vissza a főoldalra

 

 

 2013.01.18. 

Nem tiporták el a Liliomkertet

A Vidékfejlesztési Minisztérium segíti a terület átminősítését kereskedelmi övezetté

Kiállt a káptalantóti termelői piac mellett a Vidékfejlesztési Minisztérium, így továbbra is működhet a lebontásra ítélt Káli-medencei Liliomkert. Ezt a piacot már 2012 –ben le kellett volna bontani, azonban Harmathy Ildikó a Liliomkerti Piac Szövetkezet elnöke, a terület tulajdonosa nem hagyta a termelőket és a vásárlókat cserben, és elérte, hogy a VM arról biztosítsa, minden előírást betartva segíti a terület mihamarabbi átminősítését kereskedelmi övezetté.

 A legutóbbi hatósági végzés arra kötelezte Harmathy Ildikót, hogy 2012. november végéig bontsa le a területen álló bódékat. A hatóság milyen jogszabályra hivatkozott, és ön milyen eszközökkel tudta mindezt megakadályozni?

 –Az illetékes sümegi elsőfokú építésügyi hatóság hozta meg a bontásról a határozatot, mégpedig azért, mert a terület ma is szántóként szerepel a telekkönyvben, és szerintük a szántót csakis szántani lehet, és azon tilos építkezni. 2005-ben a területet kereskedés céljából vásároltam meg az önkormányzattól. El is indítottuk a terület átminősítését, ennek érdekében elkészült nem csak a Liliomkert, hanem az egész község rendezési terve, kimutatva a változtatásokat. Ezt a rendezési tervet 2007 –ben a testület határozatban elfogadta. 2008 novemberében a káptalantóti önkormányzat hatályon kívül helyezte ennek a rendezési tervnek a külterületekre vonatkozó részét, de nem a Liliomkert, hanem más okok miatt. És így a piac területe is visszaminősült szántóvá, de erről nekem nem volt tudomásom, mert erről nem értesítettek. Ez csak akkor jutott a tudomásomra, mikor később a piac számára készítettünk építési tervet. Ezt a hatóság nem fogadta be, mert szántóról van szó. És én hiába mondtam, hogy át volt minősítve, mert a jelenlegi polgármester azt mondta, soha nem volt külterületi rendezési terve a községnek. 2011. júliusában született meg az első bontási határozat, ami azért lényeges, mert addigra már négy éve működött a piac. A bontás elrendelése igen radikális döntés volt, biztos lehetett volna más megoldást találni. 2011 szeptemberében jutott a kezembe a káptalantóti rendezési terv dokumentációja, amit egy a településen ingatlannal rendelkező budapesti hölgytől kaptam. Így tudtam bizonyítani azt, hogy a jelenlegi piaci területet átminősítették kereskedelmi területté. Szépen kértem a hatóságokat, hogy tekintsenek el a bontástól, de ők ragaszkodtak a paragrafusokhoz, és hát ők nem vették figyelembe azt, hogy az itt élők számára mennyire lényeges a piac. Tehát nem érdekelte őket több száz árus és több ezer vásárló érdeke. Közben 20 éves akácfák bizonyítják azt, hogy a területet két évtizede biztosan nem szántotta senki sem. A község lakói is mondják, hogy elég mostoha sorsa volt ennek a területnek. Az is terv volt, hogy hagyják befásulni, és akkor majd megvédi a települést a viharoktól. Amikor kereskedelmi céllal idejöttem, rögtön felajánlottam, hogy a véderdő egyben botanikai díszpark is legyen. Tervemet beadtam a testületnek, s mikor azt elfogadták, megvásároltam a területet, tehát soha nem akartam szántani.

 Minek a hatására döntött úgy a minisztérium, hogy segíti az átminősítést?

 –Az építészeti hatóság vak buzgalommal szólít fel a piac lebontására, és már 3,75 millió forintra akar megbírságolni a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Tanulmányoztam a természetvédelmi törvényt is, és mint biológus-mérnök az abban foglaltakkal együtt vallom, hogy a természet védelme az ember érdekében van. A természetet nem az ember ellen kell védeni, hanem az emberért. A természet védelme a jövő generációinak érdekvédelme a társadalom legjobb tudása szerint. És most arra köteleznek bennünket, hogy bontsuk le a piacot, és állítsuk vissza egy olyan szántó állapotára, ami senkinek sem kell. Az is üdvös lenne, ha természetvédelmi hivatalok állnának föl, melyek mérlegelnék azt, mi a természet számára a legkevésbé rossz megoldás. Nézzük a gyakorlati részt. Adva van három hektár föld, amin pl. 300 ezer forintnyi kukorica terem. Ennyit tudna ez a három hektár hozni. Ehhez képest a piacon áruló termelők sok száz hektárt művelnek azért, hogy a termékeket nálunk el tudják adni. Azok a gyerekeket sem kell figyelmen kívül hagyni, akiket a termékek árából tartanak el, mert talán többet érnek néhány zsák gabonánál. Ráadásul ez a terület ökológiailag most értékesebb, mintha szántó lenne. A természetvédelemről és annak helyes értelmezéséről szakdolgozatot készítettem, amit elküldtem a köztársasági elnöknek, az Országgyűlés elnökének, a vidékfejlesztési miniszternek és az Alkotmánybíróságnak is. Végül is a Vidékfejlesztési Minisztérium szóban biztosított arról, hogy segíti a terület mihamarabbi átminősítését kereskedelmi övezetté, és én bízom benne, hogy az eljárás 2013 végére lezárul. Nem akarok nagyképű lenni, de úgy vélem, hogy a Liliomkert nélkül termelői piac sem igen létezne Magyarországon, és elértük azt, hogy a szabályozást módosítsák, úgy, hogy egy kistermelői piacra ne ugyanaz a rendelet vonatkozzon, mint egy vásárcsarnokra. Igen csak abszurd dolog lenne, ha ezek után pont mi nem üzemelhetnénk…

 

Medveczky Attila