vissza a főoldalra

 

 

 2013.06.28. 

A Benes-dekrétumok ügye több történelmi kérdésnél

Az EB jogi szolgálatának szakértője szerint nem sérült jogi norma, de Jose Manuel Baroso ezzel ellentétes állásponton volt

Megdöbbentő és egyedülálló esetre került sor az Európai Parlament Petíciós Bizottságában, ugyanis május 27-én „zárt" ülésen tárgyalták a Benes-dekrétumok egy resze ellen benyújtott petíciót.

 Az a tény elkönyvelhető-e önmagában sikernek, hogy tárgyalta a Petíciós Bizottság ezt az ügyet? – kérdezem Bagó Zoltán fideszes EP-képviselőt.

 –Ez a tárgyalás önmagában is siker, hiszen már az előző bizottsági ülésen is nagy nyomást fejtettek ki annak érdekében, hogy ne tárgyaljunk a petícióról. Végül is a márciusi ülésen az a kompromisszum született, hogy nyitva hagyják a petíciót, de azt csak zárt ülés keretében hajlandóak tárgyalni.

 Kik kérhetik a zárt ülés elrendelését?

 –Erről kérdésről a képviselő-pártkoordinátorok szavaztak. A néppárti koordinátor szerette volna azt, hogy nyitva maradjon a petíció és azt tárgyaljuk, míg az összes többi – így a szélsőbalosok, az euroszkeptikusok, a zöldek, a liberálisok – le akarta zárni a petíciót. A szocialista koordinátor javasolta azt, hogy ha már tárgyalják az ügyet, akkor zárt ülésen tegyék.

 Akik a zárt ülésről döntöttek a Benes-dekrétumok ügyét történelmi, politikai vagy jogi esetként kezelik?

 –Mindenki, aki márciusban a zárt ülés mellett érvelt, vagy nem olvasta el a petíciót, vagy nem ért egyet annak tartalmával. Ők politikai, vagy történelmi szemszögből vizsgálják a kérdést. Azon 2007-es pozsonyi parlamenti határozat miatt nyújtották be petíciót az Európai Parlamenthez, amely azt mondja ki, hogy a második világháborút követően született csehszlovák elnöki rendeletek, az úgynevezett Benes-dekrétumok megkérdőjelezhetetlenek és sérthetetlenek. Látjuk, a petíció benyújtói nemzetközi jogi problémára hívták fel a figyelmet, hiszen egy EU-s tagállam a saját belső jogrendjében nem tarthat fenn olyan jogszabályokat, melyek ellentétesek akár az Alapjogi Chartával, akár az Unió szellemiségével.

 Mi történt a májusi zárt ülésen?

 –A petíciót benyújtó Hahn-Seidl Alida és dr. Juhász Imre ismertették beadványukat, közölték érvelésüket, és kérték a bizottságot az ügy további vizsgálatára. Ezután az EB jogi szolgálatának szakértője elmondta, hogy szerinte ez ügyben nem beszélhetünk EU-s jogi norma sérüléséről, hanem Szlovákia és Magyarország kétoldali kapcsolatára vonatkozó esetről van szó. A szlovák kormányfő által delegált nagykövet pedig történelmi érvelést adott elő, miszerint a benesi dekrétumok a világháborút lezáró békerendszer következményei, és ezért a levéltárakban van a helyük. Ezek után kaptak szót a képviselők. A román szocialista Victor Bostinaru szerint az ügy nem tartozik a petíciós bizottságra, és csak kinyitnánk Pandora szelencéjét azzal, ha ilyen kérdéseket tárgyalnánk. A magyar képviselők kifejtették, hogy Szlovákia uniós jogot sért, hiszen a benesi dekrétumok egy kicsiny része olyan szabályokat tartalmaz, mely ellentétes az Alapjogi Chartával. Jómagam amellett érveltem, hogy nyitva kell hagyni az ügyet, és mivel képviselőtársaim átpolitizálták az ügyet, azzal a módosító javaslattal éltem, hogy a petíciót vizsgáljàk meg az EP jogi szakbizottságai, így a jogi bizottság és az állampolgári jogokkal foglalkozó bizottság, mert ők tudnak adekvát véleményt nyújtani. Azért is, mert bár az EB jogi szolgálatának szakértője szerint nincs szó jogi norma sérüléséről, az EU Bizottság elnöke, Jose Manuel Baroso ezzel ellentétes állásponton volt, mikor írásbeli kérdést intéztünk hozzá Mészáros Alajos felvidéki képviselőtársammal. Így tehát a nemzetközi és uniós jogászok egy része szerint Szlovákiának hatályon kívül kell helyeznie azokat a dekrétumokat, melyek kimondják a kollektív bűnösség elvét. A szlovák jogászok, politikusok meg azt kérik, tartsuk tiszteletben Szlovákia szuverenitását, és ne szóljunk bele olyan jogszabályba, ami már csak a jogtörténet része.

 Magyarországot többször is pellengérre állították az EU intézményei koholt vádak alapján. Ilyenkor nem vetődik fel jogosan a kettős mérce alkalmazása?

 –Hankiss Ágnes képviselőtársam felemlítette azt: nem érti az eljárások közti különbségeket. Hiszen az állampolgári jogok bizottságában megfogalmazódott Tavares –jelentés egyes pontjai lényegesen nagyobb nyilvánosságot kaptak az EU intézményeiben, mint a kettős állampolgársággal, vagy a Benes-dekrétumokkal foglalkozó petíció. Érezhető, hogy vannak olyan EU-s baloldali képviselők, akik a Magyarországot lejárató ügyeket gerjesztik, míg a magyar kisebbségvédelem érdekében megfogalmazott petíciókat megpróbálják a szőnyeg alá söpörni.

 Nyilvános közmeghallgatásra kerül sor július 9-én az Európai Parlamentben, ahol független nemzetközi jogászok bevonásával kerül megvitatásra a kérdés. Mit vár ettől az eseménytől?

 –Mészáros Alajos képviselőtársammal jegyezzük közösen ezt a közmeghallgatást, azért is, hogy ne zárt ülésen, hanem nagy nyilvánosság előtt tudjunk számot adni a petíció szakmai lényegéről. El szeretnénk érni, hogy az ügyet ne történelmi és politikai kérdésként kezeljék, ezért is hívunk nemzetközi jogászokat véleményük kifejtésére. Mi jogi szakmai határokon belül akarjuk ezt a kérdést megvitatni. Sok más területen jó az együttműködés Magyarország és Szlovákia között, így nem is lenne jó, ha a petícióból politikai kérdést generálnának.

 Létezik-e olyan szlovák politikus, aki támogatja az önök felvetését? 

–Nem is egy olyan szlovák politikus gondolja úgy, Szlovákiának a nemzeti büszkeségből kifolyólag is az az érdeke, hogy hatályon kívül helyezzék a benesi dekrétumok azon részeit, melyek a jogfosztásról szólnak. A dekrétumok megosztják nem csak a szlovák, hanem a cseh politikát is, hiszen az egyik államelnök-jelölt - Csehorszagban nemrég azt mondta: ha ma élne Benes, lehet, hogy Hágában nemzetközi bűnösként ítélnék el. Mi eddig a politikai színezetig nem szeretnénk eljutni, hanem csak jogi, szakmai vitát óhajtunk a kérdésben folytatni. Tiszteletben tartjuk Szlovákia önrendelkezését és csak a jószomszédi kapcsolatokat szeretnénk kultúráltan és szakmai alapon elősegíteni.

 

Medveczky Attila