|
2013.05.10.
IN MEMORIAM CSURKA ISTVÁN
Csurka István: Maffiakormány
Az idő szorít
bennünket, magyarokat. Évtizedek beletörődése, hanyagsága és
gyávasága következtében most ránk ég a cselekvés, a változtatás
kényszere. Ha nem szabadulunk meg elnyomóinktól, ha nem teremtünk
meg magunknak egy nekünk való rendet, egy új, szabad magyar életet,
idegenszívű és idegen megbízású gengsztereink elpusztítanak
bennünket. Beköltöznek életterünkbe, szétrágják a nyelvünket,
megmérgezik kultúránkat és elveszik a pénzünket. Földönfutók,
páriák leszünk hazánkban.
A magyarságnak új, korszerű, pontos munkán alapuló,
ésszerű rendszerre van szüksége. Jó lenne, ha ez az új
rendszer hasonlítana a hajdanvolt magyar reformkorra, amely
esszenciaként Széchenyit adta a nemzetnek, folytatná 1956 munkástanácsos
és forradalmi bizottságos, alulról feltörő demokráciakísérletét
és mindenekelőtt maradéktalanul magyar lenne. Mivel a régi
tarthatatlan, ennek az új magyar rendszernek az elképzeléséhez
szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Az európai pénzek
felett az a Bajnai Gordon rendelkezik, aki azelőtt az ország
legnagyobb, mindenre kiterjedő részvénytársaságát igazgatta
és mint ilyen, nem fizette ki a libatartóknak a járandóságukat,
minek következtében többen öngyilkosok lettek. Olyan off-shore
cégben helyezi el a pénzét, amilyenben akarja, és a magyar önkormányzatok
pedig elbocsátják a tanáraikat, az egészségügyi dolgozóikat,
mert nincs miből fizetni őket.
A nemzeti erőknek
most szerződést kell kötniök, hogy az együttes kétharmados választási
győzelemért minden pártérdeket feláldoznak, és megteremtik
az új, magyar rendszert, új, nemzeti alkotmányt adnak a magyarságnak.
Ezt nem lehet elképzelni
minden országrészre kiterjedő, kitartó, embertől emberig tartó
felvilágosítómunka nélkül. A gengszterek kezében lévő
telekommunikációs hatalmat csak sok közvetlen eszmecserével,
felvilágosítással lehet kiegyensúlyozni, valamint a Fidesz kezében
lévő tájékoztatási eszközök célszerűbb, radikálisabb
használatával. Tudomásul kell venni, hogy a magyar társadalom
kettészakadt, minden pénz és minden hatalom a kisebbség kezében
van, és a többségnek önkéntes, áldozatos erőfeszítéseket
kell tennie a megmaradásért. Tudni kell emellett, hogy nincs és
nem lehetséges számunkra elfogadható kompromisszum. Aki ma
kompromisszumot hirdet, nem közénk tartozik. Rablókkal nem
lehetséges kompromisszum.
A szerződésnek
tartalmaznia kell azt, hogy a nemzeti erők kétharmados győzelmük
után egy új alkotmány elfogadásával kétkamarás parlamentet
hoznak létre, amelyben az Országgyűlés és a felsőház ellenőrzi
a kormányt. Az új alkotmány kimondja, hogy az új rendszer
tiszteletben tartja az Európai Unió jogrendjét, a megkötött
szerződéseket, és nem törekszik az unióból való kiválásra.
Ezen belül a megválasztott többség minden törvényt
meghozhat, amely a magyarság megmaradásához szükséges, anélkül,
hogy támadási felületet adna az ellenségnek. Az így felállt
Országgyűlésnek az új alkotmány alapján újra kell szabályoznia
a munka és a tőke, a magyar tőke és a külföldi tőke viszonyát,
felül kell vizsgálni az egész privatizációt, kétharmados törvényben
kell rögzítenie a nép felemelkedését egyedül szolgáló
szociális, oktatási, nevelési, honvédelmi és egészségügyi
törvényeket, és minden anyagi és szellemi erőt az emberi erőforrás
fejlesztésére és a népességfogyás megállítására kell összpontosítania.
Most végeredményben
egy maffiás államcsínyt szenvedtünk el. Ami Kiskunhalason történt
amikor Zuschlag 500 fiatalembert csatlakoztatott az MSZP-hez,
nyilván a sportminisztériumtól a zsebébe csatlakoztatott pénzek
segítségével, és ezeknek a névleges tagoknak a segítségével
az eredetinél ötször több saját emberét küldhette a megyei
választási testületekbe, hogy válasszák meg őt alelnöknek,
képviselőnek, ennek-annak, bevált. A módszert Gyurcsány
Ferenc előzőleg már országosan is alkalmazta. Apró Klein
Piroska, az anyósa pénzén országos pártba beléptető kampány
után a megvett tagok szavazataival választatta meg magát, előbb
a pártkongresszuson miniszterelnök-jelöltnek, később az Országgyűlésben
miniszterelnöknek, majd pártelnöknek is. Az anyósék köre
adta nemcsak a pénzt, hanem valószínűleg a szabadalmat is.
A magyar társadalom
morgolódott e miatt az eljárás miatt, de átsiklott felette. Az
ellenzéki pártokkal együtt. Ez nagy hiba volt, mivel maffiás
államcsíny történt, ami minden ellenállásra okot és és
jogot adott volna. Hiszen a párton belüli maffiás hatalomátvételből
országos hatalomátvétel lett, a kormány kormányprogram és választói
felhatalmazás nélkül kormányzott, Gyurcsány Ferencre senki
nem szavazott.
A maffiakormánynak
2005-től semmi más gondja nem volt, mint hogy megbízóinak a
befektetett tőkét busásan visszaadja, gátlástalan hazudozásaival
és az államszervezet nem maffiás elemektől való megtisztításával,
törvénytelen átszervezésekkel szavatolja magának a 2006-os választási
győzelmet, azaz tegye lehetővé magának a további rablást.
Azt tehát, ami itt az utóbbi öt-hat évben történt, nem lehet
a parlamenti demokrácia és a normális politikai történet formáiban
előadni, mert az nem politikai történet, hanem maffiatörténet.
Egy rablóbanda kifejezetten rablási céllal megszerezte magának
a politikai hatalmat a politikai és a kormányhatalommal – és
sajnos az EU elnézésével és vállvonásával fosztogatja ezt
az országot. A fosztogatásból szép hasznot húz a külföldi tőke,
amely nem fizet a jövedelme arányában és az itteni feltételeknek
megfelelő adót, és szabadon viszi ki az országból az itt
termelt hasznot, és a kifosztás mögött ott áll a legnagyobb
világhatalom, amely jelenleg még abban a helyzetben van, hogy háborúkat
indíthat, országokat tehet tönkre, és hajlandó a legigazságtalanabb
lépésekre is, ha kicsi szövetségese, úgy akarja. Ez a teljes
kép, ez a teljes igazság.
2006. október 23-án
a magyar rendőrség egyenruhájában, azonosítószám nélkül
verték a magyar tüntetőket, és valamilyen idegen nyelven értekeztek
egymással vagy másokkal, ma sem tudjuk kikkel. Ezt bemondta a közszolgálati
magyar rádió, amelynek udvarán verőbázist létesített a rendőrség.
Mit jelent mindez? Azt, hogy az országot ma vezető kormány úgy
bitorolja a hatalmat, hogy előbb a saját pártját vette aljas módon
birtokba, maffiamódszerekkel. Úgy működik, mint egy gazdasági
társaság: pénzt fektet be a hatalom megszerzésébe, hogy aztán
kivehesse. A maffiaszervezet feje valójában nem is a kormányfő,
hanem az, aki a pénzt adja a tagtoborzáshoz, a fantomtagok számának
alapján szavazó emberek kerülnek a választó testületekbe és
megválasztják a maffiafőnök jelöltjét miniszterelnöknek,
aki természetesen gondoskodik arról, hogy főnöke, illetve főnökei
busásan visszakapják befektetett pénzüket.
(2007)
|
