vissza a főoldalra

 2013.12.17. 

Működőképes pályára kell állítani hegyközségeket

Az összefogás nem jelszó, hanem szükséges feltétele a jövőbeni fejlődésnek

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter november 15-én munkamegbeszélésen egyeztetett a szervezet jövőbeni kihívásairól a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) új elnökével, Tornai Tamással, valamint a szervezet alelnökével, Frittmann Jánossal. Ezt követően kérdeztük Tornai Tamást, mi is történik a borgazdaság legfontosabb szervezetében.

 Mi tette szükségessé a hegyközségi rendszer átalakítását?

 –Az elmúlt húsz évben  piacának közel negyedét veszítette el a világ borászata, tehát ennyivel csökkent a bortermelés. Ezen belül az újvilági termelés nőtt, míg a még ma is több mint 60%-ot birtokló Európa termelése ennél is nagyobb mértékben csökkent. A magyar szőlő-bor ágazat korábbi export piacait teljesen elveszítette, s újakat kellett szerezni úgy, hogy mindeközben a hajdani struktúrák teljesen megváltoztak, a vállalkozási formák átalakultak. A több síkon egy időben végbement változástömeg végigvitelét támogatta, segítette az 1994-óta működő Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. A kezdeti nagy lendület után kiderült, hogy a konszolidációt újabb – már nem forradalmi – változáscsokor követi. Például csatlakoztunk az Unióhoz, aminek eredményeként a HNT-nek rengetek olyan új feladatot kellett ellátnia, amire a szervezet abban a formájában nem volt képes. Közben az Unió is változott! Az egyes bortermelő országok szakmai szervezetei közvetlenül is kapcsolódtak egymáshoz, és kialakult az európai szakmaközi szervezetek rendszere. Ezen keresztül egy ágazat képviselői nem csak az egyes nemzeti kormányokkal folytatott egyeztetésekben kapnak szerepet, hanem a gazdasági szabályozásban aktív EU-s intézményekben is, a szakmaközi szervezeteken keresztül. A HNT átalakulását tehát sürgette, hogy – mivel az ágazat szereplői ezt nem voltak képesek megteremteni – jogszabály hozza létre a szakmaközi szervezetenkénti működés jogi feltételeit. Mindemellett a termelés szerkezetében a piaci, szabályozási környezetben oly sok minden változott az elmúlt két évtizedben, hogy azok kezeléséhez a HNT működését, szervezeti rendszerét egyébként is hozzá kellett igazítani. Ezért – a megszületése körüli anomáliáktól függetlenül – állíthatjuk, hogy az új hegyközségi törvény szükségképp jött létre. E törvény alapján az egyes borvidékek külön szőlészeti és borászati küldöttet delegálnak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába, ahol megalakult a szőlészeti és a borászati szekció. A két szekció elkülönülése, a kizárólag a két szekció egyetértésével meghozható döntési rendszer megteremti a feltételeit a szakmaközi szervezet elismerhetőségének.

 Tudtommal egy háromszintű rendszerről van szó. Legyen kedves ezt bemutatni?

 –A rendszer valóban háromszintű, de magában hordozza egy negyedik lehetőségét is. Az alapszintet a hegyközségek jelentik, melyek egy – egy borvidéken hegyközségi tanácsot hoznak létre. A hegyközségek szintjén választmányok működnek, emellett a borvidéki tanácsba szőlészeti és borászati küldötteket delegálnak. A borvidéki tanácsok küldöttei alkotják a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát. Magyarországon jelenleg 105 hegyközség működik – a hegyközségek összesen 22 borvidéket alkotnak. Így a HNT 22 borászati és 22 szőlészeti küldöttből áll. Az említett negyedik szint –amelynek lehetőségét a jogszabály is megteremti –,  a borrégió, ami több borvidéket  foglalhat magában. Arról, hogy hol milyen feladatokat milyen szinthez delegálnak a termelők, a feladat elvégzésének hatékonysága kell, hogy döntő befolyással bírjon.

 Az megfelel a valóságnak, hogy eddig a szőlőterületet felmérő egyes nyilvántartások nem egyeztek, s nem lehetett pontosan megmondani, hogy mekkora területen termelnek szőlőt az országban?

 –Sajnos ez igaz, illetve úgy igaz, hogy több szervezet, intézmény, különböző adatokat szolgáltatott, de nem csak a területekről, hanem az azokról származó szőlő mennyiségéről. Pontos adataink azokról a területekről vannak, amelyekre vonatkozóan a hegybírók szőlő származási igazolást állítanak ki. Ez a dokumentum az alapja annak, hogy a későbbiekben borszármazási igazolást adjanak ki azokra a nedűkre, melyek közvetlenül belföldön kerülnek kereskedelmi forgalomba. Arról, amit szőlőként exportálnak ,nem mindig készültek nyilvántartások.

 Maguk a borászok hogyan fogadták a rendszer reformját?

 –Egy évvel ezelőtt vette kezdetét a rendszer reformjának folyamata, amit a borászok aggodalommal fogadtak. Természetesen! Hiszen egy olyan ágazatban, ahol a termőalapokat, az ültetvényeket 30-40 évre hozzák létre, nagy érték a stabilitás! Kevésbé érthető, hogy többen a borászok közül is az egy tag –egy szavazat megváltozását kritizálták. Most az egyes hegyközségi tagok a használatukban lévő szőlőterület nagysága alapján jogosultak szavazni. A tag szavazatát így az általa művelt ültetvény nagysága alapján állapítanák meg azzal, hogy egy tag a szavazatok 10 százalékánál többet nem birtokolhat. Tehát ha valaki például 50%-át birtokolja egy hegyközség területének, akkor is csak 10%-os mértékben vehet részt a szavazásban, viszont 50%-ban viseli a rendszer fönntartásának terheit, a döntések kockázatát.

 Tehát kötelezettségekről is szó van.

 –Jelentős kötelezettségekről! A szőlő-bor ágazatban nem csak az egyéb gazdasági tevékenységek közösségi terheit, hanem e rendszer fenntartását is viselik a termelők! Az anyagi terhek mellett azonban dönteniük kell a közösen fenntartott szolgáltatásokról, a hosszú távú célokról, a fajtahasználatról, a termékek előállítását szabályozó termékleírásokról, azaz valójában arról, milyen is lesz egy-egy borvidék, végül a magyar borászat, a vidék arculata!

 Azt lehet-e tudni, hogy mekkora anyagi ráfordítás szükséges a tervek megvalósításához?

 –Fontos kihangsúlyoznom, hogy nem szeretnénk a termelők anyagi hozzájárulását növelni. A termelők hegyközségi járulék formájában segítik elő a rendszer működtetését. Az egyik fontos forrás, a termelői befizetések jobb felhasználása. Az új rendszerben átvettünk az államtól feladatokat, aminek finanszírozására részben már vállalt kötelezettséget a minisztérium, azonban szeretnénk, ha ez a hozzájárulás az átvett feladatok arányában történne meg. Az első feladatunk a rendszer hatékonyságának növelése mind az egyes tagoknak nyújtott szolgáltatásban, mind a szolgáltatások biztosításához szükséges ráfordítások felhasználásában

Nem vagyunk gazdagok, figyelnünk kell a forintjainkra!

 Túl kicsi a hazai borászat, túl erős a külső konkurencia. Így gondolom szükséges a borászok együttműködése és a megfelelő marketingmunka is.

 –Valóban lényeges az együttműködés, ami nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értenünk. Együttműködés nélkül képtelenség az ágazat problémáit láthatóvá tenni. Az együttműködés alapja a hiteles belső kommunikáció, aminek a rendszerét nem egyszerű, de szükséges megteremteni. Amennyiben összehasonlítjuk a hazai borászat termelési szerkezetét más országokéval, látjuk, a tendenciák pontosan ellentétes irányba mutatnak! Egyre jobban erősödik a konkurencia: például Ausztrália az elmúlt 10 évben 20%-kal növelte szőlőültetvény területeit, és 40%-kal a borkibocsátását, azaz lényegesen növelte a hatékonyságát! Európa, benne Magyarország, veszített a versenyképességéből. Szabad piaci viszonyok között élünk. A magunk néhány százaléknyi részesedésével az európai termelésből nem lehetünk meghatározóak. Anyagi lehetőségeink korlátozottak. Használnunk kell a tudást. A közösen birtokolt tudás használatának feltétele az együttműködés.

 Sok helyen hajtanak végre a termelők párhuzamos beruházásokat. Építenek egymás mellett feldolgozót, palackozót, hoznak létre kereskedelmi apparátust. Nem lenne olcsóbb, és nyereségesebb az összefogás?

 –Nagyon erős az összefogás kényszere, ami sajnos az egyes szereplőknél még mindig nem tapasztalható. Ennek oka talán, hogy sokan nem értették meg, a szabadság, amit termelőként magukénak éreznek, igencsak látszólagos, mert elkülönült, másra nem figyelő hibás gazdálkodásuk könnyen változtathatja szabadságukat rabszolgasággá. Meg kellene vizsgálniuk, hogy milyen módon illeszkednek a saját piacaikhoz, lehetnek partnerei külön-külön a nagy kereskedelmi szervezeteknek. Ráadásul, ha az EU-s támogatásokat rosszul használjuk fel fejlesztésekre, az azt is jelenti, hogy a jelenlegi versenyképességi hátrányunk a támogatások későbbi csökkenésével, a jövőben tovább emelkedik. Az összefogás tehát nem jelszó, hanem szükséges feltétele a jövőbeni fejlődésünknek. Ennek kereteit megteremteni alapvető feladata az újjáalakult szervezetnek. Sokat fogunk tenni ennek érdekében. Lehetőleg együttműködve és okosan!

Medveczky Attila