|
 2014.01.19.
Amit Iveta Radičovának köszönhetünk...
Gyors számításaim
szerint másodjára csalódtam Iveta Radičovában. Először
akkor, amikor vak tyúkként sétált bele a neki állított csapdába
és ezzel elő is készítette Robert Fico politikai aranykorának
kezdetét. Másodszor pedig a napokban megjelent interjúja miatt.
Nem a benne elmondottak, hanem az interjú ténye miatt.
Kormányának
dicstelen bukása, majd politikától való visszavonulása után
ennél a mostaninál azért több eleganciát és méltóságot vártam
volna tőle. Ha ugyanis valaki bejelenti, hogy mérgezést kapott
a nagypolitikától s emiatt végleg és visszavonhatatlanul távol
kívánja tartani magát tőle - több ízben is visszautasítva
az SDKÚ felkérését egy újabb táncra - akkor nem feltétlenül
tűnik elegánsnak az elnökválasztási dagonyában részt vevő
bajnokok "lekáderezése", amint azt e sokszor
emlegetett legutóbbi interjújában tette. De lehet, hogy ez csak
nekem tűnt fel, akinek szent meggyőződése, hogy búcsúkoncertet
márpedig csak egyszer lehet tartani egy életben, minden további
puszta ripacskodás és az egóval folytatott küzdelemben való
vereség nyílt beismerése.
Nos, így vagy úgy,
Iveta Radičová a maga módján üzent mindegyik államfőjelöltnek.
A legtöbbünket persze a magyar jelöltre tett megjegyzése
"bőszített" fel, vagy épp okozott csalódást:
"nem szerencsés, hogy léteznek etnikai alapon meghatározott
pártjaink. Még szerencsétlenebb egy etnikailag definiált elnökjelölt".
Pedig valójában
sem dühöngenünk, sem keseregnünk nem szabadna e gondolatok láttán.
Persze kinek esik jól, ha az üdvöskéjéről kiderül, hogy az
íróasztal mellett a sarkon is kipróbálja magát. Ám a
politika ilyen, a szlovák belpolitika pedig még
"ilyenebb".
Az igazság az,
hogy Radičová helyében magam sem tudnék ennél jobbat mondani
a ma Szlovákiájában, és ez a felismerés talán hozzásegíthet
ahhoz, hogy belássuk: a szlovák politikában nincsenek, soha nem
is voltak és nem is lesznek szövetségeseink, pláne barátaink.
Részfeladatokra szerződött partnereink esetleg igen, de stratégiai
partnereink soha. Ezt Radičová példája mutatja a legjobban,
aki emberileg messze meghaladja mindegyik elődjét és a szlovák
politikai elit legtöbb prominensét. S mégis...
Fel kell végre
ismernünk, hogy valójában nem is cselekedhetnek másként. Mert
ha nekünk kellene lényegében a semmiből felépítenünk egy
komplett nemzetállamot - kultúrával, identitással, múlttal és
minden hozzávalójával együtt - akkor mi is szívnánk a
fogunkat az "etnikailag definiált" bennszülött kihívók
miatt.
A megoldást
egyszerűen a saját soraink között kell keresnünk, kezdve
azzal, hogy először is rendezzük ezeket a sorokat. Legkésőbb
e mostani Radičová-i színvallás után tudatosítanunk kell,
hogy kizárólag magunkra számíthatunk. Csak a magunk közül
valók fogják a magunk érdekeit képviselni, csak a magunk erejéből
érhetjük el, hogy saját sorsunkról magunk dönthessünk. Egyedül
mi védhetjük meg a nyelvünket, iskoláinkat és általában is
a legalapvetőbb jogainkat. Mi magunk.
Így tulajdonképpen
hálásak is lehetünk Iveta Radičovának, hogy talán még többek
szemét sikerült kinyitnia, még többeket segített hozzá a
feleszméléshez. S ki dacból, ki bölcs belátásból, ki
kezdettől fogva meglévő erős hiténél és meggyőződésénél
fogva tudni fogja, mi a hosszú távon is helyes döntés március
tizenötödikén...
Szűcs Dániel,
Felvidék.ma |
