vissza a főoldalra

 2013.01.11. 

Csorja Gergely: Fegyvervita és az amerikai abszurd

Az Amerikai Egyesült Államok – az összes hibájával együtt – jól szervezett állam. A tényt akkor is el kell ismerjük, ha az Egyesült Államok hatalmi politikáját elutasítjuk. Ha nem szeretjük erőszakos, mindent jobban tudó külpolitikáját, ha nem szimpatizálunk sikerorientáltnak nevezett, de valójában csak gátlástalan pénzügyi és gazdasági technikáival. Ha károsnak tartjuk gazdasági alapon szervezett álkultúra dömpingjét és egyáltalán nem gondoljuk elfogadhatónak, hogy az USA, miután az indiánok elleni etnikai tisztogatások és tömeggyilkosságok tucatjain alapult, majd afrikai szerencsétlenek millióinak rabszolgamunkáján erősödött meg, most alig másfél évszázaddal a bűntettek elkövetése után a világ legerkölcsösebb hatalmának állítsa be magát. Ezen az alapon vindikálja a jogot, hogy más államokat megbüntessen. Egyes államokat csak politikailag, egyeseket politikailag és gazdaságilag és akadnak melyeket politikai, gazdasági és katonai eszközökkel egyaránt.

 Ezenközben hatalmas pénzekkel, fegyverrel és technológiával támogat egy lényegében életképtelen közel-keleti fundamentalista, agresszív törpeállamot, csak azért, mert Amerika népei közül a legnagyobb lobbierővel a zsidók rendelkeznek.

Mégis, az Egyesült Államok az elmúlt 150 évben – összehasonlítva világ legtöbb államával – jól működött. Legalábbis az Egyesült Államok polgárának lenni, felcsillantotta a relatív jólét lehetőségét és bizonyos gettósodó területeket leszámítva a biztonságosan élhető amerikai álmot.

A helyzet az elmúlt évtizedben változott. Ma az Egyesült Államok sok területén egészen jó eséllyel lehetünk rablás, nemi erőszak, testi sértés, vagy egyenesen emberölés áldozatai. Az USA-ban létezik olyan város, ahol 100 000 lakosból évente 110 embert ölnek meg, 251-et megerőszakolnak, 1347-et kirabolnak. 5847-et megtámadnak, és 2500 lakást törnek fel. Összehasonlításul: Magyarországon 100 000 emberből évente 1,3 lesz gyilkosság áldozata.

Az észak-amerikai államot mély társadalmi feszültségek osztják meg. A népek olvasztótégelyének tartalma egyre kevésbé homogén. Hatalmas zárványok jöttek létre. A gettósodott fekete lakosság körében a legmagasabb a bűnözési ráta. Például St. Louis környékén egészen elképesztő helyzet alakult ki. Fehér ember az East St. Louisnak nevezett területre jobb, ha be sem teszi a lábát. Az észak-keleti, egykoron jól működő, nagy ipari városhoz tartozó település, akárcsak a többi ipari központ, döglődik. A kertvárosnak látszó terület életveszélyessé vált, akárcsak az észak-keleti terület többi ipari fellegvára. De nem más a helyzet a nyugati parton sem. A Desert Hot Springs nevezetű kisvárosban a spanyolajkú bűnözés tombol. A kisváros az Egyesült Állmok egyik legrosszabb bűnözési statisztikájával büszkélkedhet. Itt sem, de a lényegesen északabbra fekvő Oaklandben sem célszerű magányos éjszakai városnézésre indulni.

Az amúgy jól szervezett állam a növekvő bűnözésre nem tud semmiféle gyógyírt, annak ellenére, hogy az amerikai bűnüldöző szervek igen jól felszereltek. A feszültségek ugyanis sokkal mélyebbről erednek, semhogy holmi rendvédelmi eszközökkel csillapítani lehetne őket. Az amerikai társadalom végletesen töredezett és ezt többé semmiféle kozmetikázással sem lehet elfedni. Tulajdonképpen a felszínen látszólag egységes és erős Amerikáról derül ki, hogy valójában nem is létezik, vagy nem úgy létezik.

Samuel P. Huntington a nagy hatású politológus hívta fel a figyelmet egyik utolsó, Kik vagyunk mi? című munkájában, hogy az Egyesült Államokban élő emberek tömegei semmiféle kötődéssel sem rendelkeznek az amerikai nemzethez. Példaként egy Los Angeles-i baseball mérkőzést említett, ahol a stadionban megjelenő majd százezer néző zöld-fehér-pirosba öltöztette a lelátókat. A mexikói nemzeti színek a mexikói csapatot támogatták, miközben a hazaiakat egyetlen amerikai zászló sem éltette.

Az amerikai polgárháborúban végső formáját elnyerő állam tehát egy eleddig soha nem látott nehézséggel szembesül. Amerikát nem a külső ellenség, hanem a belső erodálódás teszi tönkre. A korábban hasznosnak tűnő vadkapitalista felfogás, a szolidaritás nélküli társadalmi rendszer, a mindent a siker alá rendező értékrend és pénz beszél elvének mindenek fölé helyezése olyan feloldhatatlan feszültségtömeget eredményezett, melyet semmiféle rendvédelmi eszközzel sem lehet kezelni. A feszültségek egyik, általában nagy nyilvánosságot kapó, ezért kifejező megnyilvánulási formája a mindenféle értelmes ok nélküli erőszak. Ezen belül is különösen nagy nyilvánosságot kapnak, az ún. lövöldözések.

December 14-én egy zavart elméjű 20 éves fiatal, Adam Lamza miután otthon már megölte az anyját, pizsamában megy a közeli iskolába és agyonlő 20 hatéves gyereket és 6 felnőttet. A szörnyű eset természetesen hatalmas sokkot okoz a közvéleményben, főként, hogy a tragédia egy kimondottan jónak számító, alacsony bűnözési rátájú környéken történt. Most nem az eset esetleges motivációja az érdekes, hanem az azt követő reakciók.

Abban mindenki egyetértett, hogy valamit tenni kell. De mit?

A társadalom valamiféle választ várt: hogyan halhat meg 20 ártatlan gyerek, hogyan történhet ilyen tragédia, ki a hibás. Természetesen a nyilvánvalón, az elmeháborodott fiatalon kívül.

A Fehér Ház politikacsinálói ezt tudták. Tisztában voltak vele, hogy a legjobban akkor jönnek ki a tragédiából, ha megnevezik a hibást. Megnevezik, hogy min kell változtatni, hogy ilyen eset többé ne történhessen, vagy legalábbis, hogy az emberek megnyugodjanak: Történt valami változás.

Obama elnök nem késlekedett sokáig. Bejelentette, hogy ez így nem mehet tovább. Nem lehetséges, hogy nagy tárkapacitású, öntöltő fegyvereket tartsanak otthon az amerikaiak. Változtatni kell a fegyvertörvényen. A fegyvertörvény esetleges szigorításán sok százmillió dollárt vesztő ellenoldal reakciója sem váratott sokáig magára.

Az NRA, a zsidó lobbi után az államok egyik legerősebb lobbicsoportja, a fegyverlobbi vezetője bejelentette az ellenmegoldást. Több fegyver kell, fegyveres őröket kell állítani az iskolákba, fel kell fegyverezni a tanárokat.

Ha alaposan végignézzük a két javaslatot, megállapíthatjuk, hogy mindkettő a nettó baromság kategóriájába tartozik. A zavart elméjű fiatal, anyja számos fegyvere közül egy öntöltő karabélyt és két öntöltő pisztolyt vitt magával. Ha adott esetben csak egy forgótáras pisztollyal indul neki, hogy szörnyű tervét végrehajtsa, akkor sem valószínű, hogy a hatéves gyerekek vagy a tanárok megállították volna. Sőt, ha semmilyen lőfegyverhez sem jut hozzá, akkor még mindig belehajthat az iskolásokba autóval, használhat kést, robbanthat és sorolhatnánk.

1964. június 11-én Németországban egy Köln melletti iskolában Walter Seifert házilag gázpalackból épített lángszóróval és egy lándzsával megölt két tanítónőt és nyolc gyereket. Seifert korábban rendőr volt, de elmeállapotára tekintettel elbocsátották, fegyvertartási engedélyét bevonták. A kriminológusok és a pszichiáterek pontosan tudják, hogy nem az eszköz az érdekes. Ha valakit neurózisa arra kényszerít, hogy öljön, az bizony megtalálja a módját. Lőfegyverrel vagy anélkül.

Ezt természetesen tudja Obama, tudják a politikacsinálók és tudja a fegyverlobbi is. Egy lőfegyverrel, késsel, lándzsával vagy csak egyszerűen egy autóval felfegyverkezett elmebeteget semmiféle fegyveres biztonsági őr sem tud megakadályozni abban, hogy tervét véghezvigye. Ha nem az iskolában támad, akkor támad utcán, a gyalogátkelőn, akárhol.

Mégis. Obama politikai tőkét akar kovácsolni az esetből és minden további nélkül bejelent egy nyilvánvaló álmegoldást. A fegyverlobbi pénzt akar csinálni az esetből és minden további nélkül beállítana több tízezer fegyveres őrt az iskolákba. Több tízezer őrnek, több tízezer fegyver kell ugyebár.

És itt érkeztünk el, az Amerikát naggyá tevő és most mélybe taszító gondolkodáshoz. A minden erkölcsi és társadalmi normát áthágó pragmatizmushoz, a mindenen átgázoló sikervágyhoz, a nyilvánvaló szemfényvesztéshez. Meghal 20 ártatlan gyerek és 6 felnőtt. Szinte felfoghatatlan tragédia. De mit lát ebben az Egyesült Államokat fenntartó gépezet? Lehetőséget. Lehetőséget, hogy saját pozícióját megerősítse, lehetőséget, hogy pénzt csináljon, hatalmat építsen.