vissza a főoldalra

 2013.12.06. 

Újjáéledő magyar görögkatolikus élet Nagyváradon

Hatvanöt év után Virgil Bercea megyéspüspöknek köszönhetően újraalakult a Nagyváradi Magyar Görögkatolikus Egyházközség, melynek egykoron temploma is létezett a megyeközpontban.

 Az ünnepséget a máriapócsi Hierotheosz Egyesület és a nagykárolyi Szent Teodóra Közösségi Központ rendezte, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatásával.

 A görögkatolikus teológiai szeminárium dísztermében megjelent érdeklődőket Vadas Krisztián szervező lelkész köszöntötte. Kiemelte: céljuk, hogy szélesebb körben ismertté tegyék a húsz családdal – körülbelül ötven személlyel – újjászerveződő váradi magyar görögkatolikus egyházközséget, történetén, a rá jellemző ikonok bemutatásán keresztül.

 Virgil Bercea váradi görögkatolikus megyéspüspök arra emlékeztetett, hogy 1948 és 1989 között Romániában törvényen kívül helyezték a görögkatolikus Egyházat, Isten azonban mást akart – így a rendszerváltoztatás a görögkatolikus Egyház szabadságát is elhozta. A szenvedéseik és megpróbáltatásaik azonban ezzel még nem értek véget, hiszen például csupán három hónappal ezelőtt kapták vissza az ortodoxoktól a szemináriumhoz tartozó templomukat.

 Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök a görögkatolikus Egyház néhány sajátosságára hívta fel a figyelmet: az egyházkormányzat rendjében az adott megyéspüspök felelős a joghatósági területén élő hívekért, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, illetve milyen nyelven beszélnek, ezért a váradi magyar görögkatolikusoknak a román nemzetiségű Virgil Bercea a püspöke. Ugyanakkor – bár az egyetemes katolikus anyaszentegyházhoz tartoznak – különlegességük a bizánci rítus, hiszen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai is kimondták, hogy a keleti katolikusok a keleti rítussal kell gazdagítsák a katolikus Egyházat úgy, hogy ezt minél hitelesebben megélik. A keleti rítushoz való tartozás köteléke számukra a nemzetiségi hovatartozásnál is erősebb, mert meggyőződésük, hogy a szertartásukhoz való ragaszkodásuk nem egy régi hagyományba való görcsös kapaszkodást jelent, hanem a Krisztusba való gyökerezést fejezi ki.

 A jelenlevőket Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye általános helynöke is üdvözölte, majd miután felolvasták Tőkés László európai parlamenti képviselő, református lelkipásztor levelét, Magyarország kormányának részéről Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium stratégiai tervezéssel megbízott főosztályvezetője, illetve az egyházügyi államtitkárság részéről Fedor Tibor szólalt fel.

 Janka György, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója a bihari görögkatolikusok történetét ismertette. A kezdettek 1700-ra nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pap nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták De Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát. Egy 1761-es összeírás szerint akkortájt 126 ezer görögkatolikus élt Erdélyben, és körülbelül 26 ezer a bihari térségben. A váradi római katolikus püspökök támogatták az uniós folyamatokat – az önálló görögkatolikus egyházmegye 1777-ben jött létre, és első püspöke Moise Dragoş volt. A XIX. század elején, majd a reformkorban kezdeményezték a magyar liturgikus nyelv használatát, az iratok lefordítását. Hajdúdorogon az 1860-as években mozgalom indult egy magyar püspökség felállítása céljából, mely álom végül 1912-ben valósul meg. Trianon után Romániában az 1928-as kultusztörvénnyel ismerték el külön vallásként az ortodoxot és a görögkatolikust, a második világháború után azonban a kommunista rendszer 1948. december 1-jei hatállyal felszámolta a görögkatolikus Egyházat.

 Jankáné Puskás Bernadett művészettörténész, a Nyíregyházi Főiskola Vizuális Kultúra Intézetének munkatársa a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye területén levő egyházművészeti gyűjtemény ikonjairól beszélt.

 A nyíregyházi görögkatolikus papnövendékek Szent Damján kórusának adventi műsora után Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő hozzászólásával és agapéval zárult az ünnepség.