vissza a főoldalra

 

 

 2013.06.21. 

Hozzácsapnának bennünket Galíciához?

Újra „felmelegítették” a területi reform témáját Ukrajnában. A Dzerkalo tizsnya országos hetilap internetes változatában a közelmúltban ismertetett egyik elképzelés szerint a jelenlegi 24 ukrajnai megyét nyolc régióba vonnák össze. Kárpátaljának Lemberg, Ivano-Frankivszk és Csernyivci megyékkel kellene egy régiót alkotnia.

Szerhij Grinyeveckij, a hatalompárt, a Régiók Pártja (PR) parlamenti képviselője az országos hetilap számára írt áttekintésében rámutat, hogy a jelenlegi adminisztratív-territoriális felosztás és a végrehajtó hatalom gyökeres átalakításra szorul. Már évekkel ezelőtt, 2005-ben is történtek kísérletek a reformra, emlékeztet, de az akkori koncepciót negatív fogadtatása miatt hosszú időre jegelni kellett.

„Sőt, a tapasztalat azt mutatja, hogy az elégedetlenség katalizátorává válhat a puszta felemlegetése is az olyan gyökeres változásoknak, melyek elsősorban a megyei és a helyi hatalmi intézmények és struktúrák vezetőinek érdekeit érintik. Ha pedig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy országunkban majdhogynem 2-3 évente választásokra kerül sor, érthetően nem túl sok a vállalkozó, aki csökkentené a népszerűségi mutatóját a szükséges, de a helyi csinovnyikok körében népszerűtlen reformokkal” – írja Grinyeveckij.

A cikk ezután szakemberek véleményét idézi a reform okairól, céljairól és mikéntjéről. „A tudósok egy része azt javasolja, hogy készüljünk fel a gyökeres területi reformra, melynek eredményeként a jelenlegi 24 apróbb megye helyett nyolc masszív territoriális-adminisztratív képződmény jelenik meg – állítja a szerző. – Konkrétabban az ukrán államnak az alábbi területi felosztásáról van szó: Krím Autonóm Köztársaság; Donyecki régió (Donyeck és Luhanszk megyék); Kárpáti régió (Lviv, Ivano-Frankivszk, Csernyivci és Kárpátalja megyék); Kijevi régió (Kijev, Kirovográd, Cserkaszi és Csernyihiv megyék); Podóliai régió (Vinnyica, Hmelnyickij és Ternopil megyék); Polisszjai régió (Voliny, Rivne, Zsitomir megyék); Dnyeper-melléki régió (Dnyipropetrovszk és Zaporizzsja megyék); Fekete-tenger melléki régió (Odessza, Herszon, Mikolajiv megyék); Szlobozsanszki régió (Harkiv, Szumi, Poltava megyék).”

„A tudósok véleménye szerint a területi reformnak éppen ez a modellje teszi lehetővé a végrehajtó hatalom egyértelmű vertikumát, konszolidálja a pénzügyi-finansziális forrásokat, csökkenti nagyságrendekkel a bürokratikus apparátust és következésképpen a ma totális korrupció határait és potenciálját. Ennek a területi optimalizálásnak köszönhetően számottevően megnő a régión belüli kapcsolatok intenzitása és szilárdsága, jelentősen csökken a depresszív régiók száma, nem lesznek olyan szélsőségesek a különbségek a társadalmi-gazdasági fejlődés terén” – hangsúlyozta a képviselő.

Grinyeveckij rávilágít ugyanakkor, hogy egyelőre nincs egyetértés a szakemberek és a politikusok között abban a tekintetben, hogy mi lesz az új rendszerben a járások szerepe. Az sem világos, hogy milyen szerep juthat a jövőben a helyi önkormányzatoknak – teszi hozzá.

Megfigyelők felhívják a figyelmet, hogy bár a szóban forgó cikk szerzője rendre a tudósokra hivatkozik az új területi felosztásra vonatkozó elképzelések ismertetésekor, mégsem nevezi meg őket, ami arra utalhat, hogy az általa vázolt koncepció inkább hatalompárti politikusok egy csoportjának véleményét tükrözi. Emlékeztetni érdemes arra is, hogy az 1991-es kárpátaljai referendumon a szavazók 78 százaléka támogatta Kárpátalja megye autonómiáját, vagyis az itteni lakosság nem híve a beolvasztásnak.

Szerencsére Kijevben nem úgy tekintenek egyelőre a területi felosztás átalakítására, mint a közeljövő feladatára. Marina Sztavnyijcsuk, az államfő tanácsadója kijelentette: a helyi önkormányzati és területi államigazgatási reform koncepciója utalást sem tartalmaz a territoriális felosztás átszabására. Szerinte az Ukrajna adminisztratív-territoriális felosztásának megváltoztatására, a megyék megnagyobbítására vonatkozó szóbeszédek, s az egyéb efféle „tudománytalan fantasztikum” egyes politikusok és szakértők álláspontját tükrözik.

Az elnöki tanácsadó ugyanakkor még tavasszal egy sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a helyi önkormányzati rendszer most kezdődő reformja és az adminisztratív territoriális reform összefügg, ezért az önkormányzati reform egyik prioritást élvező feladata a régiók társadalmi-gazdasági állapotának elemzése.

„Meg kell ma vizsgálnunk, milyen állapotban van a gazdaság az egyes régiókban, mire elég a jelenlegi infrastruktúra, s mit és mennyit kell hozzátenni ahhoz, hogy egyszer majd, talán hosszú távon az adminisztratív-territoriális berendezkedésről beszélhessünk – jelezte Marina Sztavnyijcsuk az Ukrinform tájékoztatása szerint.

A reform gondolatától Kárpátalján is sokan berzenkednek. Vaszil Lemak, az Ungvári Nemzeti Egyetem jogászprofesszora a trubyna.org.ua-nak nyilatkozva egyenesen abszurdnak nevezte a Kárpátalja megye megszüntetésére vonatkozó elképzelést. „A gazdasági, mentális és számos egyéb problémán kívül nem vették figyelembe a legfontosabbat: az adminisztratív központnak az adott területi egység lakossága általi megközelíthetőségének kritériumát” – nyilatkozta a portálnak az egyetemi tanár.

A területi reformnak természetesen „magyar vonatkozása” is van. A Kárpátalja Ma portál elemzésében rámutat: meg kell válaszolnunk a kérdést, mi lesz a jogainkkal, ha azoknak a galíciai ukránság központjának számító Lembergben kell majd érvényt szerezni? „Jelenleg a helyi magyarságnak Kárpátalja lakosságán belüli részaránya 12 százalék körül van, s a két magyar párt 7 képviselővel rendelkezik a kilencvenfős megyei tanácsban. Ha azonban a tervek szerint »összecsapják« Kárpátalját a három nyugat-ukrajnai megyével, a 150 ezernyi magyar szinte kimutathatatlanná válik az óriásmegye ötmilliót is meghaladó ukrán lakosságában, ami érthetően a tanácsi képviseleten is megmutatkozik majd” – írja a portál.

A Kárpátalja Ma rámutat: léteznek megoldások, amelyek kompenzálhatják valamelyest az új helyzetből fakadó hátrányainkat. „Ilyen intézkedés lehetne például, ha létrehoznák a KMKSZ részéről már évek óta szorgalmazott Tisza-melléki járást, amely a tömbmagyarság által lakott kárpátaljai területeket egyesítené, s amelyben a magyarok alkotnák a többséget a lakosságon belül. A lakosságon belüli többség azután a járási önkormányzat közvetítésével lehetővé tenné a magyarságot érintő kérdések megfelelő kezelését itt, a Lembergtől oly távoli végeken.”

Más kérdés, hogy mennyi egy ilyen „magyar járás” létrehozásának az esélye mostanában, amikor a nyelvtörvény végrehajtása is problémákba ütközik.

 

Hk

 

(forrás: karpatalja.ma)