|
 2013.06.21.
A fejlődés lehetősége
Magyarországon az
elmúlt három évtizedben nem fordult elő hasonló. Felteszem,
hogy még legalább három korábbi évtizedben sem, de arról
nincsenek közvetlen tapasztalataim.
A 2010-ben megválasztott
2/3-os többséget mindjárt kormányzása kezdetén kegyetlen árvíz
fogadta Észak-Magyarországon. A kákán is csomót keresők
hamar megállapították, hogy a hatalomra került társaság nem
reagált megfelelően. Most azt ne firtassuk, hogy a 2010-es árvíz
idején a kormány még éppen hogy átvette a hatalmat. Szorítkozzunk
arra, hogy talán nem volt zökkenőmentes a védekezés.
Majd eltelik három
év – közben egy vörösiszap-katasztrófa és egy hatalmas hóvihar
– és a korábbi tapasztalatokból okulva, ugyanez a kormány és
elsősorban annak első embere levezényel egy soha nem látott méretű
árvíz elleni védekezést. Hiba nélkül.
Az embereket jó
előre tájékoztatják, felkészítik az esetleges kitelepítésre,
de nem keltenek pánikot, a védekezést jó időben és megfelelő
erővel kezdik meg, a váratlan helyzetekre azonnal reagálnak. Képesek
a fejlődésre. És ez a képessége a kormánynak érték, lehetőségeink
valóra váltásának garanciája.
Erre Magyarországon,
amióta az eszemet tudom nem volt példa. Eddig csak azt láttam,
hogy ha valamit rosszul csináltak egyszer, akkor esetleg
megtudhattuk, hogy miért nem lehetett jobban csinálni, majd a következő
alakalommal ugyanazok, ugyanúgy rosszul csinálták. Lényegi következmények
nélkül.
A teljesen értelmezhetetlen
kulcsmondat a következő volt: Levontuk a megfelelő konzekvenciát.
Miután az a bizonyos konzekvencia levonódott – értsd,
mindenki maradt a helyén –, a következő nem várt eseménynél
pontosan ugyanaz a fejetlenség uralkodott el, mint korábban.
Most nem kell
levonni semmit, most egyszerűen csak megállapítjuk: ez a
rendszer fejlődőképes. Ennél jobbat nem is kívánhatunk
magunknak.
Csorja Gergely
|
