vissza a főoldalra

 2013.01.25. 

A mi vérünket használta fel Anglia, hogy fellépjen Egyiptomban

(Jávor Zoltán: Hit és magyarság)

Az egész tisztességes világ szeretne Magyarország segítségére sietni, de semelyik sem képes lépni. Megbénítja őket az ENSZ! Eközben huszonnégy napon át folyamatosan ömlött a magyar vér. Oly bőségesen ömlött, amennyire itt el sem tudjuk képzelni. Akik nem halnak meg a harcban, azokat agyon fogják lőni. A gyilkos Kádár bíróságokat hoz létre, ahol titkos perben, tanúk nélkül tudják elítélni a vádlottakat, és a kivégzéseket 24 órán belül végrehatják. Nem politikus, nem államférfi, nem közíró, nem szabadságharcos, nem forradalmár szavai, mondatai ezek, hanem egy törékeny, szépséges, magyar színésznőé, Szeleczky Zitáé.

 A könyv, amiből idézek, 2012-ben jelent meg, szerkesztője, írója a művésznő rokona és keresztfia, Jávor Zoltán. Mielőtt a részletekbe belemennék, közlöm a művésznő rövid életrajzát. 1915. április 20-án született Budapesten. A két világháború közötti Magyarország legismertebb és elismerten legszebb színésznője. A második világháború folyamán mindvégig kiállt a hivatalos magyar politika mellett. 1936-tól 41-ig a Nemzeti Színház tagja. 1945-ben elhagyta az országot. 1947-ben a Népbíróság távollétében „népellenes tevékenységért" 3 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ausztriai és olaszországi tartózkodás után 1948-tól 1962-ig Argentínában élt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Az 1956-os forradalom hírére Kiáltványt adott ki a forradalom mellett a világ asszonyai számára. Évtizedeken keresztül járta a világ magyar településeit műsoros estjeivel. 1987-ben Ronald Reagan amerikai elnöktől magas kitüntetést kapott a szabadságért és demokráciáért végzett munkája elismerése­ként. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. Még abban az évben Wass Alberttel együtt megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. Szeleczky Zita 1999. július 12-én hunyt el Budapesten. Temetésén hatalmas tömeg búcsúztatta, élő bizonyítékaként annak, hogy nemzetünk nem felejtette el őt. Wass Alberttel szinte Amerikába érkezése első pillanatától kitűnő munkakapcsolatban volt. Levelezésükből kiviláglik, hogy milyen nagyra becsülték egymást, és azt a munkát is, melyet kezdetben külön-külön, később szorosan együttműködve végeztek az egyetemes magyar ügy szolgálatában.

            A keresztfiú, Jávor Zoltán kutatásából tudjuk, hogy a Szeelczky régi nemesi család. A család a Zólyom megyei Szeleczen is birtokokat szerzett, mert Hunyadi János 1447-ben már megerősítette őket ottani jószágukban. A szeleczi birtokról kezdte a család a Szeleczi és Szeleczky nevet használni.  Szeleczy Vince az Abauj megyei Bátoron két jobbágytelket szerzett Báthory Lászlótól, melybe 1487-ben a jászói konvent iktatja be.  Szeleczky Tamást 1560-ban a nádor, 1561-ben pedig a király is megerősítette szeleczi kúriájában. Ennek a Szeleczky Tamásnak Bálint nevű fiától származik a (Heves megyei) boczonádi és bárói ág, János nevű fiától pedig a gömöri ág. A bárói ágnak őse Szeleczky Bálintnak Gáspár nevű fia (Nagy Iván szerint Dániel), kinek fia I. Márton Lipót uralkodása alatt élt. A Thököly-féle mozgalomhoz nem csatlakozott. Thököly egy fél évig Murányban fogva is tartotta, de 1679-ben nagy váltságdíj mellett sikerült kiszabadulnia. 1687-ben Zólyom követe volt. Ennek fia II. Márton kapitány, majd őrnagy. Rákóczy fejedelem 1705-ben a király iránti hűségéért elfogatta. 1715-ben Alberti helységét nyerte adományba. Ezen kívül Pélyen, Köteleken és Boczonádon is nagy jószágai voltak. 1717-1721-ig Pest megye alispáni tisztségét is viselte. 1727. okt. 22-én Sokoray Erzsébet feleségével bárói méltóságot nyert. A gömöri ág egyenes őse Szeleczky György füleki lakos volt, kinek atyja, III. György 1689-ben halt meg. Szeleczky Györgynek fia V. György egy ideig Ónodon lakott, majd a megyei Bükkszögre költözött. Fiai közül Mihály 1736-ban a bükkszögi nemesekkel aláírta a felsővályi ref. egyház nevezetes transactióját. Felesége Hanvai Sándor Katalin, akitől a felsővályi anyakönyv szerint a következő gyermekei származtak: Éva és Klára ikrek (sz. és megh. 1737), György (sz. 1739), Mátyás (sz. 1742) és János (sz. 1745). Később Csóltón telepedett le, ahol a család egyik ága ma is virágzik. A család más ága, melyből Szeleczky Dénes földbirtokos (Széki puszta) ered, Szeleczky Györgytől származik le. Címerük: kékben bal felől szikla, melyről szárnyas ló ugrik jobb felé: hátsó lábai nyomán forrás fakad, mely a szikla alatti tóba folyik: ebben jobbról daru áll, jobbjában kövecset tartva. Sisakdísz: páncélos sisakos vitéz, jobbjában koszorút, baljában lándzsát tart. Takarók: kék-ezüst, veres-ezüst.

            Szeleczky Zita ezt mesélte egykor magáról magnetofonra: 1915. április 20-án születtem. Az volt az érdekes, hogy az édesanyám és édesapám előtte való évben Abbáziában nyaraltak, én azt hiszem, hogy ott teremtődtem a gyönyörű napsugárban, a gyönyörű tengerben, és azért is volt bennem egész életemben az a nagy vágyakozás a tenger után... Imádtam mindent, ami víz és napsugár, és Olaszország. A háború kitörése hozta őket haza. Ez volt a background, ami biztosan megrendítette őket... Nagyon nagy boldogság volt, amikor megszülettem. Nem sokra emlékszem a gyerekkoromról, csak arra, amit elmeséltek... Az Édesapám vállalkozó, mérnök volt, és azelőtt szenzációsan keresett. Nagyszerű, szép kis lakása volt, és már az előszobája is olyan volt, ami livingroom-nak is beillik. Nagyon szép napos volt a konyha is. Ez már kisebb lakás volt ahhoz képest, mint amikor az Átlós úton laktak személyzettel és mindennel...Aztán nehéz idők következtek, Édesapám hallatlanul értékes, okos, de roppant becsületes ember volt, aki mindig úgy adta meg az árajánlatokat, hogy becsületesen kiszámított mindent, és soha nem ő kapta meg a munkát... Úgyhogy nagyon keservesen éltek, a neveltetésünkre elment minden pénzük, meg Édesanyám családi ékszerei, azután még az is, amit örököltünk a nagyapámtól. Nagyapám földbirtokos volt Borsod megyében egy kis faluban, Nekézsenyben, Négyessy Barnabás volt a neve. Nagyon igazságos ember volt, aki arról volt híres, hogy a cselédeinek mérte ki a legtisztább búzából a járandóságot, és csak azután saját magának. Imádta mindenki, mert nagyon szigorú volt, de nagyon igazságos. De hát tíz gyerek volt, és a gyerekek között szétoszlott a vagyon, ami amúgy sem volt olyan nagyon nagy. Mindig szívesen hallgattam az Édesanyámat, akiről kiderült később, hogy ő még furulyált is. (Apukának azért tetszett meg, mert ült a hegyoldalban, és ott furulyált, mint egy elvarázsolt királykisasszony!) Gyönyörű szép vörösesszőke haja, és annyira mongolos kinézése volt, hogy engem teljesen elbájolt! Nem tudom, hogy másnak is olyan volna-e...? Igazán a sztyeppékre lehetett volna áttenni a bátyámat és őt is, mert csodálatosan szép hangja volt, bársonyos, meleg, a legmagasabb fekvésektől a legmélyebbig egyformán, mint egy búgó orgonahang. Aki hallotta, azt mondta, hogy taníttatni kell, és operaénekest kell belőle tenni. De hát ő nem bánt semmit, ő csak háziasszony, édesanya és feleség akart lenni. Aranyos, jószívű asszony volt, akinél egészségesebbet lélekben és testben életemben nem láttam. Az Édesapám hallatlanul intelligens, és önmagát is képző valaki volt, mert ő már úgy született, hogy a nagyapám is mérnök volt, és ezek akkor mind járták Magyarországot! Nagyapámnak Szeleczky Emánuel volt a neve, és ez nekem nagyon tetszett, hogy Emánuel. Az azt jelenti, hogy velünk az Úr... Gyulafehérvárott született, és először talán német iskolában vagy német nevelővel tanulhatott, mert a számolást mindvégig németül készítette, de nem volt bennük semmi német. Járták az ország különböző vidékeit és mindenütt vasutat építettek, úgyhogy különböző helyeken járt iskolába, és Bécsben szerezte a diplomáját… Édesapám nagyon szerette a színházat, s már gyermekkoromban elvitt előadásokra, s nővérem is nagy színházrajongó volt. Először a Testnevelési Főiskolára akartam menni. Jó tornász voltam, s arra vágytam, hogy olimpián eljátsszák miattam a magyar himnuszt. Hetedikes gimnazista koromban álltam elő azzal a kéréssel, hogy színész lehessek. Különösen édesanyám családja ellenezte a dolgot, de édesapám bízott bennem, hogy kiváló leszek ezen a pályán is. Legnagyobb bánatomra sohase láthatott színpadon, mert még csak az előkészítőre jártam az Akadémiára, amikor meghalt. Ódrynak köszönhetem, hogy belém plántálta a magyar vers iránti szeretetet. Hogy verset mondtam, az mindig nagy segítséget jelentett. Elsősorban lelkileg: hiszen a költő gondolatait tolmácsolni önmagában is csodálatos élmény. De másik két tanárom is kiváló volt. Kiss Ferenc a Nemzeti színházi játékstílust hozta, míg Góth Sándor a könnyebb, természetesebb viselkedésre tanított bennünket.

Szeleczky Zita tehát 1937 – ben elvégezi a színiakadémiát, mint a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd 1936-1941 - a Nemzeti Színház rendes tagja. Eljátszotta Shakespeare Titániáját, Júliáját, Sata volt Németh László Villámfényél c. darabjában, Ledér a Csongor és Tündében, Tóth Mari Mikszáth darabjában. 1942-től egy évig a Fővárosi Operettszínházhoz szerződik. 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepel, és 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződteti. A Madáchban Boróka volt Tamási Áron Vitéz Lélekében, Kismadár az Énekesmadárban, Rebeka Ibsen Rosmersholmjában. Az Operettszínházban pedig 265 alkalommal énekelte, játszotta a Mária főhadnagy címszerepét. Mi viszont a filmekből ismerjük őt. 1936-ban forgatták Szeleczky Zitával a Méltóságos kisasszonyt, rá egy évvel a Pusztai szél-t, 1938-ban pedig a Pillanatnyi pénzzavart. Szintén ebben az évben került a moziba a Fekete gyémántok. Szeleczky Zita partnerei ebben Jávor Pál, Törzs Jenő, Csortos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Mály Gerő voltak. 1938-as film a Páger Antallal közösen forgatott Nehéz apának lenni is. Ebben az esztendőben mutatták be az Azúrexpressz c. fergeteges vígjátékot Szeleczkyvel, Tolnayval, Págerrel és Bástival. Az 1938-as év termései még Szeleczkyvel a Beszállásolás, a Szegény gazdagok is. 1939-ben mutatták be A varieté csillagai, az Áll a bál, a Karosszék, a Bercsényi huszárok, Az utolsó Wereczkey c. filmet. 1940: Gül baba Nádasdy Kálmán rendezésében. A címszerepet Kőmíves Sándor alakította, Szeleczky Zita volt Leila, Jávor Pál Gábor diák, Makláry Zoltán Mujkó cigány. Ebben az évben mutatták be a Sok hűhó Emmiért, a Rózsafabot, az Eladó birtok c. darabokat Szeleczkyvel. A következő évben az Édes ellenfélben, a Leányvásárban, s Az egy éjszaka Erdélyben c. filmben játszott. 1941-ben Szeleczky Zita egy olasz filmben, a Kísértésben szerepelt, a filmet 1944-ben Revücsillag címmel mutatták be. A film másik magyar szereplője Kiss Ferenc volt. 1942-ben a Gyávaság c. filmben, és 1943-ban a Sziámi macskában, a Nászindulóban, és a Zenélő malomban volt látható. 1944-ben pedig Az első c. filmet mutatták be vele. 1945-ben a művésznő elhagyta az országot, s a Népbíróság távollétében elítélte. Előbb Ausztriában, majd Olaszországban élt, és 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt, majd 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. 1962-től az USA-ban élt, és 1984-ig 1949 – ig az emigráns magyarok által lakott településeket látogatta műsorával.

1948-ban az argentínai Magyar Útnak adott nyilatkozatot az elítéléséről.

–Hogy fogták magát perbe tulajdonképpen? Mint háborús bűnöst?

–Nem, ennek a lehetősége nevetségbe fulladt. Maradt tehát a népellenes cselekedet. Ez is nehéz volt, hiszen az első tárgyalás kudarccal végződött. A megidézett tanúk ugyanis nem jelentek meg. Vajon miért? Hiszen most el lehetett volna mondani az összes bűnömet. Nem ültem ott a vádlottak padján sápadtan és meggyötörve, nem keltettem részvétet, hogy szánalomból elhallgassanak valamit. Miért kellett a tanúkat 200 forintra megbüntetni, és elővezetéssel megfenyegetni, hogy egyáltalán megjelenjenek a második tárgyaláson.

–Mondja művésznő, mi volt ennek a tárgyalásnak az eredménye?

–Az, hogy az összes tanú mellettem és nem ellenem vallott. Beleértve a kommunista Gobbi Hildát és a szintén kommunista Várkonyit. Fő-fő tanúként hozták elő nagyágyúnak Pless urat, a filmproducert, akivel valamikor valóban forgattam egy filmet. Tehát előállt Pless. Na most, jaj neked Szeleczky. Rögtön kiderül, hogy hány zsidót tettél el láb alól…!

–S mit vallott Pless?

–Most engedje meg, hogy a Világ tárgyalási tudósítását megmutassam.

–Átfutom a tudósítást, odaírom szó szerint a Plessre vonatkozó szakaszát. „Szeleczky kifogásolta, hogy ő (Pless) művészeti kérdésekbe beleszól. Pless szerint Szeleczky gesztusának antiszemita jellege volt.”

–Ez volt tehát a rettenetes bűn! (Szeleczky csengő hangon kacag egyet.) A gesztus, meg a jelleg. Igen, emlékszem rá, valóban leintettem őt. Nem azért, mert zsidó volt, hanem mert nyakkendő ügynökből lett filmproducer, s így nem értett a művészethez. Ez volt hát az a nagy bűn, amit a zsidóság ellen elkövettem…Nem kell nekem mentség! Persze ilyesmi megfordul a fejemben, hogy Greta Garbót miért nem fogták perbe a Ninocska miatt. Vagy Alida Valli hány kommunista ellenes filmet játszott és most Hollywoodban filmezik. És az itteni csillag, Rosita Serrano a háború alatt Németországban ünnepelt sztár volt. Kinek jutna eszébe, hogy őt perbe fogják?

Könyvismertetőnket fejezzük be, amivel kezdjük a művésznő 1956-os felhívásával. Döbbenetes, hogy akkor ő mennyire érezte, tudta a lényeget. Annyira csodálatos volt, hogy az egész nép összefogott, teljesen egységesen, a halálig: a munkások, a bányászok, a hadsereg, a középosztály, a magyar nemesség, férfiak, nők és gyerekek... Egy teljes nép! Bátorságával és erőfeszítésével, halálával bizonyítékát adta a kommunizmus kegyetlenségének... Egy nép, mely képes meghalni Istenért, a Szabadságért és Igazságért, mindig is gyűlölt lesz a szovjet internacionalizmusnak. És a Nyugat, az Egyesült Nemzetek és a NATO hadserege Nyugat-Európában képesek hidegvérrel nézni, hogy egy nemzet a halál felé vezető útra lép. Egy nemzet, mely magától feláldozta magát, hogy megmutassa az egész világnak, milyen is a „kommunista paradicsom" a valóságban. És mit csinál az ENSZ? Magyarország érdekében nem egyesültek olyan sürgősen, mint a közel-keleti konfliktus miatt. Mindazonáltal ott különböző, erősen felfegyverzett nemzetek harcoltak. Miattuk azonnal elhatározták magukat, és ENSZ-rendfenntartó csapatokat küldtek. Magyarországra miért nem? Számunkra csupán bájos szavaik vannak, mialatt mi teljesen elvérzünk! Vagy azért van ez, mert a mi vérünk nem olyan értékes, mint az olaj? A magyar vér nem az egész világ vére? A mi könnyeink nem az emberiség könnyei? Miért nem kapunk katonai segítséget? A mi vérünket használta fel Anglia, hogy fellépjen Egyiptomban, és a hős magyar hazafiak harca és éhsége kiváló választási propagandául szolgált az USA-ban! Magyarországot feláldozták, hidegen mérlegelték, odavetették külföldi érdekek miatt.

(Jávor Zoltán: Hit és magyarság –  Szeleczky Zita élete és művészete; Délvidék Ház, Szeged, 2012)

M.A.