|
 2013.05.03.
Ünnepi mise Nagyváradon: Szent László
igazi arca
Húsvét V. vasárnapján
a hagyományoknak megfelelően a Székesegyházban megtartott ünnepi
misével, majd körmenettel zárult a XXII. Festum Varadinum ünnepségsorozat
egyházi része, mely egyúttal egyházmegyei zarándoknap volt.
Méltóságteljes és lélekemelő- talán ezekkel a jelzőkkel
lehetne a leginkább körülírni a tegnap zajlott egyházmegyei
zarándoknapot, ünnepi szentmisét és körmenetet. Örömteli,
hogy a Székesegyház ismét zsúfolásig megtelt nem csupán a váradi,
hanem a szomszédos egyházmegyékből is érkezett hívekkel, zarándokokkal,
akik délelőtt 10 órától kezdtek dicsőítő énekkel és imákkal
ráhangolódni a 11 órakor kezdődött ünnepi szentmisére,
melyet Exc. Böcskei László megyés püspök celebrált.
Bevezetőjében a főpásztor hangsúlyozta: ahogy a feltámadást
követően a tanítványok a Tiberias-tó partján az idegenben
felismerték Jézust, úgy a zarándokoknak is egyrészt az a szándékuk,
hogy felismerjék és magukba fogadják Isten irántuk érzett
szeretetét, amit egyéni és közösségi szinten is
megtapasztalhatnak, s ezért egy szívvel-lélekkel kell megszólítsák
őt, és kérjék a segítségét, másfelől pedig az a céljuk,
hogy észre vegyék és megvallják: az Úr itt van közvetlen közöttünk,
jelenléte nem csak elmélet vagy feltételezett valóság. A megyés
püspök ugyanakkor köszöntötte az egyházmegye plébániáiról,
illetve máshonnan érkezett zarándokokat- aki közül sokan
gyalogosan tettek meg több tíz, vagy akár száz kilométert-, a
testvéregyházak, a világi és a civil szféra képviselőit,
Magdó János kolozsvári főkonzult és a győri Szent László
Határőr Hagyományőrző Egyesület tagjait, akik a Szent László
Római Katolikus Teológiai Líceum diákjaival egyetemben díszőrséget
álltak a hermánál.
Lelki források
Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt.
Homíliájában dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója
arra kereste a választ: mi Szent László király igazi arca,
szentbeszéde végén arra a következtetésre jutva, hogy egymás
kölcsönös megbecsülése és szeretete, az erények gyakorlása
és az imák olyan mozaikká állhatnak össze, melyek megadhatják
a király hiteles képét. Úgy fogalmazott: az összeillesztésnél
az első kocka a hit tudatos megvallása, a második a legközelebbi
alkalomkor felajánlott segítségnyújtás kell legyen, a
harmadikat pedig a helyzet hozza. A tisztelendő ugyanakkor azt
emelte ki prédikációjában: Szent László képe akkor kel életre,
ha jellemvonásait belül keressünk, „ a szívünkkel
tapogatjuk ki arcvonásait” és fedezzük fel a lélek tükrében
az igazi erényeit.
Hangsúlyozta: a szentek azt várják el tőlünk, hogy a példájukat
követve, az erényes élet útján járva jussunk el Krisztushoz,
személyes meggyőződésünkké váljon a valódi keresztény értékek
megbecsülése, a család és a gyermekek szeretete, a rászorultak
halaszthatatlan megsegítése. Olyan harmonikus kapcsolat volt a
király és népe, mint mester és tanítvány, pásztor és nyája
közt, és ennek hatása évszázadokon keresztül érződik,
hiszen Szent László a rendíthetetlenség és állhatatosság
lelki forrásait fakasztotta népének, mondta többek közt Kovács
F. Zsolt atya.
Az ünnepség fényét emelte a Bazilika Szent László Ének-
és Zenekarának, valamint gyermekkórusának fellépése, a körmenet
idején pedig a váradi fúvószenekar működött közre. A
szertartás végén szokás szerint tisztelegni lehetett Szent László
ereklyéje előtt.
Ciucur Losonczi Antonius
(erdon.ro)
|
