vissza a főoldalra

 

 

 2013.01.18. 

Mitől keresztényi és boldog egy házasság?

A természet rendje a házasok életadó kapcsolata – több gyermek, több áldás

Aki 1992 és 2006 között járt Gyulafehérváron, és egy kicsi szerencséje is volt, szinte biztosan találkozott Léstyán Ferenc nyugalmazott vikárius atyával. A Teremtőjéhez 2008-ban, 95 évesen megtért pap a kilencedik ikszen túl is boldogan vállalkozott idegenvezetésre a gyulafehérvári érseki templomban.

Így tett 2004 tavaszán is, amikor menyasszonyommal ott jártunk. Miután körbevezette csoportunkat az ódon falak között, és elmondott minden fontosat az épületről, valamint az ott nyugvó történelmi nagyságokról – köztük Hunyadi Jánosról –, jelezte, hogy aki akar, vele mehet a kicsiny irodába körülnézni. Több kötetet is figyelmünkbe ajánlott. Amikor kiderült, hogy jegyespár vagyunk, kiemelt számunkra egyet. Már a címe is megragadott bennünket: Boldog házasság: esküvőtől holtomiglan.

 A kötet tizenhárom fejezete rendkívüli alapossággal taglalja a házasság intézményét. Külön értéke ezeknek a fejezeteknek, hogy ha kiragadjuk őket a kötet egészéből, akkor önmagukban is helytálló olvasmányok. Ez persze nem a véletlen műve: Léstyán atya ugyanis ezt a kötetét több, a fiatal jegyeseknek és házasoknak tartott, önálló előadása anyagából szerkesztette össze.

A könyv műfaját roppant nehéz meghatározni, hiszen a teológiai és filozófiai mélységű gondolatmenetek éppúgy megtalálhatóak benne, mint a legkézzelfoghatóbb, hétköznapi magyarázatok. Mondanivalóját több helyütt aprólékos gonddal kiválasztott versrészletek teszik még szemléletesebbé, ezáltal érthetőbbé.

A fejezetek lineáris ívet alkotva, időrendi sorrendben fűzik fel a házasság szentségének különböző állomásait. A bevezető rész a gyermeki életkorban megszülető házassági álmokról rajzol képet, és ezt állítja párhuzamba a későbbi valósággal. Gyermekkorban saját, jövőbeni házasságát mindenki eszményinek álmodja meg. Ennek ellenére a számok mégis azt mutatják, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, és az egybekelések csökkenő száma ellenére is növekvő tendenciát mutat a válások száma.

A házasság intézménye Isten teremtménye, mondja Léstyán atya, és ezzel meg is adja az alaphangját könyve további fejezeteinek is. Nagyon fontos témák kerülnek terítékre a kötetben, úgy, mint a tudatos párválasztás, a testi szerelem kérdése, férfi-nő és apa-anya szerepek egy keresztényi házasságban, a gyermekáldáshoz való viszonyulás, a gyermekek keresztényi erkölcsben történő nevelése, a szülői példamutatás vagy éppen az esetleges házassági mélypontok, válságok kezelése, és – ha az szükségessé válik, akkor – a házasság megmentése. Ki kell emelni ezek közül a gyermekekről szóló részeket, már csak azért is, mert – amint az a fejezetek terjedelméből is kiviláglik – a szerző is ezeket tartotta a legfajsúlyosabbnak.

Napjaink társadalmának egyik legégetőbb problémája a népességfogyás. Ennek oka Léstyán atya szerint nem más, mint a kényelem, a jólét és az anyagi javak megszerzésének elsődlegessége, illetve ezek féltése a megszületendő gyermektől. A kötet a gyermekvállalás és gyermeknevelés kérdéseit – a megszokott, világias és gyakorta életellenes megközelítés helyett – a lehető legelkötelezettebben keresztényi szemszögből tárgyalja ki.

„Népünk valamikor áldásnak nevezte a gyermeket. A gyermekét váró anya ’áldott’ volt. Valóban az is. A gyermek magát az Úr Jézust hozza a család életébe: ’Aki befogad egy kisdedet az én nevemben, engem fogad be’, mondja Jézus. (Máté ev., XVIII.,5.) És aki többet fogad be, megsokszorozza az áldást. Igaz, a gondot is, de nem marad el a kárpótlás.

Mindezen gondolatok mellett Léstyán atya természetesen nagyon jól ismerte azokat a napi problémákat is, amelyeket a fiatal párok átélnek, hiszen lelkészi pályája során maga is számos ilyennel találkozott. Ezek közül sok a vélt vagy valós szegénységből, rossz anyagi helyzetből fakad. Talán ezért tartotta fontosnak, hogy írásában az anyagi helyzet és a gyermekvállalás közötti lévő összefüggésekről is szót ejtsen.

„Gazdasági nehézségekre, anyagi helyzetükre szoktak hivatkozni, akik csak egy, legfeljebb két gyermekre tervezve képzelik el a családot. … Ha ebben van igazság – és sok esetben van –, akkor mi a teendő? Az-e, hogy felfüggesztjük Isten törvényeit az életadásra nézve? Vagy inkább az, hogy a társadalom nagyobb felelősséggel vegye ki a részét a többgyermekes családok tehervállalásából?

A tatár, a török, a Habsburg és az orosz elnyomás, valamint a két világháború összes áldozatánál együtt is sokkal többen haltak meg abortuszban. 1956 óta közel nyolcmillió magzatot gyilkoltak meg önként a magyar anyák. Pedig amint az atya fogalmaz: „Ha egy ártatlan embert fosztanak meg az élettől tudatos szándékossággal, ez gyilkosságnak számít Isten és emberek előtt, akár öregről, akár fiatalról, akár csecsemőről legyen szó.

Természetes ugyanakkor, hogy a gyermek, gyermekek vállalása még csak a feladat egyik felének teljesítését jelenti. A feladat másik – talán nagyobbik – fele a gyermek megfelelő nevelése kapcsán jelenik meg a házasok életében. Ezen belül pedig kulcskérdésnek számít az, hogy a szülők megtesznek-e mindent gyermekeik vallásos szellemben való nevelése érdekében.

„Hogy mennyire nagy a szülők felelőssége és életpéldájának jelentősége, azt egy statisztika szemlélteti: ha mindkét szülő komolyan vallásos, 90%-ban remélhető, hogy gyermekeik is komoly vallásos meggyőződésre tesznek szert. Ha csak az egyik szülő ilyen, már csak egynegyede követi a példáját, ha pedig mindkét szülő közömbös, a gyermekeknek csak a 10%-a marad hű ahhoz, amit a vallásoktatáson kapott. … A mai életben egyesek szemben kérdés lehet, hogy vallásos nevelést kapjon-e a gyermek vagy sem. Lehet-e ez mérlegelés tárgya? Hívő keresztényeknél nem.

Különösen a világi gondolkodású házasok körében számít örök dilemmának, hogy vajon ki a fontosabb személy a családban, kit illet a házasságon belüli vezető szerep? Ezt gyakran a férj és a feleség fizetési jegyzékén szereplő összeg dönti el, kevésbé rossz esetben pedig az, hogy melyikük személyisége a rámenősebb, határozottabb. A keresztényi szellemben megköttetett és élt házasság esetében azonban egészen más a mérce ebben is.

Férj, feleség és gyermekek, azaz maga a család, természetesen külön fejezeteket érdemel a kötetben is. Léstyán atya több helyen is világossá teszi, hogy a katolikus egyház értékrendjében a család a társadalom csúcsán, mindenekfelett áll.

 A házasság szentségének jelentőségét egy népi bölcsességgel érzékelteti a szerző: „Háborúba indulsz? Imádkozzál egyszer! Tengerre készülsz? Imádkozzál kétszer! Házasodni készülsz? Imádkozzál háromszor!”  Ez a bölcsesség jól példázza, hogy a házasság rendkívül komoly dolog. Ám jobbat nála máig sem alkotott senki. Ha egy házaspár igyekszik betartani, amit a keresztény erkölcsiség diktál, a házasságból szent szövetség válik, ami bearanyozza az egyén, a család és tágabban a társadalom életét is. Léstyán Ferenc atya kötete zsinórmértéket jelenthet minden olyan házaspár számára, amelynek fontos a keresztényi alapokon nyugvó házasság, és az Istennek tetsző gyermeknevelés.

(Léstyán Ferenc: Boldog házasság: esküvőtől holtomiglan;

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 2003)

                                                                                               

Kovács Attila