vissza a főoldalra

 

 

 2013.12.06. 

Több támogatás jut a tanyás és aprófalvas kistérségek fejlesztésére

725 művelődési házat és több mint 750 templomot újítottunk föl a vidékfejlesztési programokból

A tanyás és aprófalvas kistérségek fejlesztését közös programmal támogatja a Vidékfejlesztési Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. 10 milliárd forintos pályázatot hirdettek meg november 25-étől a kistelepüléseken, illetve a tanyákon élő emberek életminőségének javítására. Szerkesztőségünk vendége V.Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár.

 Az elmúlt 3 év alatt mit sikerült fejleszteni a tanyás, aprófalvas kistérségekben? Ezt azért is kérdezem, mert nem a földművelésügy, hanem a vidékfejlesztés szerepel a minisztérium nevében.

 –Valóban három évvel ezelőtt olyan váltás történt, hogy a dominánsan csak az agráriumra koncentráló szaktárca Vidékfejlesztési Minisztériummá alakult, amely a vidéki élet valamennyi szegmensére, aspektusára összpontosít. Néhány jellemző adat erre: az elmúlt három esztendőben 725 művelődési házat és több mint 750 templomot újítottunk föl csak a vidékfejlesztési programokból. Amiben áttörés is tapasztalható az, hogy a helyi termék piacra jutását több jogszabállyal – törvénnyel, miniszteri rendelettel – segítettük. Tehát a vidékfejlesztési programoknak köszönhetően egyre több a vidéki, kistermelői piacok száma. A tanyákon való megmaradást több minden segíti, így az építészeti szabályok változása is, például eddig a helyi termékek piacra jutását segítő kereskedelmi célú épületet nem lehetett tanyán felépíteni. Az európai uniós támogatásokból finanszírozott tanyafejlesztési programoknál is a tanyán élést, az ott folyó gazdálkodást segítettük. A fiatal gazdákat érintő pályázatoknál pedig a tanyán és az aprófalvakban való gazdálkodás többletpontot jelentett. Az agrárkörnyezet-gazdálkodásban pedig kifejezetten tanyagazdálkodási programot is megjelöltünk és beindult a tanyabuszok rendszere is. A hazai forrásokkal együtt a 20 milliárdos nagyságrendet is eléri, amit a tanyákon élőkre, gazdálkodókra, a fejlesztésre fordított a kormányzat.

 10 milliárd forintos pályázatról olvasok. Eddig volt-e ilyen nagy volumenű összegű pályázat a tanyákon élők életminőségének megsegítésére?

 –Esetünkben a nem városi státuszú, 5000 lélekszámnál kisebb települések pályázhattak. Hasonló nagyságrendben volt már arra példa, hogy tanyagondnoki gépkocsik vásárlása megtörténjen. Lehetőséget biztosítottunk az öt évnél idősebb tanyagondnoki gépkocsik cseréjére. Továbbá, a pályázat újszerűsége, hogy a vidéki bűnmegelőzésre, a közbiztonság javítására is volt mód a programok révén. A vidékfejlesztési program segítette már a prevenciót a térfigyelő kamerák kiépítésére vonatkozó pályázattal, de most a polgárőr egyesületek számára akár terepjáró gépkocsi beszerzését is lehetővé tesszük 100%-os támogatással. Sőt vidéki kulturális egyesületek is pályázhatnak. Csak erre a vidéki közlekedést segítő programra személygépkocsik esetében nettó 3,5 millió forintra, 5 millió forintra terepjárók, és 10 millió forintra mikrobuszokra lehet pályázni – minderre 6 milliárd forintot szánunk. A program másik eleme, hogy folytatni szeretnénk a vidéki közösségi épületek felújítását az elmúlt projektek tapasztalatira építve. Nehézséget okoz némely esetben a foglalkoztatási kötelezettség biztosítása egy kistelepülésen, ezért ezt eltöröltük, és nettó 25, illetve 30 millió forintot adunk a művelődési házak és közösségi épületek felújítására – ez is 100%-os támogatás –, attól függően, hogy a könyvtári szolgáltatást is magába foglalja-e az intézmény.

 Felvetődik a kérdés, hogy a tanyán élők mennyire tudják azt, hogy miként is kell egy pályázati űrlapot kitölteni, hiszen eddig nem igazán foglalkoztak ilyen dolgokkal?

 –Biztos vagyok benne, hogyha maga a pályázó nem is ért az űrlapok kitöltéséhez, de gyermeke, unokája segít neki, s már az önkormányzatokhoz kapcsolódó e-Magyarország pontokban biztosítottak az infrastrukturális feltételek. A tanyafejlesztési programmal kapcsolatban sem tapasztaltunk jelentős kritikát az elektromos beadás kapcsán. Tehát egyre  többen férnek hozzá, és használják a pályáztatás ezt a formáját..

 A pesti, nagyvárosi emberek körében még mindig él egy előítélet a tanyasiakkal szemben. Műveletlennek is mondják őket. Mit lehet tenni a sztereotípia megszüntetése érdekében?

 –Számos jó példát láthatunk a falu-város kapcsolat megerősödésére, ennek a viszonynak harmonikussá tételére. A helyi termékek jelentik a legfontosabb kapcsolatot. Volt olyan eset - magam is jelen voltam – amikor lakótelepeken élőket vitték le autóbusszal arra az alföldi tanyára, ahonnan az ott élők termékeiket szombatonként fölviszik a piacra. Így a városi ember megismerhette azt a kultúrát, környezetet, ahonnét a terméket fogadják. A termelői piacok elterjedése is segít azon, hogy megszűnjön a városiak előítélete a falun lakókkal szemben. Emellett szólni kell a falusi, tanyasi turizmusról is, hiszen egyre többen és egyre szívesebben látogatják meg a vidéki Magyarországot, és néhányan kedvet kapnak így a gazdálkodáshoz. Ma már nehéz egy szorosan beépített faluban nagyobb állattartó telepet létesíteni, mert idehaza az a jellemző, hogy ez az elmúlt évtizedekben nem volt nálunk megszokott jelenség. Így helyesebb is az, ha az állattartó telepek elkülönülnek, és ezért támogatjuk azt, ha valaki tanyára szeretne költözni.

 Mindezzel a pályázattal elérhető-e az, hogy a tanyákról, az aprófalvakról ne költözzenek el a fiatal generáció tagjai?

 –Ehhez intézkedések sorozata és hosszú évek munkája szükséges, de bízom benne, hogy a tanyákról kevesebb fiatal költözik a nagyvárosokba. Bizalmam azon is alapszik, hogy egyre javulnak az infrastrukturális feltételek, s ma már számos olyan szolgáltatás elérhető a legkisebb faluban is, amihez eddig utazni kellett, s maga a környezet minősége is felértékelődik. Sok olyan értelmiségi foglalkozás is létezik, amelyhez nem szükséges naponta bejárni a munkahelyre. Emellett lényeges, hogy olyan agráriumot támogassunk, ahol egyre jobban nő a foglalkoztatottak létszáma, ezért lényeges, hogy a növénytermesztés irányából a munkaerő igényesebb állattenyésztés és kertészet irányába próbáljuk meg átalakítani a magyar mezőgazdaság szerkezetét. Az agráriumon kívüli vidéki munkahelyek teremtésére szintén figyelmet fordít a következő EU-s időszak programja is. S ahol már látszik a változás, az a falu társadalmi életének a fejlődése: az egyesületek, a hagyományőrző körök a reneszánszukat élik.

 A másik témánk: Magyarországon 150 év után 2010. szeptember 27-től szabaddá vált a magán pálinkafőzés. A 640 magyarországi bérfőzdében is jövedéki adó kötelezettség nélkül lehet előállítani korlátozott mennyiségben - 86 liter 50 fokos - párlatot. A szabad pálinkafőzés kedvezett a gyümölcstermelőknek is?

 –Amikor ez a döntés megszületett, az nagyfokú szabadságérzetet hozott magával, de mi mindezt vidékfejlesztési célzattal hoztuk meg, mert a pálinkafőzés még az élő hagyományok körébe tartozik. A környezetünkben megtermelt gyümölcs hasznosítása értékmentést és értékteremtést is jelent. Évtizedekig a pálinkafőzés illegálisan folyt, ami fenntartotta ugyan a hagyományt, de annak szerves fejlődését nem szolgálta, hiszen sem az eszközök, sem az ehhez kapcsolódó tudás nem került felszínre. Nyíltan nem tudták megosztani egymással az emberek a tapasztalataikat, és arra sem volt mód, hogy tanfolyamokon tanítsák magánembereknek a pálinkafőzés tudományát. Ez minőségi visszaesést jelentett. Most azt tapasztalhatjuk, hogy azokban a falvakban, ahol még pálinkafőző készülék kiállítást is rendeztek, körülbelül 100 ember vesz részt a pálinkafőzési tanfolyamon. A házi, otthoni pálinkafőzés pedig hiánypótló, hiszen kis mennyiségben nem fogadják be a nagy pálinkafőzdék a gyümölcsöt. Nagyon érdekes, hogy a magán pálinkafőzés szabaddá válása a tájfajták, olyan régi gyümölcsfajták felé irányította a figyelmet, amelyek kipusztuló félben voltak. Egy zalai, vagy vasmegyei szőlőhegyen húszféle körtefát ismernek, és gyűjtenek össze olyan tájfajtákat, melyek igencsak ritkák. Az is kimutatható, hogy a faiskolákban megélénkült az érdeklődés a különböző gyümölcsfák iránt. Tehát olyan értékmentő funkcióról van szó, ami ráirányítja a figyelmet az öngondoskodásra. A pálinkafőzés az ősi paraszti kultúrának egyik utolsó eleme, s ezért fontos a fennmaradása.

 

Medveczky Attila