|
 2013.05.03.
Beavató operasorozat Miskolcon
(Erkel: Bánk bán keresztmetszet – Miskolci Nemzeti Színház)
A Miskolci Nemzeti
Színház új vezetése elhatározta, hogy elindítanak egy olyan
ifjúsági beavató operasorozatot, ahol nem csupán az operák történetébe
avatják be a nézőket, hanem abba is, hogyan készül egy opera.
Ilyenkor nagyon sok kérdés vetődik föl: milyen eszközökkel
élnek, milyen stílusban alkotnak a zeneszerzők? Hogyan tudják
azokat a dolgokat zenei elemekkel kifejezve, színpadi szituációkban
megmutatni, amit a prózai színház nem tud? És egyáltalán: mi
a varázslatos az opera világában? A sorozat első eleme a Don
Giovanni volt, amit a Nabucco követett. Tavasszal viszont, a
Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában a magyar
operairodalom talán legismertebb alkotását állította színpadra
Szabó Máté rendező.
Erkel Ferenc háromfelvonásos operájának magyarázatokkal kísért,
játékosan színpadra állított, magas színvonalon előadott
„keresztmetszete” érthető és szerethető formában
ismerteti a 9-14 éves korosztállyal a Katona József drámájából
írt klasszikus zeneművet. A történet ismerős sokak számára:
II. Endre távollétében idegen származású felesége, Gertrúd
uralkodik az országban. Gertrúd öccse, Ottó, szemet vet Bánk
bán szép feleségére, Melindára. Bánk, amikor hazatér,
megtudja, hogy Melindát csellel elcsábították, a magyar urak
pedig lázadásra készülnek Gertrúd és kísérete ellen. Bánk
bosszút áll a rajta esett sérelemért, megöli a királynét,
de tette csak még nagyobb tragédiát idéz elő.
A darab karmestere Cser
Ádám, aki egyben a mesélő szerepét is felvállalta.
Elmondta, hogy a sorozat eddigi darabjai távol idegenben játszódtak,
viszont a mostani, a Bánk bán Magyarországon. Ezután beszélt
Erkel Ferencről és a nemzeti opera kialakulásáról. Ez a mű
mind a mai napig a legjellegzetesebb magyar történelmi opera. Népszerű
áriája, a „Hazám, hazám” az ország sorsán bánkódó
Erkel lelkiállapotának tökéletes kifejezője, sokszor „második
himnuszunknak” mondják. Katona József történelmű tárgyú
drámáját 1815-ben írta. A mű 1819-ben jelent meg nyom¬tatásban,
s 1833-ban mutatták be először. Később a XIX. sz.-i író,
zeneszerző Egressy Béni operaszövegkönyvet írt a drámából.
Ezt zenésítette meg Erkel Ferenc 1852-ben. A forradalmi telítettségű
dalmű bemutatását a szabadságharc leverését követő években
sokáig nem engedélyezték. Csak kilenc évvel megírása után,
1861-ben mutatta be először a Nemzeti Színház, majd az
1884-ben megnyílt Operaház is műsorára tűzte. A Bánk bán
zenéje - a Hunyadi László című operához hasonlóan - a
verbunkos zene sajátosságait őrzi. Mindemellett, ahogy Cser Ádám
is rámutatott, Erkel olasz és francia zenei jegyeket is felhasznált
operája megírásához. Műveiben előbb olasz-francia, később
német zenedrámai elemek beolvasztására törekedett. De zenéjének
alaphangja a magyaros, népies dallamkincs marad. A mű zenekari
előjátéka Melinda és Bánk bánatát jelképezi, és maga a
halk üstdobütés – ahogy megtudhatták az előadás résztvevői
– esetünkben szív dobogására utal. Nem csupán a történetről,
a zenei stílusról esett szó, hanem meg is énekeltették, sőt
meg is táncoltatták a közönséget. A gyerekeknek és kísérőiknek
együtt kellett kérlelni Peturt, hogy énekelje el bordalát.
„Bordalt, Petur, bordalt”- énekelték egyre bátrabban a
kicsik. Majd, amikor az opera táncbetétéjéhez, a csárdáshoz
ért a zene folyamata, még a színpadon is táncoltak a gyerekek Lukács
Ádám koreográfus vezetésével.
Mivel beavató operáról van szó, így csupán egyes részletek
hangzottak el a darabból. Így Petur bordala, Ottó és Biberach
jelenete, Ottó és Melinda kettőse, Bánk két áriája és az
első felvonás fináléja. A szereplők egy kivételével az énekkar
kiemelkedő tagjai voltak. Bánkot Tötös
Roland énekelte kellő átéléssel, habitussal, de a magas lágéknál
már gondok akadtak. Eperjesi
Erika, a színház magánénekese
Melinda szerepében biztos mesterségbeli tudásával, alapos
szakmai felkészültségével magas művészi teljesítményt nyújtott.
Ezért is remélhetjük, hogy a következő évadban nem csak
musicalekben láthatjuk a színpadon. Hegedűs Richárd Ottója alakításban meggyőző volt, remekül játszott,
de hangi adottságai nem az operaszínpadra valók. Ahogy V. Lászlóhoz,
úgy Ottóhoz is hang kell, bármilyen nagy cudar tenorhiánnyal
is küzdünk. Kolozsi Balázs
Mozart Cosi fan tutte-jéban már bizonyított; érződik,
hogy iskolázott a hangja, viszont inkább lírai bariton
szerepekre való, míg Peturhoz sötétebb hangszín dukál. Az
intrikus Biberachot mind játékban, mind hangban jól alakította
Irlanda Gergely. Ő tömérdek
kisebb szerepet énekelt már operákban, így megfelelő rutinnal
is rendelkezik. A miskolci színház ének-és zenekara híres a
pontosságáról, fegyelmezettségéről, ami minőségi munkát
produkál. Egy gyerek életében pedig nagyon fontos az élmény,
hogy egy zenét ne csak halljon, hanem át is tudja élni. Az,
hogy egy zenei részt, valamilyen élményhez kössön. Bízunk
benne, hogy ez a beavató –sorozat folytatódik, mert hiába
vannak énekesek, jó operák, társulatok, ha a közönséget
megfertőzi a bulvár szelleme.
Medveczky
Attila
|
