vissza a főoldalra

 2013.06.14. 

A fogyasztónak joga van tudni, hogy milyen terméket vásárol

A hungarikumok az országimázsépítés szerves részét is képezik

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) célja, hogy a vásárló egyértelműen tudja, hogy milyen származású, összetételű és minőségű élelmiszert vásárol. Gyaraky Zoltán, az Élelmiszer-feldolgozási Főosztály vezetője szerkesztőségünknek elmondta: az élelmiszerek önkéntes megjelöléséről szóló minisztériumi rendelet ezért a fogyasztók pontos tájékoztatását azáltal igyekszik elősegíteni, hogy egyes, a jelölésben használt fogalmak használatát egyértelműen meghatározott feltételekhez köti.

 Egy 2009-es év eleji adat szerint Magyarországon mintegy 500 ezer védjegy áll védelem alatt. Ebből megközelítőleg 300 ezer közösségi védjegy. Mi okozta a jelenlegi kaotikus állapotot az élelmiszerek jelölésénél?

 Mivel a magyar fogyasztó egyre jobban érdeklődik a termék eredete iránt, szükség volt  a miniszteri rendeletre. A kaotikus állapotot az okozta, hogy olyan uniós vámkódex előírás létezik, amelyik a származási helyet meglehetősen tág keretek közt értelmezi. Az említett szabályozás szerint azt kell a terméken származási helyként feltüntetni, ahol azzal kapcsolatban a lényeges utolsó műveletet végezték. Esetünkben nem kell feltétlen technológiai feldolgozó műveletre gondolni, hanem elég minden olyan beavatkozásra, ahol a termék higiéniai, mikrobiológiai állapota megváltozhat. Egy példa: megveszek egy zsák olasz száraztésztát, azt kicsomagolom kilós tasakokba, majd feltüntethetem, hogy „származási hely : Magyarország.” Ezzel a szigorúan vett jogszabályi követelményeknek megfelelően jártam el, ugyanakkor fogyasztói szempontból igencsak vitatható, hogy az ilyen száraztészta mennyiben tekinthető magyarnak. Amikor a piaci szereplők rájöttek arra, hogy a hazai fogyasztók egyre jobban érdeklődnek a termékek eredete iránt, elkezdték a saját érdekeiknek megfelelően értelmezni a magyar termék fogalmát. Így történt, hogy behozták a kínai csirkét, feldarabolták, és csomagolták, majd származási helyként Magyarországot tüntettek fel. Az ilyen esetek viszont – amennyiben napvilágra kerültek – felháborították a tudatos fogyasztókat. Egyre többen kérték a minisztériumot, hogy tegyen az ügyben rendet. A Vidékfejlesztési Minisztérium a (72/2012 VII. 25.) rendeletben  szabályozta az élelmiszereken alkalmazható önkéntes megjelöléseket. Így a származási hely, a különleges minőséggel kapcsolatos,és a kézműves termékek önkéntes megjelölését. Az önkéntes alkalmazás azt jelenti, hogy senkinek sem kötelező az élelmiszeren ilyen jelölést feltüntetni., Ha viszont valaki ezt megteszi, annak meg kell felelnie a jogszabályi követelményeknek, különben szankcióknak néz elébe. A jogszabály – egyebek mellett - megkülönbözteti a magyar, a hazai és a hazai feldolgozású élelmiszert. Azért lényeges ez a megkülönböztetés, mert a feldolgozott élelmiszerek esetében lehetnek olyan összetevők, melyeket képtelenség Magyarországról beszerezni. A szabályozás szerint magyar terméknek akkor nevezhető az élelmiszer, ha az teljes egészében magyar alapanyagok felhasználásával készült. A hazai termék esetében ez az arány legalább 50%, míg a hazai feldolgozású termék alapanyaga teljes egészében import eredetű is lehet. Mindhárom esetben azonban a teljes feldolgozási folyamatnak Magyarországon kell történnie. Példát is említve: a Túró Rudi a csokoládé-bevonata miatt hiába magyar túró felhasználásával készül, nem lehet magyar termék, hanem  „hazai”, mivel 50%-nál több a magyar eredetű komponens. A Budapesten gyártott Omnia kávé - mivel nincsenek magyar kávéültetvények – „hazai feldolgozású” lehet.

 Egy 2009-es év eleji adat szerint Magyarországon mintegy 500 ezer védjegy áll védelem alatt. Ebből megközelítőleg 300 ezer közösségi védjegy. Mi okozta a jelenlegi kaotikus állapotot az élelmiszerek védjegyekkel történő jelölésénél?

 –Ki kell emelni, hogy a magyar védjegytörvény összhangban van az EU és azok tagállamainak hasonló jellegű szabályozásával. Ez a jogszabály kimondja, hogyan lehet védjegyként bejegyezni valamit, és szól a különböző védjegy fajtákról is. A köztudatban sajnos nincs kellőképpen rögzülve az, hogy a különböző védjegyek közt igen nagy a különbség. Létezik olyan védjegy, az egyszerűség kedvéért nevezzük logónak, ahol a tulajdonos bemegy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába, és levédeti az általa létrehozott ábrát, szlogent, vagy éppen zenét. A tulajdonos a bejegyzést követően engedélyezheti, hogy ezt a szellemi terméket más is feltüntethesse saját áruján, ha az megfelel a tulajdonos által meghatározott feltételeknek. A védjegytörvény külön szól a tanúsító védjegyekről. Ebben az esetben aki birtokolja a védjegyet, maga nem használhatja azt, de előre meghatározott követelményrendszert, tanúsítási feltételt  hirdet meg, és biztosítja, hogy aki ezt a feltétel-rendszert teljesíti, az használhatja a védjegyet.  Egy független ellenőrző testület vizsgálja meg, hogy a pályázó megfelel-e a követelményeknek, s ha igen, akkor ennek a javaslata alapján dönt a tanúsító a tanúsítvány és a védjegyhasználati jog megadásáról.A magyar eredetet igazoló tanúsítót védjegyek száma az élelmiszeriparban nem éri el a tucatnyit. Az összes többi olyan logó, amikor a tulajdonos állít valamit marketing célból a saját árujával kapcsolatban. Ebben az esetben tehát hiányzik a független szervezet által végzett ellenőrzés. A problémát az okozza, hogy a fogyasztó nem tudhatja azt, hogy a csomagoláson feltüntetett ábra éppen logó, vagy tanúsító védjegy.

 A magyar termék védjegy a minisztériumi rendelet alapján született meg?

 –Ez lényeges kérdés, mert a rendelet nem szól védjegy használatról, hiszen fogalom meghatározó célból készült. Tehát nem akarjuk a piac működését befolyásolni, pláne nem bármely terméket vagy gyártót diszkriminálni. Még a rendelet kialakítás alatt volt, mikor a Magyar Termék Nonprofit Kft. jelezte: felajánlja, hogy a már korábban bevezetett védjegyét, és védjegy szabályzatát hozzá igazítja a VM rendeletéhez. Mi ezt a lépést üdvözöltük, de tudomásul kell venni, itt egy olyan civil kezdeményezésről van szó, ami az állam közvetlen közreműködése nélkül jött létre, és amihez az állam nem ad forrást. Arról tudunk, hogy közel 100 termelő jelentkezett a kft-nél, és körülbelül 1000 termékre van a védjegy használati jog engedélyezve.

 Idehaza több olyan sajtóhír jelent meg a közelmúltban, amely szerint az unióban versenykorlátozónak vagy diszkriminatívnak minősíthetnék a magyar termék, hazai termék és hazai előállítású termék jogszabályi elhatárolását.

 –Mivel a rendeletben az élelmiszerek önkéntes megjelölésével kapcsolatos fogalmak meghatározásáról van szó, a rendelet nem piacszabályozó célzattal született, így  megítélésünk szerint nem ütközik uniós szabályokba. A fogyasztónak joga van tudni, hogy milyen terméket vásárol.

 Mennyiben ördögtől való az EU-ban az, amit mi szeretnénk bevezetni?

 –A legtöbb ország jól felfogott érdeke, hogy megjelölje, mi a hazai termék. Ebben élen járnak az olaszok, az osztrákok, a franciák és a spanyolok. Az olaszok azért bukták el a termékmegjelölő kezdeményezéseiket, mert náluk kötelező érvényű jogszabályokat igyekeztek bevezetni és nem önkénteseket. Az EU egyes intézményei viszont azt szeretnék, ha csak uniós termékekről beszélnénk, és még a pontos származási hely sem lenne feltüntetve. Ma viszont jogos fogyasztói elvárás, hogy informáljuk őket az élelmiszer készítési helyéről.

 A magyar termék rendelet arra buzdíthatja-e a vállalkozókat, hogy értékes élelmiszereket állítsanak elő hazai forrásokból?

 –Önmagában a származási hely megjelölése nem utal a minőségre. A fogyasztó mégis más szemlélet alapján vásárol, és minőségi képzetet társít a származási helyhez. Éppen ezért nagy felelősség jár a származási hely megjelöléssel. Éppen ezért pl. a Magyar Termék Nonprofit Kft. is csak minőségi vizsgálat után adja meg a védjegy használati jogot.

 A hazai vásárlók közül sokan azt mondják, hogy a magyar termék drágább. Az árérzékenység nem lehet-e gátja a magyar termékek fogyasztásának?

 –Ez a téma személy szerint (ár)érzékenyen érint; kissé haragszom, hogy hagytuk magunkat egyes kereskedelmi és piackutató szervezetek által félrevezetni. Ezek a szervezetek sulykolták belénk ugyanis azt a sommás minősítést, hogy a magyar fogyasztó árérzékeny. Mindenki szeret kevesebbért vásárolni, nem csak a magyar. Ugyanakkor itthon is létezik olyan fogyasztói réteg, amelyik egyre inkább odafigyel arra, hogy milyen minőségű élelmiszert vásárol. Nagyobb gondot jelent, hogy a hazai élelmiszer kereskedelemben nem valósul meg egyértelműen a minőségarányos árképzés. Lehet kapni gyenge minőségű élelmiszert drágán és fordítva. Szükség van olcsó és biztonságos élelmiszerre és olyanra is, aminek a magasabb ára magasabb minőséget jelent.

 Engedje meg, hogy a hungarikumokról– melyek nem tévesztendők össze a magyar termékekkel – is megkérdezzem. Lassan egy éve van hungarikum törvénye az országnak, a teljes lista azóta sem készült el. Mi ennek az oka?

 –Nagyon remélem, hogy nem készül el soha a teljes lista, mert egy örökké bővülő, épülő listáról van szó. 2012. április 3-án fogadta el az Országgyűlés a hungarikum törvényt, ami 90 nap múlva hatályba is lépett. Tavaly év végén megalakult a Hungarikum Bizottság, amelynek feladatai közé tartozik a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteményének összeállítása, s akkor megkezdődtek az előkészületek a Bizottság munkáját segítő szakbizottságok szervezésére, és elkezdődött a végrehajtási rendelet szövegezése. Ez az előkészítő munka idén április 16- án zárult, mikor elfogadták a törvény végrehajtására vonatkozó kormányrendeletet. A hungarikum törvény arra is jó, hogy megszüntessen egy egyre áttekinthetetlenebb helyzetet, mivel az elmúlt években nagyon sok mindenre mondták, hogy hungarikum. A törvény ereje által eddig 12 hungarikum van megnevezve, s a Hungarikum Bizottság márciusi ülésén további három hungarikumról – pálinka, törkölypálinka, herendi porcelán manufaktúra – döntött. A májusi ülésen bővült a lista a Karcagi birkapörkölt hagyományával. A törvény szerinti nemzeti értékek azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen összetett, alulról felfelé építkező rendszerben, az úgynevezett Magyar Nemzeti Értékek Piramisában történik. Megkülönböztetjük a nemzeti értékeket és a hungarikumokat. Az értékek felkutatása, azonosítása és gyűjtése a településeken kezdődik, a helyi értéktár bizottságok felállításával, hiszen a helyi értékeket a helyiek ismerik a legjobban. Ha ez az érték elismertsége túllép a település határán, akkor bekerül a megyei, értéktárba. Az országos jelentőségű nemzeti értékek felvételéről a Magyar Értéktárba a Hungarikum Bizottság dönt. A Magyar Értéktárban nyilvántartott kiemelésre méltó, a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményének számító nemzeti értékeket a Bizottság hivatott hungarikummá minősíteni. A Magyar Nemzeti Értéktárba tartozhat tárgy, tájegység, szellemi érték, cselekedet, egy személy munkássága. Hungarikum viszont csak világra szóló csúcsérték, csúcsteljesítmény lehet. A Magyar Értéktárban regisztrált nemzeti értékek és a hungarikumok az országimázsépítés szerves részét is képezik.

 Tudtommal jelentős forrás áll rendelkezésre a nemzeti értékek és a hungarikumok megóvására?

 –Az Országgyűlés az államháztartási törvényben a VM költségvetési keretében külön sort hozott létre a Hungarikum Bizottság működésének támogatására. A rendelkezésre álló keretösszeg egy kis része a közvetlen működési kiadásokat fedezi, jelentősebb összeg áll rendelkezésre a központilag tervezett, szervezett marketing és PR kampányokra. A legnagyobb tételt azonban a tervezett vissza nem térítendő támogatási pályázatok teszik ki. Ebben a nemzeti értékek alaposabb megismerését, kutatását, a nemzeti értékek feltárását, azonosítását ellátó tevékenységeket, valamint a nemzeti értékek széles körű megismertetését, bemutatását célzó munkákat szeretnénk segíteni. Arra törekszünk, hogy értékeink ne kallódjanak el, hanem azokat felkutassuk, azonosítsuk, majd ismertessük meg bel-és külföldön egyaránt.