vissza a főoldalra

 

 

 2013.02.01. 

Helyreállt világrend
avagy Alföldi direktor függetlensége…

Csak nagyon nehezen nyugszanak a kedélyek a Nemzeti Színház igazgatói kinevezése körül. Jól jelzi ezt, hogy még szent Karácsony napján is jelentek meg vélemények az ország első számú teátrumának vezetőváltása kapcsán. Különösen tetszett az Alföldi és Vidnyánszky: két férfi egy pályán című „esetleírás”, amely az általam olvasottak közül egyértelműen a legjellemzőbb ebben a témában. A Zappe László tollából napvilágot látott írás, amely a Népszabadság online kiadásában jelent meg december 25-én, tökéletes példázata mindannak, ami kultúrpolitika kapcsán (is) a balliberális közgondolkodást jellemzi.

 A két középpontban lévő személy, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila pályáját, művészi múltját értékeli az írás. Bár fölöttébb kiérződik, hogy a szerző törekszik fenntartani a pártatlanság látszatát, ez a legkevésbé sem sikerül neki. A kezdeti közös „puncsolás” után, vagyis amikor mindkettőjüket egyformán kiemeli, és nagy tehetségnek írja le szakmailag, jön a fekete leves Vidnyánszkyra nézve.

Kiderül a cikkből, hogy a két párhuzamosan futó, sikeres életpálya közül Vidnyánszkyé akkor feneklett meg, amikor politizálni kezdett. A színpadon is, a Szőcs Géza szövegkönyvére készített Liberté ’56-tal, és a Teátrumi Társaság vezetésével is. Feladta függetlenségét, és művészi függetlensége is sérült. Elveket vett magára, rablóból pandúr lett. Míg korábban beregszászi színházával a független társulatok módján kóborolt a magyarországi játszóhelyeken, egyszer csak a független társulatok inkvizítoraként lépett fel – írja Vidnyánszkyról Zappe.

Vagyis Vidnyánszky azzal, hogy munkát vállalt Szőcs Géza felkérésére, feladta politikai függetlenségét. Ezzel a véleménynyel persze önmagában még nem volna baj, ha a cikk nem így folytatódna: Alföldi ezzel szemben maradt, aki volt, független szellemként vezette a Nemzeti Színházat is. Sokan vagyunk, akik emlékszünk még Alföldi Róbert nem túl magasröptű szerepléseire a baloldal egyik jelképének számító Heti hetesben, és sok-sok vele készült interjúra, amelyben mély, egyértelmű balliberális elköteleződése nagyon is tetten érhető volt.

A kettős mérce tipikus, baloldali megnyilvánulása ez. Ha Vidnyánszky igent mond Szőcs Gézának, az politikai elköteleződés és inkvizítorrá válás, ha Alföldi beül a Heti hetes fröcsögő balliberálisai közé, az csupán megőrzött szellemi függetlenség.

Zappe ír azért mást is, amely ennél lényegesen figyelemre méltóbb. Alföldi otthon van bárhol a nagyvilág színházaiban, operaházaiban, Vidnyánszky csak kivételesen hagyja el megszokott csapatát, legfontosabb színészeit többnyire viszi magával. (…) Alföldi nyíltan homoszexuális, kozmopolita világfi, Vidnyánszky hatgyerekes családapa, pátriárka típusú társulatvezető.

Bár minden kétségen kívüli, hogy Zappe László Alföldi védelmében írja, amit ír, valójában – akaratán kívül – mégis saját maga mondja ki azt, hogy miért volt szükségszerű az igazgatóváltás a Nemzeti Színház élén! Magyarország ugyanis – hála Istennek – elsősorban nem a „kozmopolita, homoszexuális világfiak” otthona, hanem a keresztény családapáké és családanyáké. Nem vitatható persze, hogy az előbbi csoportosulásnak sem Alföldi az egyetlen képviselője hazánkban, ám létszámuk – szerencsére – a töredéke sincs a hagyományos párkapcsolatban és családmodellben gondolkodó, nemzeti érzelmű többségnek!

Innentől kezdve pedig az is egyértelmű, hogy egy elsöprő többségében keresztény, hagyománytisztelő nemzet első számú színházának élén eleve testidegen egy olyan direktor, akitől távol áll minden, ami hagyományos értékrendű, nemzeti és magyar. Hogy Vidnyánszky Attila szakmailag milyen igazgatója lesz a nemzet teátrumának, majd csak ezután válik el. Ám hogy személyében alkalmasabb, mint Alföldi Róbert valaha is volt, az egy pillanatig sem lehet kérdés!

 

Kovács Attila