vissza a főoldalra

 

 

 2013.02.01. 

A mélypont után felfuthat a biogazdálkodás

A jelenlegi kormány hozzáállása a biogazdálkodáshoz az eddigiek közül a legpozitívabb

Tovább csökkent a biogazdálkodást folytató gazdaságok területe Magyarországon. Mi ennek az oka, hiszen azt mondják, a kárpát-medencei adottságok Európában egyedül álló módon kedveznek a biokultúrának?  Sokan felhagytak azt ilyen típusú termesztéssel? – kérdezem Czeller Gábort, a Magyar Biokultúra Szövetség elnökét.

 –Ez valóban így van. Hogy egyedülálló módon, ezt nem tudom, de hogy kiválóak ezek az adottságok, az biztos, és nagyon kevés olyan termőhely van Európában, mint a Kárpát-medence. Az biztos, hogy Magyarországnak óriási esélyei lennének. Az, hogy mégis csökkent a biogazdálkodást folytató területek száma, az általában a támogatás jelenlegi szerkezetével és annak az intenzitásával magyarázható – véleményem szerint. Illetve azzal is, hogy miután a magyar ökotermékek, általában alapanyagok és ennek 90%-a az Európai Unió illetve Svájc piacára megy, az export ár és a magyar konvencionális gabona és egyéb mezőgazdasági árak közti különbség az elmúlt 10 évben lényegesen csökkent – a konvencionális árak javára. Tehát az ökotermékek, alapanyagok árai nem növekedtek olyan mértékben, mint a konvencionális alapanyagok ára, gondolok itt a kukorica, búza, napraforgó stb. növényekre.

 Az EU nem támogatja kellőképpen a biotermékeket?

 –A hazai agrár-környezetgazdálkodási rendszeren belül támogatják az ökológiai gazdálkodást. Ez egy jogcím. Ez a támogatás, egy bizonyos összeg euróban kifejezve hektáronként, gyümölcsösre, szántóra stb. 5 évente kerül meghirdetésre. Jelenleg a ciklusnak a háromnegyedénél tartunk, tehát 2014-ben lesz vége. Az ökológiai gazdálkodásra szánt hektáronkénti támogatás euróban mérve, valamint az integrált gazdálkodásra szánt támogatás közti támogatásintenzitás minimális. Így majdnem annyit kap az integrált gazdálkodó, aki egy csomóféle növényvédőszert használhat, mint az ökogazda, aki ugye nagyon minimális növényvédőszert és talajerő utánpótlási anyagokat vihet a gazdálkodási rendszerébe, viszont ezért a gazdálkodási kockázata, tehát a termelés kockázata sokkal nagyobb, mint egy integrált gazdáé vagy gazdálkodásé.

 A jelenlegi kormánynak, szaktárcának  milyen a filozófiája a biotermékekkel kapcsolatban? Ezt a támogatási rendszert örökölték-e és így maradt, és majd megváltozik? Mit tud erről?

 – A jelenlegi kormány hozzáállása a biogazdálkodáshoz az eddigiek közül a legpozitívabb – ezt meg kell, hogy mondjuk. A jelenlegi támogatási rendszert, amit most alkalmaznak, azt megörökölte a mostani kormány. Sajnos öt évre itt a pénzek le lettek kötve, sokmindent nem tud csinálni. 2014 őszétől várható az Európai Unión belül a Közös Agrárpolitika (KAP) megváltozása, amiben a jelenlegi tervek szerint az ökológiai gazdálkodás abszolút előnyt fog élvezni. Financiálisan a támogatási rendszerben is abszolút előnyt fog élvez majd a többi támogatási rendszerrel szemben. Bízunk benne, hogy 2014 után ez Magyarországra is begyűrűzik, mert ha ez nem így fog megtörténni, akkor nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unión belül is szűkülni fog a bioterület.

 Ha nagyobb támogatást kapnak önök, akkor remélhetjüke- azt, hogy olcsóbbak lesznek a biotermékek? Mert az egyik oldalról azt halljuk, hogy éljünk egészségesen, a tények viszont azt mutatják, hogy ezek a termékek drágábbak. Mit lehet tenni a helyzet megváltoztatásáért?

 – Vélhetően olcsóbbak lesznek a biotermékek. Úgy gondolom, hogy ez a termelési mód akkor terjedne el igazán, illetve akkor kezdene látványos növekedésbe, hogyha valahogy a közétkeztetésbe is bekerülnének az ökológiai gazdálkodásból származó termékek, alapanyagok. Akár a liszt, az abból sütött zsemle, vagy a gyümölcsféleségek, vagy az ivólevek. Ehhez már nem csak gazdákat kellene támogatni, hanem magát a közétkeztetőt. Valóban drágább a bio, de azt senki nem nézi meg, miután a termeléssel senki nem foglalkozik a média részéről, kivéve a szakmédiát, hogy mekkora termelési kockázata van egy ökológiai gazdának, és mekkora egy konvencionális gazdának. Csak egy szokvány dolog: egy csapadékos év, mint ami két éve volt, az ökogazdaságokban a paradicsomtermelés 90%-át elviheti azért, mert nem használhatnak olyan növényvédő szereket, ami a baktériumos betegségeket terjedését ilyen időben hatákonyan gátolná. A konvencionális, és beleértve az integrált gazdaságban is ez nagyon egyszerűen kivédhető. Így látható, hogy egyik területen szinte 90%-a elmegy a termésnek, és a 10%-ból kell megélni, a másiknak meg megmarad a 90%-a, akkor érezhető a különbség. Nagyon jó lenne, hogy ha a vásárlók kimennének a biogazdaságokbaba, és megnéznék azt, hogy ott milyen munkák folynak. Ennek kapcsán szervez nyílt napokat a Szövetség minden évben.

 Úgy tudom, hogy az ún. nyitott gazdaságokban olcsóbban is hozzá lehet jutni különböző biotermékekhez.

 – Ez abszolút igaz. Mindenki a szövetség által szervezett Csörsz utcai ökopiac áraihoz hasonlít mindent. Miután ez az egy abszolút ellenőrzött ökopiac létezik, hiszen ott mindenről el kell számolni. Ha valaki kijön a saját gazdaságomba, akkor nyilván jóval olcsóbban adom neki azt az árut, amit adott esetben ő szed le, mint mikor saját magam szedem le a gyümölcsöt , piacképessé teszem, felviszem, és egy emberrel elárusíttatom. Óriási különbség van a kettő között. A nyitott gazdaságokban jóval olcsóbban –25-30 %-os árkülönbséggel – meg lehet venni ugyanazokat a termékeket.

 Akik elolvassák ezt az interjút, honnan értesülhetnek arról, hogy hol vannak ilyen nyitott gazdaságok?

 –A Szövetség honlapjáról (www.biokultura.org), amely ugyan jelenleg átalakítás alatt van ; de hamarosan elkészül. A honlapon megtalálható egy termelői lista, melyre azok a termelők kerülnek föl , akik hozzájárulnak ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzuk a tevékenységüket, adataikat.

 

Medveczky Attila