|
 2013.01.01.
Szabadka polihisztora
Mi mutattuk be először Szerbiában a Psalmus Hungaricust
Paskó Csaba az
egyházzene magisztere, plébános, a Vajdasági Pax Romana elnöke
1975-ben született Szabadkán. 1994-től a Pécsi Hittudományi Főiskola
mellett a Jannus Pannonius Tudományegyetem ének-karvezetés szakán
rendkívüli hallgató. Vezényelni Tillai Aurél Liszt-díjas
karnagyművésznél tanult, akinél 1999 májusában diplomavizsgát
tett. Ezekben az években az egyetemen a hangképzés és a szólóéneklés
alapjait is elsajátította Dr. Pillári Endréné tanítványaként.
Orgonálni Szamosi Szabolcs pécsi orgonaművésznél tanult.
1999 őszétől a
Grazi Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszakán tanul, ahol
2003-ban diplomázik vezénylésből és orgonából. Vezénylést
Johannes Princnél, valamint a grázi székesegyház karmesterénél,
Josef Doellernél, orgonát Johann Trummer orgonaművésznél
tanult. 2000-től a Szabadkai Egyházmegye felszentelt papja, a székesegyház
káplánja. 2001-től tagja a Nemzetközi Himnológiai Társaságnak
(IAH). 2003-tól a szabadkai bazilika karnagya és zenei koordinátora,
valamint a Pro Musica Kamarakórus karnagya. 2004-ben szerez
oklevelet orgona és karvezetés szakon. Tanulmányait folytatva
2005 tavaszán a Grazi Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei
Tanszakán posztgraduális képzését zárja gergelykorális és
vezénylés témakörökben Franz Karl Prassl és Josef Doeller
professzoroknál. Tanulmányai alatt részt vett számos továbbképzésen
Olaszországban, Németországban és Hollandiában. 2005-től
tagja a Nemzetközi Gregorián társaságnak. Ugyanebben az évben
kinevezik a szabadkai székesegyház regens chorijává, az egyházmegye
zenei igazgatójává. Szintén ebben az évben megalakítja a régió
egyetlen gregorián énekegyüttesét. 2006 februárjában Bodrogvári-díjat
kapott a Szabadka zenei életében elért kiváló eredményeiért.
2007 Vojislav Ilić-dijat kapott a belgrádi Horovi među freskama (Freskók között
éneklő kórusok) elnevezésű hazai kórusok fesztiválján.
2008-ban tevékenyen részt vesz a középfokú egyházzenei képzés
beindításában Szabadkán. 2011-től Kelebia plébánosa.
Főtisztelendő Paskó Csaba Kelebia plébánosa,
egyházzenész, karnagy, a Vajdasági Pax Romana civil szervezet
elnöke, és konyhaművész is. Mi a hivatása, mi a foglalkozása,
és mi a passziója?
–A hivatásom a papi hivatás.
Miután elvégeztem a szabadkai Pauliniumot, ami immár állam által
elismert egyházi gimnázium, a Pécsi Hittudományi Főiskolára
kerültem. Már gimnazista koromban Miocs József rektoratya, a
szabadkai székesegyház karnagya hatására teljesen a zene bűvöletébe
kerültem, és elhatároztam, megtanulok orgonálni. Abba nem
gondoltam bele, hogy később professzionális szinten tudom-e
majd a zenét művelni. Mindenkinek volt valamilyen hobbija, nekem
ez. Miocs atya látta, hogy szorgalmasan gyakorolok, és nem
vagyok tehetségtelen, ezért beíratott a zeneművészeti szakközépiskolába,
ahol Székely Mária és Égető Gabriella Pro urbe-díjas pedagógusok,
Égető tanárnő a Pro Musica Kamarakórus alapítókarnagya
voltak a mestereim. Ezután nem is volt kérdés, hogy a teológia
mellett zenével is foglalkozzam. Püspök úr úgy küldött
engem Pécsre: „Csaba , támogatom zenei tanulmányaidat, mert
eljön az az idő, mikor Miocs atya már nem bírja a karnagyai
feladatokat elvégezni, és jó lenne, ha te váltanád.” Számomra
ez csak olaj volt a tűzre. Amikor Pécsett megkérdeztem azt, ki
taníthatna engem zenére, id. Dobos Lászlót ajánlották. Azt a
Dobos Lászlót, aki Tillai Auréllal együtt alapította a Pécsi
Kamarakórust, és aki a hittudományi főiskolán egyházzenét
oktatott. Egy hétig Laci bácsi nem jelentkezett, és azt hittem,
ez egy „diplomatikus nem”-et jelent. Egyszer csak közölték
velem, hogy Tillai karnagy úr a Janus Pannonius Tudományegyetemen
meghallhatásra vár. Tillai tanár úr a meghallgatás után azt
mondta: „hét elsőse van, de nyolc kéne ahhoz, hogy az első
évet megindítsák az egyetemen. Nem óhajt csatlakozni?”
Nagyon boldog voltam, onnantól az ének-karvezetés szakra is jártam,
ahol karizmatikus egyéniségek tanítottak, olyanok, akik a zene
világában nem csak a szakmára oktattak, hanem közvetve
neveltek is, példaképek voltak, fel tudtam rájuk nézni. De én
közben és mindenek előtt teológiát hallgattam. Öt éven
keresztül egyik egyetemi épületből szaladtam át a másikba.
Kodály Zoltán A székelyeknél
és Lajtha László Magnificat-ját
vezényeltem azon a diplomakoncerten, amire nagyon büszke voltam.
Éppen akkor kezdték el bombázni Szerbiát, ezért édesapám
nem is tudott átjönni. Így csak édesanyám és kiskorú öcsém
vett részt a koncerten. Rá egy hónappal Mayer Mihály püspök
úr szentelt fel diakónussá. Ő azt szerette volna, ha Mohácson
leszek segédlelkész. Akkor úgy éreztem: Magyarországon nem
szeretnék maradni, haza akarok menni, de akkor a háború miatt
nem lehetett. Megkérdeztem püspök urat, támogatja-e külföldi
zenei tanulmányutamat. Ő ezt támogatta, és sikerült felvételt
nyernem Grazi Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszakára,
ahol a mesterképzést is elvégeztem.
Összesen hány diplomát szerzett?
–Pécsett a teológiai, az
ének-karvezetői diplomát szereztem meg, Grázban a karmesterit
és orgonaművészit. Több posztgraduális képzésen vettem részt,
de sajnos rajtam kívülálló okok miatt doktori disszertációmat
egy éve megszakítottam. Amint mondtam papi hivatást élek, de
gyakorló lelkipásztor, plébános csak egy éve vagyok. Korábban
kizárólag a püspökségen éltem, mint a székesegyház
karnagya. Ezt a feladatot a mai napig ellátom, de most Kelebia plébánosa
is vagyok. Ezt megtehetem, mert már nem irányítom a városi
filharmonikusokat. Megváltozott a politikai légkör, és én nem
vagyok az új rendszer kegyeltje. Minden áron nem is akarok az
lenni.
Gregorián kórust is alapított.
– 2007-ben Belgiumban a
Watoui nemzetközi gregorián fesztiválra
hívtak meg minket Szerbiából, és azért alapítottam
meg a gregorián scholát, a Choralschola Cathedralis
Suboticiensist. Ennek a működése
nem volt töretlen, mert 2006-tól a Szabadkai Filharmonikusok
vezetője lettem, és igen sok projektet kellett abban ay időben
vezetnem. Operettől kezdve a klasszikusokig mindent vezényeltem,
és, hogy ezt autentikusan meg tudtam tenni, abban nagy segítségemre
volt az, hogy két éven át a grázi opera kórusában énekeltem.
2006-ban megkérdezte tőlem a város vezetősége: csak az oratóriumokhoz
ért, vagy a Kék Duna keringőt is el tudná vezényelni. Erre
azt válaszoltam, hogy vezényléstechnikát Grázban ugyanaz a
tanár tanította nekünk, mint a karvezetés –ének
szakosoknak, a kórusvezénylés a legnagyobb erősségem, de más
műfajt is le tudok vezényelni.
Úgy tudom, a Szegedi Szimfónikus Zenekarral is
kapcsolatban volt.
–Amikor 2005-ben lediplomáztam,
Szabadkán, a beiktatási hangversenyemre a Psalmus Hungaricust választottam.
Közreműködött Molnár András Kossuth-díjas operaénekes;
Szabóki Tündével pedig Mendelssohn 42. zsoltárátt, valamit
Mozarttól az Exsultate, jubilate-t adtuk elő. Akkor még nem
voltam kapcsolatban a szabadkai filharmóniával, így a
szegediekhez mentem, azért is, mert tudtam, hogy a repertoárjukon
van a Psalmus Hungaricus. Így a Szegedi Szimfónikus Zenekar, a Pécsi
Kamarakórussal, a szabadkai Pro Musica Kamarakórussal 2005-ben
mi mutattuk be először Szerbiában a Psalmus Hungaricust. Ennek
hatalmas visszhangja volt; az Újvidéki Televízió élőben közvetítette
a hangversenyt. Amikor átvettem a szabadkai Filharmonikusok vezetését,
akkor az előző karmester – akit pénzmosás vádja miatt kirúgtak
– bojkottálta a hangversenyt. Azt mondta azoknak a zenészeknek,
akik akkor Újvidéken is játszottak, hogyha velem fellépnek,
nem kapnak munkát Újvidéken. Nekem akkor egy olyan zenekart
kellett átvennem, aminek még a jogi státusza sem volt letisztázva,
ezért az első hangversenyt a szegediekkel kellett megcsinálnom,
majd rendeztük a jogi kérdéseket, és egészen 2009-ig álltam
a szabadkai zenekar élén. Jelenleg egy festőművész a filharmónia
igazgatója, aki főleg belgrádi karmesterekkel dolgozik.
Így nyer politikai alapon tetszést a szerb város vezetőségénél.
Kapok azért felkéréseket, így tavaly a városnapi hangversenyt
vezényeltem.
Említette a kórusszervezést. Mi motiválja a
fiatalokat abban, hogy kórusban, ráadásul gregoriánkórusban
énekeljenek?
–A gregorián valóban nem
divatos, felkapott dolog, nem látványos műfaj, de mégis
tisztelet övezi a zenét kedvelő fiatalok körében. Azért is,
mert nem egyszerű megtanulni a négyvonalas olvasatot. Én a
gergelykorális neumarendszer olvasatát is tanítom, ami eleve
nagy kihívást jelent számukra. Hosszútávon lekötni a
fiatalok figyelmét csak úgy lehet, mint minden más projektben,
hogy külföldi utakat, fellépéseket szervezünk. Az is jó,
hogy én vezetem az egzházzenei tanszéket a zeneművészeti középiskolában,
így mindíg van növendék, akit kinevelek ebbe a kórusba.
Régebben volt arra forrás, hogy
hanghordozók, lemezek jelenjenek meg?
–2008-ban kiadtunk egy cd-ét
a Pro Musica Kamarakórus 40 éves jubileuma alkalmából. Még pár
éve Szabadkán több pénz volt a kultúrára. Volt olyan évad,
mikor 80 ezer eurót „elvezényeltem” különféle
projektumokra. Az elmúlt néhány évben
Szabadkán több mint 200 hangversenyt szerveztem, vezényeltem
csak a székesegyházban.
2009-ben tehát megvált öntől a városvezetés.
A zeneszeretőknek mindegy, ki irányítja a filharmóniát?
–Fájdalmas témát érintett,
mert Szabadka vonatkozásában régen nem beszélhetünk egységes
lakosságról. Nagyon szűkül a magyar értelmiségi réteg,
nincs magyar érdekvédelem. Ennek a bizonyítéka az, hogy a
magyarok elveszítették a várost. Ezen sincs mit csodálkozni,
mert a magyarok folyamatosan emigrálnak Magyarország felé. Tíz
évvel ezelőtt sokkal több magyar szót hallottunk; a városba
koszovói cigányokat telepítettek, és ezen kívül rengeteg
szerb menekült él itt, akik aztán nem is akarnak megtanulni
magyarul. Ezresével jöttek ide a nomád életformához
szokottak, és ezresével menekültek el innen a magyarok. Ezek után
nem csodálkozhat azon, hogy nagyon kevés embernek jelent valamit
a filharmónia ügye. Legtöbben a túlélésükért küzdenek.Vajdaságban
magyar értelmiséginek lenni, szakmát, hivatást képviselni nem
egyszerű feladat.
A papi hivatás, és a zenei feladatok mellett a
sorban harmadikként ott van a konyhaművészet. 2010-ban szerb
nyelven jelent meg Otac Pasko u
kuhinji (Paskó atya a konyhában) címmel szakácskönyve.
Honnan ered a főzés iránti vonzalma?
–Öt éves voltam, mikor
megkérdezték tőlem, hogy mi leszek, és már akkor azt válaszoltam:
pap vagy szakács. Édesanyám szakácsnő volt, és engem már
kicsiny gyerekként érdekelt a konyhaművészet. Ahogy édesanyám
elkészítette az ételeket, ahogy a fűszereket, a hagymát vágta,
s amilyen tisztelettel nyúlt az ételekhez, ezek a képek mind
megmaradtak bennem és tiszteletet váltottak ki belőlem.
Emellett ott volt a papi hivatásra való felkészülés. Amikor
4-5 éves gyerek voltam, a bajmoki templomba vitt el misére a
nagymám. Úrfelmutatáskor a ministránsok az oltár mögött
hosszan csengettek, s én meg voltam győződve arról, ilyenkor
az angyalok csengetnek. Azon gondolkodtam, mit kell nekem az életben
csinálnom ahhoz, hogy egyszer majd nekem csengessenek az
angyalok, ha felemelem az Oltáriszentséget. Anno, a ’80-as években
a szakácskodás egy szakmunkásképzés által elnyert feladat
volt, és az ember akkor dolgozott, mikor mindenki más ünnepelt.
Édesanyámban ezért soha nem fogalmazódott meg az, hogy szakácskodást
lehet művészi szinten művelni. Édesanyám azt mondta, ha fia
kitűnő tanuló, legyen orvos. Ez alapból nem jött össze, mert
nem bírom a vér látványát. Szüleim tiszteletben tartották döntésemet,
hogy a papi hivatást választom. A gasztronómia pedig megmaradt
számomra tiszteletövezte hobbinak. Évtizedek óta gyűjtöm a
recepteket, szakácskönyveket. Tíz éves fiúként szilvásgombócot
készítettem. Édesanyám fáradtan hazajött, és arra kért
bennünket, melegítsük meg az ételt, ma újat nem főz. Én
pedig megfőztem a szilvásgombócot, egyetlen egy hibát követtem
el, hogy a krumpliról nem tudtam jól leönteni a vizet. Így aztán
kemény „gumilabdákat” gyártottam. Ez is remek „iskola”
volt. A konyhaművészethez fontos a kreativitás, és ez már
akkor megvolt bennem. Nemrég fejeztem be Bernard Deleglise –ő
nyitotta meg 1997-ben az első francia éttermet – francia
mesterszakács budapesti kéthónapos kurzusát, és egy cukrász
expón díjat is nyertem. Tehát ma már nem csak, hogy érdekel a
gasztronómia, hanem szeretném a hobbimat minél professzionálisabb
szinten végezni. Az ön által említett szakácskönyv receptek,
esszék, gyűjteménye. Gyűjteményemet, magyarul írt
jegyzeteimet Boris Tót ültette át szerb nyelvre. Így szakácskönyvem
az egész ország területén megvásárolható, és a visszajelzések
azt mutatják, vásárolják is. Terveim szerint ezt a szakácskönyvet
kiadjuk magyar nyelven Budapesten, és saját weboldalam is lesz,
ahol olvashatók receptjeim.
Medveczky
Attila
|
