonba
Két egymást követő
évben vendégszerepelt a londoni Covent Garden iskolájában.
Hogyan sikerült oda kijutnia?
–A Zeneakadémia és a Londoni Magyar Kulturális Központ
közötti jó kapcsolatnak köszönhetően Jeanne Henny angol
rendezőnő egy hetes mesterkurzust tartott nálunk. Szituációs
gyakorlatokat, operajeleneteket tanultunk tőle. A kurzus végén
odaszólt néhány hallgatónak: jövőre ösztöndíjjal kijössz
hozzánk Londonba. Ez a két év nagyon szép időszaka volt életemnek.
Az első évben operarészleteket adtunk elő zongorakísérlettel.
Reggeltől délig próbáltunk, majd az ebédszünet után újra
próbáltunk, gyakoroltunk. Már akkor belénk sulykolták azt,
hogy nem csak énekelnünk kell, hanem játszani is. Valóban,
sokkal könnyebb úgy bármit is előadni, ha az belülről fakad,
hiszen nem lehet öncélúan énekelni. A második évben pedig
Humperdinck: Jancsi és Juliska c. operáját adtuk elő, s ezzel
jártuk a színházakat.
A londoni évek után visszakerült a főiskolára?
–Így
van. Andor Éva volt a Zeneakadémián az énektanárnőm és Mura
Péter a korrepetítor tanárom. Tőlük nagyon sokat tanultam. A
Zeneakadémián csak operákkal foglalkoztam, operarészletekkel
vizsgáztunk, de közben az Interoperettben is felléptem a Kovács
József által vezetett társulattal. 2005-ben lediplomáztam, s
utána felkeresett egy USA-ban élő magyar származású
menedzser, s felajánlott számomra egy amerikai-turnét. Elvállaltam,
s kollégáimmal az ottani magyar és amerikai művelődési házakban
léptünk fel. A következő években már Kanadában, Németországban
és Belgiumba is felléptem; operát, népdalokat, operettet és
magyar nótát is énekeltem.
–A Csárdáskirálynőt
és Marica grófnőt. Az utóbbit három évvel ezelőtt mutattuk
be. Mindez azért is mondható szuperprodukciónak, mert a Kassai
Operaház balettkara, ének-és zenekara működött közre, s
felléptek a Thália Színház színészei és a budapesti vendégszereplők.
Ez azért is lényeges, mert 1946-tól nem játszottak magyar
operettet Kassán. Ezért ezt a darabot bemutattuk még több
felvidéki városban is, így – többek között – Pozsonyban,
Nyitrán, Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen. A produkciót Ocskó
Aladár menedzselte, ő több gálaműsort és újévi koncertet
szervezett a Felvidéken. Nagyon hálás az otthoni közönség,
nyomon követik pályafutásomat, s mivel a Duna TV Kívánságkosár
c. műsorában többször szerepelek, a képernyőn is láthatnak.
Nagyon jól esik, amikor levélben, e-mailben, vagy a
facebook-oldalamon visszajelzik, mennyire büszkék rám.
Legutóbb a Turay Ida Színház Mária főhadnagyában láttam.
Oda szerepre szerződtetik?
–Bozsó József táncos-komikus
ajánlott be Darvasi Ilona igazgatónőnek és ezután különböző
szerepekre szerződtettek, így játszom a Csárdáskirálynőben,
a Marica grófnőben, a Mágnás Miskában és a Mária főhadnagyban
is. Ezek mind primadonna -alakítások, mert szubrett-szerepeket már
nem vállalok.
A percemberkék
hamar letűnnek a színről
Mi a véleménye a sztár-kultuszról?
–Régebben csak az
lehetett sztár, aki tehetséges volt, tehát rászolgált a
csillogásra. Ma már több embert felfuttatnak, olyanokat, akik
nem biztos, hogy tehetségesek, de a színházakhoz őket is elhívják
közönségcsalogatónak, hiszen sokat számít a jegybevétel.
Viszont ha valaki nem jó színész, vagy énekes, és mégis sztárolják,
az előbb utóbb kiderül. Ezek a percemberkék hamar letűnnek a
színről. Nagyon sok tehetséges fiatal van a pályán, s kell
ahhoz pár év, hogy ők méltán híresek legyenek.
Reméljük, hogy saját társulata, az Oper-Art is idővel méltán
híres lesz. Miért döntött egy utazó társulat létrehozása
mellett?
–Nagyon sok profi
utazó társulat működik Magyarországon, de olyan nincs, ami
arra szakosodott volna, hogy vígoperákat mutasson be. Tavaly
hoztam létre ezt a társulatot, s most készülünk Gluck Rászedett
kádi c. operájának váci bemutatójára.
Miért éppen Gluckot választotta ki? Van rá igény?
–A rendező, Bolba
Lajos választotta ki. Azt érzem, hogy igenis igénylik a színvonalas
szórakozást. Szerintem abszolúte nincs igény bulvár dolgokra,
de azért nézik mégis azokat, mert nem kapnak mást. Lehet, hogy
nem töltünk be a darabunkkal egy 1500 férőhelyes színházat,
de ha jó az előadás, és jó a szervezés is, akkor biztos
felkeltjük vele a nézők érdeklődését. Mindemellett a kollégák
is nagyon örülnek annak, hogy ilyen darabban szerepelhetnek.
Hruby Edit lesz az egyik főszereplő, rajta kívül Bándi Írisz
Réka, Kecskeméti Róbert, Egri László lépnek föl; Schwimmer
János pedig a kádit alakítja, akinek én leszek a darabbeli
felesége.
|
