vissza a főoldalra

 2013.02.22. 

Csorja Gergely: A megdöbbentő valóság?

A belga képviselőház tagja meglepő és egyben leleplező beszédet tartott. Laurent Louis-ról nem tudjuk, hogy ki. Nem tudjuk, hogy mit csinált, és lényegében azt sem tudjuk, hogy milyen érdekeket képvisel. Azt azonban tudjuk vagy inkább tudom, hogy ez a parlamenti megnyilvánulás az összes sallangjával együtt tartalmaz bizonyos igazságmagvakat. Kivonatoltan, de meg kell jelentessem.

 Köszönöm önnek, elnök úr. Tisztelt miniszterek, tisztelt kollégák. Belgium valóban a szürrealizmus országa. Ma reggel a sajtóból értesültünk arról, hogy a belga hadsereg nem tud néhány radikális iszlamista hitű szélsőséges katonával megbirkózni, akik saját törvényeik szerint élnek és a jogi eszközök hiányában nem távolíthatók el. Ugyanakkor úgy döntöttünk, hogy segítünk Franciaországnak a „terror” elleni háborúban, és logisztikai segítséget nyújtunk a Maliban indított hadművelethez. Mit meg nem teszünk, hogy harcoljunk a határainkon túli terrorizmus ellen? Csak remélem, arra figyeltünk, hogy ne küldjük a sokat emlegetett belga iszlamista katonákat Maliba a terroristaellenes hadművelethez.

Látszólag viccelek, de ami most zajlik a világban, attól egyáltalán nem tudok nevetni. Nem tudok nevetni, mert a nyugati országok vezetői minden kétséget kizáróan hülyére veszik az embereket annak a sajtónak a segítségével és támogatásával, amely mára már nem más, mint az uralkodó hatalmak propagandájának eszköze. Egyre gyakoribbá válnak szerte a világban a hadműveletek és a rezsimek összeomlása. A preventív háború elfogadottá vált. És most már a demokrácia és a terrorizmus elleni harc nevében államaink jogot adnak saját maguknak arra, hogy  független országok szuverenitását megsértsék, és törvényes vezetőket buktassanak meg. Említsük csak meg Irakot és Afganisztánt, az amerikaiak hazug háborúit. Később jött Tunézia, Egyiptom, Líbia, ahol az önök döntéseinek köszönhetően országunk ott lehetett a „frontvonalban”, és részt vehetett az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekben, ahol minden esetben haladó és mértéktartó rendszereket buktattak meg, hogy aztán iszlamista rezsimekkel váltsák fel, és – hát nem fura? – első lépésük a Sharia törvény engedélyezése volt. Pontosan ez történik most Szíriában, ahol Belgium gyalázatos módon finanszírozza az iszlamista felkelők fegyverkezését, akik Bassár el-Aszadot próbálják megbuktatni. A gazdasági válság közepette, amikor egyre több belga nem tudja már lakását fenntartani, nincs ennivalóra, fűtésre és gyógyításra pénze – ó, igen, már hallom is, hogy milyen mocskos populista vagyok –, a külügyminiszter úgy döntött, hogy kilencmillió eurót kínál fel a szír lázadók számára. Persze megpróbálják elhitetni velünk, hogy ezt a pénzt humanitárius célokra fogják felhasználni… ez egy újabb hazugság!

Mint azt látják, országunk hónapok óta csak azon van, hogy rendre utasítsa az iszlám rendszereket Észak-Afrikában és Közel-Keleten. Ezért aztán, amikor azzal jönnek, hogy azért indítanak háborút Maliban, hogy harcoljanak a terrorizmus ellen, hát nevetnem kell. Ez hazugság!

Jócselekedetek látszatát keltve csak azért avatkozunk be, hogy egy kidolgozott újragyarmatosító terv alapján védjük a pénzügyi érdekeket. Nincs értelme Franciaországnak segíteni Maliban az iszlamista terrorizmus elleni harc nevében, amikor ezzel egyidejűleg iszlamista felkelőket támogatunk a szír elnök, Bassár el-Aszad megbuktatásában, mert azok a Sharia törvényt akarják bevezetni, ahogyan ez Tunéziában és Líbiában megtörtént.

Ideje, hogy abbahagyják a hazudozást. Ideje elmondani az igazságot. Amikor iszlamista lázadókat fegyvereznek fel, ahogyan a múltban a nyugatiak fegyverezték fel bin Ládent, az amerikaiak barátját, mielőtt ellene fordultak, a nyugati országok kihasználják a lehetőséget, hogy katonai bázisokat építsenek az újonnan meghódított országokban, miközben hazai cégeket részesítenek előnyben.

Mindennek stratégiai célja van.

Irakban az ország olajtartalékaira tették kezüket amerikai szövetségeseink. Afganisztánban annak ópiuma és drogjai voltak mindig hasznosak azok számára, akik nagyon gyorsan akartak nagyon sok pénzt keresni. Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban, majd ismét Szíriában a cél az volt – és még most is az –, hogy mértékletes hatalmakat megdöntsenek, iszlamista hatalmakkal helyettesítsék azokat, akik nagyon hamar fognak problémákat okozni, és akiket gyalázatos módon fogunk megtámadni, ismét azt színlelve, hogy a terrorizmus ellen harcolunk vagy Izraelt védjük. A következő célok máris ismertek. Fogadok, hogy néhány hónapon belül ismét Algériára, végül pedig Iránra vetjük a szemünket. Nemes dolog hadba menni, embereket felszabadítani egy külső agresszor ellen. De egyáltalán nem nemes dolog hadba menni csak azért, hogy az USA érdekeit védjük, hadba menni, hogy az olyan nagyvállalatok érdekeit védjük, mint az AREVA, hadba menni, hogy aranybányákra tegyük rá kezünket, mert akkor kiderül, hogy országaink támadók és orgyilkosok.

Senki nem mer beszélni, de én nem fogom be a számat!

Ha pedig a harcom azt a látszatot kelti, hogy egy olyan rendszernek az ellensége vagyok, amely emberi jogokra hivatkozva a valóságban pénzügyi, geostratégiai és újragyarmatosító érdekeket szolgál, hát akkor legyen! A rendszer leleplezése a kötelességem és büszke vagyok erre. Hogy őszinte legyek, és most bocsánatot kérek a nyersességem miatt, de azt mondom, bassza meg mindenki, az úgynevezett jótét lelkek, mind a baloldaliak, mind a jobboldaliak, vagy a középen állók, akik most korrupt hatalmaink talpát nyalják, és akik örömmel fognak engem nevetség tárgyává tenni. Azt mondom, hogy bassza meg mindenki, azok a vezetők, akik úgy játszanak a bombákkal, mint a gyerekek a játszótéren! Azt mondom, basszátok meg ti is, amikor úgy tesztek, mint ha demokraták lennétek, miközben semmivel se vagytok különbek a legutolsó bűnözőknél. Nem tisztelem jobban az újságírókat sem, akik elszántan nevezik szellemileg visszamaradottnak az ellenzékieket, miközben nagyon is jól tudják, hogy az ellenzékieknek igaza van. Végezetül pedig a legmélységesebben megvetem azokat, akik azt hiszik, hogy ők a világ királyai, és akik a törvényeket diktálják, mert én a jó oldalon állok, az igazság oldalán, a mindenáron való zabrálás ártatlan áldozatainak oldalán. Ezért döntöttem hát úgy, hogy egyértelműen ellenzem azt a határozatot, hogy országunkat Franciaország megsegítésére küldjük, annak újragyarmatosító hadműveletében. A francia hadművelet kezdete óta meg van magyarázva a hazugság.

Azt mondják nekünk, hogy Franciaország csak a mali elnök segítségkérésére reagál. Már majdnem elfelejtettük, hogy ennek az elnöknek nincs legitimitása, és hogy azért került a helyére, hogy a 2012. márciusi puccs után biztosítva legyen az átmenet. Ki támogatta ezt a puccsot? Ki kezdte el? Kinek is dolgozik valójában az átmenet elnöke? Ez az első hazugság! A francia elnök, Francois Hollande azt meri színlelni, hogy azért kell hadat indítani, hogy harcoljanak a dzsihádisták ellen, akik fenyegetést jelentenek (ez nem lehet igaz!) Franciaország és Európa számára. Micsoda aljas hazugság! Ennek a hivatalos ürügynek a kijelentésével, miközben megragadják a lehetőséget arra is, hogy a lakosságot fokozott terroristafenyegetéssel ijesztgessék, a Vigipirate-terv megvalósításával vezetőink és a sajtó elképzelhetetlen aljasságot követnek el. Hogyan mernek ilyenre hivatkozni, amikor Franciaország és Belgium nem habozott dzsihádistákat támogatni és felfegyverezni Líbiában, és amikor ugyanezek az országok továbbra is támogatják a dzsihádistákat Szíriában. Ezzel az ürüggyel stratégiai és gazdasági célokat fednek el. Országaink már nem félnek attól, hogy következetlennek látszanak, mert mindent megtesznek ennek leleplezésére. A következetlenség azonban szemmel látható. Nem holnap lesz az, amikor egy mali állampolgár terrorista cselekedetet fog elkövetni Európában. Nem! Kivéve, ha gyorsan magunk követünk el ilyet, hogy igazoljuk a hadműveletet. Hát nem mi hoztuk létre szeptember 11-ét is azért, hogy igazoljuk az inváziókat, az önkényes letartóztatásokat, a kínzást és az ártatlan lakosság mészárlását? Ezután már nem nagy dolog egy mali terroristát megteremteni. Nem lehet bonyolult feladat vérszomjas vezetőink számára. Az elmúlt hónapokban a hadműveletek igazolására volt egy másik ürügy is, az emberi jogok védelme. Ó, ezt az ürügyet most is fel lehet használni a Maliban indított háború igazolására. Cselekednünk kell, különben a gonosz iszlamisták bevezetik a Sharia törvényt Maliban, megkövezik a nőket és levágják a gonosztevők kezét. Ó, a szándék valóban nemes. Nemes és üdvös, az biztos. De akkor miért, az Isten szerelmére, miért segítették elő országaink Tunéziában és Líbiában az iszlamisták hatalomra jutását, akik úgy döntöttek, hogy bevezetik ezt a Sharia törvényt ezekben az országokban, amelyek nem is olyan régen még modern és haladó országoknak voltak tekinthetők?

Arra bátorítom Önöket, kérdezzék meg azokat a fiatal tunéziaiakat, akik elindították a forradalmat Tunéziában, elégedettek-e jelenlegi helyzetükkel?

Ez semmi más, mint képmutatás. A Maliban indított háború célja nagyon is világos. És mivel senki sem beszél róla, én fogok. A cél az, hogy harcoljunk Kína ellen, és lehetővé tegyük amerikai szövetségesünk számára, hogy megerősítse jelenlétét Afrikában és a Közel-Keleten. Ez rejlik az újragyarmatosító hadműveletek mögött. És majd látni fogják, amikor a hadműveletnek vége, Franciaország természetesen megőrzi a Maliban létrehozott katonai bázisokat. Ezek a bázisok az amerikaiak számára is hasznosak lesznek. Ezzel egyidejűleg pedig – ahogyan mindig is így volt – a nyugati nagyvállalatok zsíros szerződésekre teszik rá a kezüket, hogy megint megfosszák az újragyarmatosított országokat jólétüktől és nyersanyagaiktól.

Tegyünk tiszta vizet a pohárba: ennek a hadműveletnek legnagyobb haszonélvezői a francia óriásvállalat, az AREVA tulajdonosai és részvényesei lesznek, akik évek óta próbálnak megszerezni egy urániumbányát Faleában, a Bamakótól 350 kilométerre fekvő, tizenhétezer lakosú városban. És nem tudom miért, de ösztönöm azt súgja, hogy nincs már nagyon messze az idő, és az AREVA ki fogja termelni azt a bányát. Nem tudom, de van egy ilyen benyomásom. Tehát szóba se kerülhet az, hogy én részt vegyek ebben a bányászati kolonizációban, ebben a modernkori gyarmatosításban. Akik pedig kételkednek a fentiekben, kérem őket, olvassanak többet Mali gazdagságáról. Mali jelentős aranytermeléssel rendelkezik, de nemrégiben kiderült az is, hogy világszínvonalú lehetőséget kínál az urániumbányászatra. Milyen különös! Egy lépéssel közelebb az Irán elleni háborúhoz, ez nyilvánvaló.

Mindezen okok miatt, és mert nem akarok a ránk erőltetett hazugságok csapdájába esni, úgy döntöttem, hogy nem támogatom a Maliban végrehajtandó beavatkozást. Ezért én ellene fogok szavazni. És azzal, hogy ezt teszem, következetes maradok, hiszen sohasem támogattam a múltban a Líbiában vagy Szíriában elkövetett bűncselekményeiket, és így az egyetlen olyan parlamenti képviselő vagyok az országban, aki a be nem avatkozás és a homályos érdekek ellen folytatott harc mellett állt ki. Valóban úgy gondolom, hogy ideje véget vetni az ENSZ-ben vagy a NATO-ban való részvételünknek, és kilépni az Unióból, ha Európa a béke fenntartása helyett szuverén országokat támad és bomlaszt, és emberi érdekek helyett pénzügyi érdekeket véd. Végezetül felhívom kormányunk figyelmét arra, hogy emlékeztesse Hollande elnököt azokra a kötelezettségekre, amelyeket a genfi egyezmény támaszt a hadifoglyokkal való bánásmóddal kapcsolatban.