vissza a főoldalra

 2013.08.30. 

„Hol vagy, István király?”

Balsors által régen tépett nemzetünk ajkáról hányszor szakad föl  ez a kiáltás, kétségbeesve  és  reménykedve! István lenyűgöző kőszikla-alakjától nem áll távol a zenei ábrázolás. Általa és érte született meg az első magyar zenei műremek, az esztergomi István-zsolozsma.  A művet államalapító királyunk szentté avatása (1083) után kezdték írni; a teljes esztergomi zsolozsma a XIII. század második felére alakult ki.  

            A gregorián stílus és a korabeli zsolozsmák stílusába magyar alkotások is kerültek. Leghíresebb az „Ave beate rex Stephane” c. antifona. A zene ilyenkor – ha alig észrevehetően is – kezd kilépni a medréből, a gregorián alapstílusba olykor egyre kifejezőbb dallamok kerülnek. Szent Istvánban nem csak a nagy királyt, hanem az apostolt és mindenben segítő szentet látták. Fohászkodtak hozzá, mint földi királyból lett égi királyhoz.

            Tisztelettel idézek az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban található Esztergomi antifonálékból: Idvezlégy Bódog Szent István királ, te népednek reménysége/Idvezlégy minden szentségnek és igazságnak tiköre!/Temiattad hittönk Krisztus Jézusban/Temiattad idvözölönk es Krsztusban/Kérünk imádj ez te népedért/Imádj egyházi szolgálókért és, hogy egy ellenség se legyen ragadozó ez te néped között. Az utolsó mondat minden korban – sajnos ma is – kirívóan aktuális.

            Az operairodalom két alkotása őrzi szent államalapítók emlékét. Beethoven kísérőzenét írt Kotzebue István király c. darabjához. A nagy német komponista mindig rokonszenvezett szívből szeretett bajszos magyar barátaival, ez is közrejátszott a mű születéséhez. Ezzel a darabbal nyitották meg 1812-ben a pesti német színházat. Az István király nyitányát gyakran játsszák ma is, a lassú rész daliás magyar zenéje pompás példája a verbunkos-stílus térhódításának és hatásának.

            Erkel Ferenc operáinak témája a magyar történelem. Történelmünk legnagyobb alakjáról írja utolsó operáját az István királyt. Ez az opera jelenleg reneszánszát éli hazánkban. A mű rendkívüli érdekessége, hogy a magyar operát megteremtő géniusz benne képes volt stílust váltani. A verbunkos és a bel canto hagyományaiból fakadó stílusát a német romantika kifejezése váltja föl.

            A Bozóky-énekeskönyv (1797) szövege szolgál alapul Kodály csodálatos kórusművéhez. Az 1938-ban komponált Ének Szent István királyhoz legtöbbször vegyeskari előadásban hangzik el, de van a műnek női karra és fiú vegyeskarra írt változata is. A mélységekből feltörő drámai felkiáltások, lírai könyörgések Kölcsey Himnuszához emlékeztetnek. Ez is imádság, a századok során megtépett nemzet fohásza. Egyszerre szól a szent királyhoz és hazánk patrónájához, Boldogasszony Anyánkhoz.

Virágos kert vala hírös Pannónia/E kertöt öntözé híven szűz Mária. István örök életű szent, akihez országunk mint patrónájához fohászkodik: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? …Hol vagy István király/téged magyar kíván. Kívánságunk töretlen, és erőnk a keresztény hit.

Medveczky Ádám, Kossuth –díjas karmester, a Csurka István Emlékbizottság elnöke