|
 2013.05.24.
Korpusz-képek Esztergomban
A festészet csak akkor válik valóságban művészetté, ha
filozófia is
Korpusz-képek címmel
nyílt kiállítás az esztergomi ferences gimnázium Kákonyi
Asztrik Galériájban. A tárlat Csavlek András Munkácsy- díjas
festőművész munkáit mutatja be. A kiállítás június 9-éig
tekinthető meg.
Amikor először meghallottam, hogy kortárs galériát
nyitnak az esztergomi ferencesek , kicsit meglepődtem. Te hogyan
fogadtad a hírt?
–Nagyon örültem neki, ahogy a névválasztásnak is,
hiszen Kákonyi Asztrik ferences szerzetes az esztergomi kortárs
képzőművész kimagasló tehetsége volt.
Milyen alkotásaid láthatók a kiállításon?
–Ezek a korpuszok egyrészt egyházi jellegű festmények,
másrészt a mostani létünk feltárása, és drámai módon,
vizuálisan akarom az embereket rávezetni arra, hogy ne csak a
saját magunk javait nézzük, hanem egyéni áldozatvállalásra
is szükség van a közösség érdekében, különben az egész
nemzetet károsítjuk meg. Arra törekedtem, hogy színben, formában
izgalmasak legyenek, hogy a nézőt odavonzzam az alkotáshoz,
majd aztán töprengjen el a mondanivalón. Mindenki tartson önvizsgálatot,
hogy miként is viszonyul a másik emberhez, és érezze meg, hogy
nagyon komoly tennivalónk van a világban. Ha a bennünk élő
szeretetet nem nyilvánítjuk ki, akkor nem tudjuk megtalálni
azt, ami nekünk az életet adja, ami a természetből jön át.
Nekünk nem a harácsoló életmódra, hatalmas ipari és hadi létesítményekre
van szükségünk, hanem arra, amit a mi szellemi lehetőségeink
nyújtani tudnak. A festészet, és minden egyéb művészeti ág,
csak akkor válik valóságban művészetté, ha filozófia is, és
ha a saját eszközeivel látja a természetet, az embert, az
ember világát ebben a hatalmas kozmoszban.A festészet tárta
fel számomra a legjobban, hogy az embernek a természetben kell
élnie. Tehát a természet a mi világunk, s úgy kell a társadalmat
felépíteni, hogy azokat a mérgező dolgokat, amik a
kereskedelem által iszonyatos sebességgel fejlesztett árúként
megjelennek, s aztán kiderül a káros voltuk, teljes mértékben
háttérbe kell szorítani. Érdekes, hogy minden alkotásnak
vannak ihletői, „rokoni szálai”. Papp Lajos szívsebész előadásainak
mondanivalói nagyon közel állnak képeim tematikájához.
2000-től kezdtem el korpuszokat alkotni. Ehhez két anyaghoz térem
vissza, az egyik a diófapác. Ezt fiatalkoromban nagyon
kedveltem, majd ahogy előjött a festészet színes világa,
elfelejtettem. Amikor újra foglalkoztam a diófapáccal, kapcsolódott
egy másik csodálatos anyag: a vörösbor. A diófapácnak a papíron
megjelenő színvilága a földet, míg a vörösbor a vért
szimbolizálja. A korpuszoknál a két anyag a maguk spontaneitásukkal
adják hozzá a természetest az alkotáshoz. Így egy olyan
nonfiguráció jön létre, ami a téma kozmikusságát mutatja. A
két anyag később elkezdett gazdagodni az akrill anyaggal, a
viasszal is. Nagyon örülök annak, hogy Esztergomban nagy térben
láthatók a képeim. Így sokkal jobban átjön a mondankivalójuk.
A tervem, hogy ezeket a korpuszokat minél nagyobb méretben készítsem
el, mert úgy azoknak a képeknek hatalmas „erejük” lenne.
Festőien ad egy olyan szemléletet, amit ki lehetne elemezni, s
azt hiszem művészettörténész szemével is.
Medveczky Attila
|
