vissza a főoldalra

 

 

 2013.01.01. 

Galán Géza rendíthetetlen magyarsága – Emléksorok temetés után

Az életem évtizedek óta Petőfiről szól” – nyilatkozta négy évvel a halála előtt Galán Géza. Petőfi percei c. monodrámáját több, mint hatszázszor adta elő – a Kárpát-haza magyarok lakta országaiban, az Egyesült Államokban, Németországban, Norvégiában és másutt,

 Galán Géza hetven évének kétharmadát – Kassán és Pozsonyban –  közelről szemlélhettem, így nem tudtam elképzelni, hogy élete utolsó lakhelyén, Budapesten hajtsa örök álomra a fejét. Nem csalódtam – a budapesti búcsúztatás másnapján, december 28-án Nagyölveden temették el, urnáját szülei sírjába helyezve.  /Géza Komáromban született, de a front elől menekülve családja előbb Szőgyénben, majd Nagyölveden próbálta meg túlélni a második világháborút. Így vált Nagyölved Géza gyermekkorának színterévé, ám szülővárosához továbbra is ragaszkodott: levélben kérte a hajdani bencés gimnázium utód intézményének igazgatójától, hogy ne Zselízen, hanem Komáromban tanulhasson tovább az alapiskola befejezte után. Kérése teljesült, s az érettségi után onnan került a pozsonyi Színművészeti Főiskolára, hogy a benne élő alkotói vágyat kiélhesse./ Az akkoriban még színmagyar Nagyölved, - ahol a második világháború után nem nyílt  magyar iskola, mint ahogyan másutt sem Csehszlovákiában, - kiváló életteret biztosított a jövendő színi játékosnak és rendezőnek.

A Vavreczky-család hat gyermeke – a Galán felvett vezetéknév - nemzetünk elkötelezett és felelősségtudó tagja lett. Géza magyar létére állta a versenyt a pozsonyi Színművészeti Főiskolán csakúgy, mint a prágai Film és TV Akadémián, ahol dramaturg és rendező szakon szerzett diplomát. Szerepelt szlovák és cseh filmekben, s a maga kialakította  videostúdióban /1984-től/ sem csak magyar nyelvű filmeket készített. Szlovákul anyanyelvi szinten beszélt, így nem okozott gondot számára, hogy kapcsolatokat építsen a szlovák és cseh szakemberekkel, illetve kemény vitákban védje meg nemzetét és nemzetiségét. Színművészi pályája a komáromi Magyar Területi Színházban kezdődött, de játszott a kassai Tháliában is. Rómeó, Liliomfi vagy Marat  szerepében alapozta meg hírnevét – ezekre a teljesítményekre az én nemzedékem tagjai ma is tisztelettel emlékeznek. Később a politikai változások  lehetővé tették számára, hogy magyarországi társulatoknál is szerepelhessen, sőt: megalapítsa a zselízi SZABADtéri Színházat, amely ezrével vonzotta a nézőket. Életének – nem csak színművészi vagy rendezői pályájának – legnagyobb teljesítménye azonban -  Petőfi-filmje és Petőfi-monodrámája volt. Minthogy ezeknek az alkotásoknak létrejöttét is közelről követhettem, megkockáztatom: a felvidéki Galán Géza értelmezte és érezte át a legteljesebben a Föld egyes országaiban, így pl. Kínában ma is naponta idézett -  nagy költőnk életművét! A két remek munka – mind a szerkesztés és rendezés, mind a versek előadásának tekintetében a magyar kultúra maradandó értéke, iskolákban is felhasználható tananyag – lehetne… „Az életem évtizedek óta Petőfiről szól” – nyilatkozta négy évvel a halála előtt Galán Géza. Petőfi percei c. monodrámáját több, mint hatszázszor adta elő – a Kárpát-haza magyarok lakta országaiban, az Egyesült Államokban, Németországban, Norvégiában és másutt, Petőfi vagyok c. filmjét annak idején bemutatta a Csehszlovák Televízió, a Duna Televízió és más adók is.

A rendszerváltás után az új lehetőségekre mindig fogékony, kísérletező Galán Géza vállalkozni kezdett, cégeket alapított, de örök szerelme a színház és a film maradt. Küzdelmes élete során háromszor alapított  családot – hét gyermekét és két unokáját haláláig forrón szerette, ahogyan a testvéreit is. A Sárai Attila plébános úr celebrálta nagyölvedi temetési szertartással lezárult egy kimagasló képességű felvidéki magyar ember földi pályája. Úgy hírlik, emlékét a nevét viselő hazai magyar versmondó verseny őrzi majd a technika jóvoltából hagyatékban maradt munkái mellett, és persze mindazok, akik megismerhették művészetét.

 

Batta György, Felvidék.ma