|
 2013.08.30.
A
szakszervezetek többségénél nem történt meg a rendszerváltás
A Solidarnosc alelnöke sérelmezte, hogy logójukat egy olyan
politikai szervezet használja, amely egészen más ideológiát képvisel,
mint ők
A Bajnai Gordonékkal
szövetséges Magyar Szolidaritás Mozgalommal szemben a
Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) levélben,
hivatalosan fordult a lengyel Solidarnoschoz, hogy nevét és emblémáját
használhassa.
Honnét jött az ötlet, hogy megváltoztassa a nevét a
Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete? – kérdezem
Bubenkó Csabát a KDFSZ elnökét.
–Nem beszélhetünk
alapvető változtatásról, csak éppen egy szóval több
szerepel majd nevünkben. Ez akkor vetődött föl először,
mikor a Solidarnosc-tesco szakszervezettel és a konföderáción
belül a kereskedelmi ágazat és biztosítási szektor vezetőjével,
Alfred Bujara úrral felvettük a kapcsolatot. Tehát köztünk és
a lengyel Solidarnosc között létezik már kapcsolat, együttműködés,
s arra alapozva döntöttünk arról, hogy a Kereskedelmi Dolgozók
Független Szakszervezet elnevezését kibővítjük. Terveink
szerint a solidarnosc szót használjuk majd, ezzel is megkülönböztetjük
magunkat a baloldali Magyar Szolidaritás Mozgalomtól. Azt is
szeretnénk, ha a Solidarnosc hozzájárulna logójuk használatához.
Miben tud a KDFSZ-nek segíteni a lengyel
Szolidaritás?
–A Szolidaritás példát tud nekünk abban mutatni,
miként kell egy szakszervezetet felépíteni, hogyan lehet hathatós
propagandát kifejteni, milyen módszerrel lehet elérni a
megfelelő szakszervezeti kampánytevékenységeket. Azt is meg
lehet figyelni, hogy azok a munkáltatók, akik mindkét országban
jelen vannak, milyen magatartást tanúsítanak a munkaerőpiacon
és a szakszervezetekkel szemben. Ha azonosak a problémák,
megvizsgálhatjuk, mit tesznek annak orvoslására a lengyel
Szolidaritásnál.
Mit tud arról, hogy Alfred Bujara alelnök úrnak mi a véleménye
arról, hogy Magyarországon baloldaliak alapították meg a
Magyar Szolidaritás Mozgalmat?
–Bujara úr
nagyon sérelmezte azt, hogy logójukat egy olyan politikai
szervezet használja az emblémájukat, amely egészen más értékrendet
képvisel, mint ők. Alfred Bujaráról tudni kell, hogy huszonévesen
csatlakozott a Szolidaritáshoz. Amikor ezzel a tettével a
kommunizmus ellen fellépett, olyan aktivistája lett a
mozgalomnak, hogy a múlt rendszer üldözöttje lett. Internálták,
és hátrányos megkülönböztetésekben lett része. Egyszer
sorstársaival együtt felpakolták egy teherautóra, kivitték az
erdőbe, s ott alaposan megverték. Jelenleg Magyarországon a
szolidaritás szimbóluma alatt éppen olyan szerveződést hoztak
létre, ami olyan ideológiai alapon áll, ami ellen Bujara hajdan
fellépett. Nem ért azzal egyet, hogy a mozgalom vezetői
posztkommunisták. Olyanok, akik annak idején a pártállam
haszonélvezői voltak, s annak ideológiájával egyetértettek.
Milyen ma Lengyelországban, s milyen Magyarországon a
szakszervetek megítélése?
–Lengyelországban a Solidarnosc az egyik legnagyobb
szakszervezeti szövetség, s ez a konföderáció nemzetközi
ismertséggel bír. Azt is tudjuk, hogy a mozgalom első vezetője,
Walessa, Béke-Nobeldíjat kapott. Jelenleg a szakszervezetek
szerepe Lengyelországban felerősödött, mert egy olyan elnyomó
liberális kormány van hatalmon, ami intézkedéseivel elérte
azt, hogy szeptember 11-étől 3 napon át országos demonstrációkat,
sztrájkokat tartanak. Olyan súlyos a helyzet, hogy még a
posztkommunista szakszervezetek is összefogtak a Solidarnosc-tyal,
amikor az megfogalmazta a munkavállalók követeléseit.
Magyarországon a helyzet korán sem ilyen egyszerű, mert a
szakszervezetek területén sem történt meg a ’90-es években
a rendszerváltás. Ha megfigyeljük a szakszervezeti vezetőket,
akkor nagyon kevés olyan személlyel találkozhatunk, aki ne
lenne köthető a múlt rendszerhez, vagy ne annak az ideológiáját
követné. Tehát ők, szinte mind baloldaliak, és a régi
beidegződés alapján működtetik a szakszervezeteket. Meg kell
azt is figyelni, hogy amikor megjelentek Magyarországon a
kereskedelmi láncok, akkor mit tettek a szakszervezetek, s mit a
kormányon lévők. Világos, tiszta helyzetet kellett volna akkor
a kereskedelemre vonatkozó jogszabályokon keresztül teremteni.
Úgy kellett volna szabályozni a piacot, hogy a hazai kis-és középkereskedők
is érvényesülni tudjanak. A multiknak viszont kellett adni a látszatra,
és ezért olyan szakszervezeteket kreáltak, melyek nem sok vizet
zavartak. Tudvalevő, hogy 90-es évek végén a Tesco Magyarországon
az egyik legjobban fizető munkáltató volt, ám ebből a pozícióból
eljutottunk oda, hogy egyre jobban romlottak a fizetési körülmények.
Mindez úgy történt, hogy volt és van is külön szakszervezet
a Tescóban, de mégsem voltak demonstrációk, gazdasági perek.
Ez felveti a kérdést, hogy vajon kiket képvisel a jogszabályok
szerint független szakszervezet a multiknál? Azokon a helyeken,
ahol a szabályozatlan piac miatt alacsony bérért
foglalkoztattak munkavállalókat, kinek az érdekeit veszik
figyelembe? Az is kiderül, hogy helyi szinten a szakszervezeti
vezetők sok esetben a vállalat vezetőiből kerülnek ki. Tehát
ők lesznek az úgynevezett függetlenített szakszervezeti vezetők.
Így nem csoda, hogy ők lojálisak a munkáltatóhoz, s közben a
dolgozóktól beszedik a tagdíjat, de érdekképviseletről már
nem beszélhetünk. Kereskedelmi Dolgozók Független
Szakszervezeténél ez nem fordulhat elő. Engem nem kért föl
senki a munkáltatók közül, hogy legyek szakszervezeti vezető.
De ez a normális állapot. Mi alulról szerveződő szakszervezet
vagyunk, s a lengyel Szolidaritásnak is az volt a lényege, hogy
ugyanígy alulról szervezték meg. Ezért is szeretnénk használni
a solidarnosc nevet.
|
