vissza a főoldalra

 2013.06.07. 

Egyre sikeresebb a szociális földprogram Hajdúnánáson

A helyi identitástudat erősítésének fontos része nálunk a Bocskai Korona bevezetése

Négyezer előnevelt csirkét osztottak szét Hajdúnánáson 192 olyan család között, amely az idén jelentkezett az önkormányzat által meghirdetett szociális földprogram önellátási célú állattartás, baromfitartás alprogramjára.

 Hajdúnánás jelentős mezőgazdasági múlttal rendelkezik, és a települést jó minőségű termőföldek veszik körül. Mi jellemezte 1990-től a város mezőgazdaságát? – kérdezem Szólláth Tibort, Hajdúnánás polgármesterét.

 –A XX. század közepétől jellemző tendencia, hogy egyre kevesebben élnek mezőgazdaságból és, mindez a ’90-es évek második felétől egyre nagyobb méreteket öltött, hiszen addig a hajdúnánási családok mindennapjaihoz tartozott a háztáji gazdálkodás. Ma már lábas jószágot alig lehet találni a városban. Ma a kertek nagy részét nem művelik, az állattartó épületek pedig jellemzően üresen állnak. A szociális földprogram egyik célja, hogy ezen a helyzeten változtasson, és a családokat visszavezesse a háztáji gazdaságba. Így minél többen gazdálkodjanak, hogy azt a kevés élelmiszert elő tudják állítani, ami a család megélhetésének alapfeltétele.

 2011-től mennyi család jelentkezett a szociális földprogramra, és ők milyen feltétellel vehetnek benne részt?

 –Akkor 57, szociálisan rászoruló család vett részt az elsősorban konyhakerti növények termesztésére meghirdetett programban. Olyan sikeres volt a kezdeményezés, hogy abban egy évvel később már 89 család vett részt. Időközben jelentkező lakossági igények alapján tavaly önellátási célú állattartás, baromfitartás alprogrammal bővítettük a szociális földprogramot, s annak keretében 2012-ben 179 család jelentkezett baromfitartásra. Idén mindkét program folytatódik: 114 helyi rászoruló család kapott vetőmagokból álló egységcsomagot és 38 család egyenként 500- 600 négyzetméter alapterületű földparcellát, és 192 család kapcsolódott be a baromfitartási alprogramba. A program sikerét mutatja, hogy szinte megdupláztuk a résztvevő családok számát. Alapvetően önkéntes jelentkezésről van szó, és mellette figyelembe vesszük a szociális helyzetet is. A Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai a tanácsadás mellett rendszeresen ellenőrzik a földek gondos megmunkálását, a konyhakerti növénytermesztést, és az állattartás körülményeit. Nem teljesítés esetén nem alapvető célunk a szankcionálás, bár a lehetőségeink adottak. A szerződést jogosultak vagyunk azonnali hatállyal felmondani, és a támogatott a programban való részvételből 1 évi időtartamra kizárásra kerül.

 Ezek a családok saját földjüket művelik, vagy az önkormányzat tulajdonában lévőket?

 –Mindkettőre van példa. A városban körülbelül 6500 a háztartások száma, és ennek nagy része kertes ház. A fő cél, hogy saját kertjükben végezzék a résztvevők a földművelést, állattenyésztést – ellenőrzés és szakmai segítségnyújtás mellett. Akinek nincs birtokában kert, annak használatra adtunk vetésre előkészített földparcellát.

 Mindezt össze tudják kapcsolni a közétkeztetéssel? A felesleget be tudják-e vinni az iskolai, vagy a szociális étkeztetésbe?

 –Ez reális metódus lehetne, de most az a cél, hogy a családok a saját asztalukra tehessenek minél több növényi és állati eredetű élelmiszert. Emellett tudni kell, hogy a start munkaprogramon belül nekünk olyan kertészeti és állattenyésztési tevékenységünk, amivel a közkonyhánk számára termeljük meg az alapanyagot, és a fölösleget a piacra visszük.

A Vidékfejlesztési Minisztérium által meghirdetett pályázatra sikeres benyújtott, „Tanyai termelők a hajdúnánási piacon" című pályázatunknak köszönhetően május elején adtuk át a Nánási Portréka termelői piacunkat, amelyre elég egyszerű szabály vonatkozik: nánási földben, nánási emberek által megtermelt élelmiszert lehet itt árusítani.  A piac felújítására körülbelül 40 millió forintot költöttünk, és megérte, mert sikeres a program: egyre többen megértik, hogy a helyi termékeket kell előnyben részesíteni.

 Tehát azzal, hogy nem a multinál vásárolnak, nem csak egészségesebb terméket vesznek, de a helyi gazdaságot is élénkítik.

 –Így van. Azt a filozófiát kell újra meghonosítani, ami már egyszer a miénk volt. Németországban teljesen természetes, hogy amíg van helyi termék, addig azt vásárolják az emberek, mert tudják, ezzel a helyi gazdaságot erősítik. Szintén a helyi identitástudat erősítésének fontos része nálunk a Bocskai Korona bevezetése. Sok ilyen apró lépésből lehet virágzó kisvárost felépíteni, ahol a helyi gazdaság lényeges szereplő.

 Mennyire nehéz azokat bevezetni a munka világába, akik még otthon sem látták azt, hogy szüleik dolgozni járnának, vagy a háztájiban dolgoznának?

 –Valóban, felnőhetett úgy egy generáció, hogy annak tagjai nem látták szüleiket munkába járni. Még azért abban a pillanatban vagyunk, mikor beszélhetünk folytonosságról. A családok egy részét újra kell tanítani arra, hogyan is kell veteményezni, mert 10-15 évvel ezelőtt a gyermekek úgy éltek, hogy az élethez hozzátartozott a kiskertek művelése, és azt sem kellett megtanítani, hogyan is kell egy kiscsibét felnevelni. Mi még óvatosak vagyunk, ezért nem csibét, hanem előneveltet adunk át napos, hiszen a célunk, hogy minél sikeresebb legyen a program. Nagy általánosságban a szociális földprogram résztvevői rácsodálkoztak arra, hogy kellő hozzáállással mi mindenre képesek. Ezt a programot a legtöbb esetből a pénzügyi oldaláról szokták megközelíteni, de nagyon lényeges a szociológiai szegmens is, hiszen az emberek újra közösségben tevékenykedhetnek, és nem közömbösen, munka nélkül. Természetesen nem az a végső cél, hogy az emberek közfoglalkoztatásban dolgozzanak, de mindenképpen fontos lépés a család megélhetése és a mentális egészség megőrzése szempontjából.

 Kormányzati forrásokra pályázva tudták megvalósítani a helyi szociális földprogramot?

 –Nem, mi nem pályáztunk erre, hanem saját forrásból hirdettük és valósítottuk meg a szociális földprogramot. A szociális segélyeink egy részét átcsoportosítottuk erre, de mindez nem pénz, hanem akarat, és hozzáállás kérdése, hiszen aktív szerepvállalást kérünk azoktól, akik segítséget kérnek az önkormányzattól. Nem hagyjuk cserben azt, aki valaki valóban segíteni akar a családján. Mindezt a számok nyelvére lefordítva: a csirke és a vetőmagcsomag nagyjából 10 ezer forintos egyszeri segítséget jelent. Ha valaki ezt rendkívüli segélyként megkapja, valószínűleg elkölti a hétvégi bevásárláskor. Akik a programunkban részt vesznek 100-150 ezer forint közti értéket – köztük a téli tartós élelmiszert – állítanak elő. Így megtizenötszöröztük a segély értékét.

 Aki nem akar részt venni a programban, megkapja a segélyt forintban?

 –A központi jogszabályban meghatározott, egyes normatív és jövedelemfüggő ellátásokat, amennyiben megfelelnek a jogszabályi feltételeknek, azokat megkapják.

Mi senkit nem szeretnénk szankcionálni, de szerencsére a program bővül, és egyre több család kíván hozzá évről-évre csatlakozni. Véleményem szerint követendő példáról beszélhetünk.

Medveczky Attila