|
2013.01.11.
IN MEMORIAM CSURKA ISTVÁN
Csurka István: A végső cél: pusztítsd el a hazafiságot, öld
meg az ország iránt érzett szeretetet, demoralizáld az
embereket!
Soros György bejövetele
992-re már megváltozott
a hatalomra való jogosultság Magyarországon. Magyarnak lenni,
magyar történelmet folytatni már nem jelentett jogosultságot.
A valós, a jelenlévő, a konkrét hatalom ellen már nem is
lehetett küzdeni, szinte szóba sem került. Aki szóbahozta,
hogy ki privatizál, kié a média az a vészkorszakot akarja
vissza.
A
támadás ellenem mindig szervezett volt és lehengerlő. A Zalai
Hírlaptól a New York Times-ig, a Népszavától a Napkeltéig,
Debreczenitől Szentágothai Jánosig.
Mivel ez a HVG-s a
legszebb példánya az ellenem történt általános mozgósításnak,
ezt felidézem. Kacagjunk.
Szentágothai János akkor az Akadémia már leköszönt
elnöke volt, orvos kutatóként. Hajlott kora ellenére bent ült
az MDF-frakcióban és mindig aludt. Nem emlékszem rá, hogy négy
év alatt egyetlen szót is váltottam volna vele.
Az akkori HVG
azonban kiszúrta, mint a múltja bizonyos tényei miatt ellenem
mozgósítható tekintélyt. Szentágothai ugyanis sváb származású
volt, orvosi diplomáját még Schimmert János névre állították
ki 1936-ban, amikor Szabó Dezső megírta a már idézett német
bekebelezésről az értekezését. Abban a Schimmert Jánosoktól
is óvta népünket. Schimmert János akkor tehetséges németajkúként
Svájcba került kutató orvosnak, de 1940-ben nevet is változtatva
hazajött.
HVG: Ön ösztöndíjasként
a háború elejét Bázelban töltötte. Mi vonzotta vissza
1940-ben arról a nyugodt tájról?
SZ. J.: Két oka
is volt. Az egyik: tudományos munkám nagyrészt macskakísérletekre
épült, és Svájcban akkortájt erős állatvédelmi mozgalom
indult a svájciak legkedvesebb állatai, a macskák védelmében.
Ekkor nyilván röhögésben
törtek ki a riporterek, Linder András és Horváth Zoltán és a
volt akadémikus észbekap. A másik – és kétségtelenül ez
volt a döntőbb indok – hogy miközben számtalan zsidó tudós
próbált meg ott maradni, a svájciak egytől egyig kiutasították
őket. Engem zavart volna, hogy én maradhattam volna, ők meg
nem.
Ekkor már nyilván
nem nevetnek a riporterek, mert látják, hogy a honatya szenilis.
Hazajött Svájcból Magyarországra, ahol már meghozták a második
zsidótörvényt és sok állás volt megürülőben. Néhány év
múlva aztán a hadi utat Kőszeg és Németország között
katonaként még egyszer megteszi, nyugatra menekül és rövid
amerikai hadifogság után hazatér. 1950-ben pedig már Kossuth-díjat
kap a kiváló orvos, a derék sváb és mint ilyen érzi szükségét,
hogy véleményt mondjon rólam?
Sz. J.: Az SZDSZ-t
kivéve majdnem minden párt megkeresett. Elsőnek a kereszténydemokraták,
de megvallom elkötelezett protestáns és ökumenikus gondolkodású
lévén féltem egy keresztény kurzus kialakulásától. (40-ben
nem félt ettől…) Aztán
a szocdemek, sőt a szocialisták is felvettek volna a listájukra.
Egy ideig komolyan kacérkodtam az MSZP-vel.
HVG: …aztán mégis
az MDF-nél kötött ki. Oda ki hívta? (A jó válasz most az
volna, hogy a macskák bősége és az állatvédelem teljes hiánya,
de a professzor mást mond.) Régi barátom, Antall József. Egyébként
sohasem gondoltam volna róla, hogy ekkora politikusi ambíció
szunynyad benne. Politikusi kvalitásait szerintem senki sem
ismerte. Sokszor vitatkozgattam Szabad Györggyel is, hiszen ő
világéletében ádáz kossuthista volt, rólam meg köztudott,
hogy inkább állok Görgey pártján. Szóval ők ketten szólítottak
az MDF padsoraiba.
HVG: És e
padsorok melyik vonulatába?
Sz. J.: Azon szélső
liberálisok közé, akik még éppen hogy beférnek a Fórumba.
HVG: Ez érdekes,
hiszen ön nem állt ki nyilvánosan a Csurka-pamfletet náci
ideológia alapvetésének minősítő képviselőtársa,
Debreczeni József mellett.
Sz. J.: Mert nem
szeretek fasisztázni.(Még szép, Schimmert úr!) Miközben
persze érzem, tudom, hogy Csurka István immáron a hamis nemzeti
romantika veszélyesnek mondható képviselője.
Ez a nyilatkozat
nemcsak a politikai butasága és az árulkodó mindent kiszolgálni
akarása miatt leleplező, s mutatja fel egy korszak végtelen
posványát, hanem a butaságot mozgósító erő, hatalmas voltára
is utal. Mi késztet egy tudományban megőszült, javakban bővelkedő
idős embert ilyen hazudozásra? Ekkora mozgósításra csak nagy
erő képes. Ez ugyanaz a világhatalom, amely képes volt később
toronyiránti repüléssel ledönteni a WTC- tornyokat és háborúba
sodorni az USA-t, s amely a narancsos forradalom révén rövid időre
uralma alá tudta vonni Ukrajnát, amely most a görög válságban
szervez valami Európa elleneset. Ennek a
hatalomnak azonban most mégiscsak vége van. Még valószínűleg
ki tud vasalni súlyos euró milliárdokat a német adófizetőkből,
még el tudja húzni az időt sokáig is, de azt a hatalmat, azt a
hegemón uralkodói helyzetet, amelyben 1992-ben doktor Utólagként
felvettem vele a küzdelmet soha többet nem tudja elérni.
A két korszakot,
a mai írásaim korát, 2008 és 2010 változásait és a Néhány
gondolat idejét, 1990–1992-t egy-egy IMF megállapodás határolja.
Senki nem vette észre, hogy az első már benne van a „náci
alapvetésben”. 1990 januárjában Németh Miklós – nyilván
nyomásra és ráutaltságában összehív egy értekezletet,
amelyen kormánya illetékes tagjain kívül, valamint a Nemzeti
Bank vezetőin kívül a jövendő kormány képviseletében
Antall József is részt vesz. Tulajdonképpen ő ott akkor a főszereplő.
Megegyeznek és aláírják, hogy akármilyen kormány alakul is a
már kitűzött választások után mindenképpen betartja és aláveti
magát az IMF szabályzatainak. A törlesztési kötelezettségnek
eleget tesz. Az IMF-et csak ez érdekli. Vagyis minden marad a régiben,
az ország nem folytathat önálló politikát, és nem kérhet
fizetési halasztást, esetleg elengedést. Antall erről néhány
szóban beszámolt az elnökségnek és az értekezletről rövid
közlemény jelent meg a sajtóban. De aztán senki nem beszélt róla.
Messzeható jelentőségét nem közölték a társadalommal, annál
inkább, hogy én a Kun Bélák visszatértétől tartok. Érdemben
és sajnos két éves késéssel csak én tárgyaltam meg ezt a kérdést
a „náci alapvetésben”. Voltaképpen ez az IMF általi gúzsbakötés,
ennek a puszta felemlítése volt a „náci alapvetés”? Lehet.
Nagyon is lehet.
S most, amikor írom
ezt a visszaemlékezést már túljutottunk az IMF megállapodás,
a huszonötmilliárdos egészen valóságos láncra fűzés első
szakaszán: a Bajnai-kormány már az összeg nagy részének nyakára
hágott. Az Orbán kormány pedig, noha nem írt alá semmit,
ezzel a feltétellel veszi át a kormányzást. Nem tehet mást.
Az évtizedek alatt felhalmozott adósság mennyiség, amikor a
kamatok fizetésére is újabb hiteleket kell felvenni és kötvényeket
kibocsátani megfojt minden önálló, nemzeti kezdeményezést.
Nem az SS és nem Wesenmayer vagy Eichmann parádézik Budapesten,
hanem az IMF tart fenn korlátozott demokráciát.
Ez a két IMF megállapodás
a két igazi korszakhatár. A második Gyurcsány–Bajnai négy
évre, azért volt szüksége a Bilderberg
hatalmi csoportnak, hogy az államcsődig elgörgesse
Magyarországot. Az IMF mentőöve béklyó és bilincs, a feltétel
nélküli és a korlátlan IMF- uralom.
Megjegyzendő, hogy a Bilderberg-értekezletek soha nem
zajlanak le az IMF vezetőinek jelenléte nélkül. Az IMF vezetője
csak a Soros György által rendezett régi vacsoráról hiányzott
a Margitkertből, de lélekben ott volt, mint ahogy Antall József
is lélekben lett 15 millió magyar miniszterelnöke. Aztán pedig
megkötötte a Bilderberg-alapszerződéseket Ukrajnával, Szlovákiával,
Romániával.
De az idő mégis
áthalad szépen a Bilderberg- csoport fölött.
(Folytatjuk)
|
