vissza a főoldalra

 2013.05.24. 

Szükséges a források koncentrált felhasználása

Egy magyar lakosra vetítve 660 ezerről 712 ezer forintra nő a támogatás

Iratkezelési centrumot nyitott az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. (ESZA) április 26-án, Budapesten. A beruházás az európai uniós források gyorsabb lehívását segíti. Az iratkezelési központ a raktározási feladatokon túl a digitalizálás és az iratkölcsönzés lebonyolításáért is felel, így hozzájárul a gyorsabb és egyszerűbb pályázatkezeléshez.

 Még mindig a túlzott bürokrácia vetül fel sokakban, mikor EU-s pályázatokról esik szó. 2010-től milyen intézkedéseket tett a kormány az uniós pályázati rendszer egyszerűsítéséért? – kérdezem Csepreghy Nándort, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkárát.

 –Tudni kell, hogy a magyarországi fejlesztések közel 97%-át finanszírozzák külső források, ebből a legjelentősebbek az EU által nyújtott ún. kohéziós források. E mellett vannak más alapok is, melyek volumenükben sokkal kisebbek, ilyen például a Svájci-Magyar Együttműködési Program, vagy a Norvég Alap, mégis jelentősen hozzájárulnak magyarországi beruházások megvalósulásához. Az EU-s források tekintetében a jelenlegi hétéves periódusban, tehát 2007-2013 között mintegy 8.200 milliárd forintnak megfelelő euró áll Magyarország rendelkezésére. A források felhasználása 2007. január 1-jén megkezdődött, és részben véget ér az év végén, ám 2015 végéig van lehetőségünk a teljes keretmennyiség lehívására. Ennek a pénznek a 98-99%-át már meghirdettük különböző pályázati konstrukcióban, közel 92%-át már oda is ítéltük a kedvezményezetteknek, és nagyságrendileg 3.800 milliárd forintot fizettünk ki. Ezt az utóbbi adatot tartom a legfontosabbnak, mert 2010-ben, mikor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és intézményrendszer irányítását is átvettük, azt tapasztaltuk, hogy a kifizetések gyorsasága nem elegendő ahhoz, hogy 2015 végéig a teljes keretmennyiséget lehívjuk. Akkor két döntési lehetőség állt a kormány előtt. Az egyik lehetőség az volt, hogy leállítjuk a teljes fejlesztéspolitikai rendszert és olyan típusú fejlesztésekre használjuk fel ezeket a forrásokat, amelyek teljesen összhangban vannak a kormányzati gazdaság-és fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel. A másik megoldás az volt, hogy nem változtatjuk meg gyökeresen a rendszert, hanem a teljes keretmennyiség lehívására törekszünk és a rendszert képessé tesszük arra, hogy az minden forrást idevonzzon, és csak a következő fejlesztési ciklusra alakítunk ki olyan struktúrát, ami teljes egészében tükrözi a kormányzati fejlesztéspolitikai elképzeléseket. Mivel a költségvetés akkori helyzete nem engedte meg nekünk, hogy az első variáció mellett döntsünk, így a másodikat választottuk. Ezt a munkát sikerült elvégezni: 2010-ben mintegy 7,7 milliárd forint/hét volt a kifizetés átlagvolumene, amit mára 35-40 milliárd forint/hét –re növeltünk. Ennyit fizetünk ki az Új Széchenyi Terv keretében, és így valóban képesek vagyunk 2015 végéig felhasználni a 8.200 milliárd forintot. A rendszer egyszerűsítéséért is sok mindent tettünk. Egyrészt egységesítettük azokat a jogszabályokat, melyek az EU –s források fölhasználását Magyarországon szabályozzák. Korábban 11 különböző kormányrendelet és határozat írta elő, hogy miként lehet ezeket a forrásokat lehívni, míg ma csak egyetlen, a 4/2011-es kormányrendelet rendelkezik erről. Másrészt csökkentettük a közreműködő szervezetek számát; több szervezetet vontunk össze egy egységbe, így egyszerűsítettük egy-egy pályázati konstrukció ügyintézését. Nem mi kezdtük el, de folytattuk az elektronikus ügyintézés fejlesztését; célunk, hogy a következő fejlesztési ciklusra a papír alapúról teljesen átálljunk az elektronikus ügyintézésre. Mindemellett lényegesen csökkentettük azt a dokumentum mennyiséget, melyet a pályázónak kell benyújtania. Ezek az intézkedések adminisztratív oldalról segítették a források lehívásának gyorsítását. Szintén lényeges volt a financiális feltételek megteremtése. A 2008-as válságot követően egyrészt azok az önerők, melyek a nyertes pályázók rendelkezésére álltak a fejlesztések megvalósításához, szinte elapadtak. A banki finanszírozás költségei olyan plusz terhet jelentettek, melyeket egyetlen egy pályázat sem foglalt magába. Ezt a kérdést is sikerült megoldani. Az egyik támogatási forma az EU Önerő Alap, a másik a szállítói előleg. Ezek az intézkedések mind-mind támogatták a rendszer építését és gyorsítását, finanszírozási segítséget nyújtva egy olyan időszakban, amikor nem, vagy csak nagyon drágán lehet forráshoz jutni.

 Említette a 2007-2013-as költségvetési szakaszra vonatkozóan az uniós források lehívását. Ez a térség országaival összehasonlítva milyen eredményt jelent?  

–Többfajta kimutatás létezik, többek között az Európai Bizottság háromhavonta auditálja a teljes fejlesztéspolitikai rendszer működését mind a 27 tagállamban. Ezen összehasonlítás szerint Magyarország sok esetben az él-, de van mikor a középmezőnybe tartozik. Ha csak a visegrádi 4-eket nézzük, és azt, hogy mennyi eurocentnyi forrás érkezett egy-egy tagállamba, akkor Lengyelország áll az első helyen, s mi vagyunk a másodikak.

 Minden uniós forrást fel tudnak használni az év végére?

 – Idén az év közepéig mintegy 250 milliárd forint értékben jelennek meg új pályázatok, és a fejlesztési források odaítélését az év végéig befejezzük, a túlvállalásokkal együtt. 2013 decemberéig minden forrást le kell kötnünk támogatói szerződésekkel ahhoz, hogy 2015 végéig a teljes keretmennyiséget lehívhassuk.

 A 2014-2020-as uniós fejlesztési periódussal kapcsolatban megszületett már a hazánkat érintő keretösszegről a megállapodás?

 –Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy Magyarország mekkora forrásmennyiséget használhat fel. Az EU-n keresztül 5 különböző alap finanszírozza Magyarországot: az európai regionális fejlesztési alap, az európai szociális alap, a kohéziós alap, illetve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési, valamint a halászati alap. Annak ellenére, hogy az Európai Unió összbüdzséje csökkent, a következő 7 éves ciklusban egy magyar lakosra vetítve 660 ezerről 712 ezer forintra nő a támogatás. Ahhoz, hogy ezt megkapjuk, nemcsak az összegért kellett lobbiznunk, hanem a felhasználás szabályait is meg kellett védeni, hiszen nemcsak az a veszély fenyegetett minket, hogy kevesebb forrás áll a majd rendelkezésére, hanem egyúttal az is, hogy más felhasználási szabályok mentén történhet meg az EU-s források lehívása. Ilyen volt például az Áfa elszámolhatóságának kérdése, ami az Európai Bizottság első tárgyaláskor úgy szerepelt, mint el nem számolható tétel, de az ún. kohézió barátai csoportnak sikerült elérnie azt, hogy a 2014-2020-as időszakban is megtarthatjuk az elszámolhatóságot. Az is előny, hogy a gyors ütemű fejlesztésekről áttevődik a hangsúly a minőségi fejlesztésekre.

 Döntött-e arról a kormány, hogy a forrásokat mire használja föl arányában a következő EU-s költségvetési időszakban?

 – A keretösszeg 60 százalékát gazdaságfejlesztésre, 40 százalékát ágazati fejlesztésre különítjük el. Jelentős különbség a jelenlegi és a következő költségvetési időszak között, hogy a 2007-2013-asnál a tervezési időszak jócskán a válság előtti időszakra esett. Az akkori fejlesztéspolitika fókuszában az az elképzelés állt, hogy akkor lehet Magyarország gazdaságfejlesztését a legjobban támogatni, amennyiben a forrásokat a legszélesebben terítjük és minden területnek a fejlesztésére biztosítunk x összegű EU-s forrást, amely önmagában képes plusz forrásokat idevonzani. A gazdasági válság bebizonyította azt, hogy olyan fejlesztésekre van szükség, melyek a legjobban alkalmazkodnak az ország fejlesztéspolitikai stratégiájához, és olyan célokat támogatnak, melyek figyelembe veszik, hogy egy országnak valóban mire van szüksége és lehetősége. Mi a koncentrált forrásfelhasználástól várjuk azt, hogy teljesülnek az ambiciózus munkahely teremtési célkitűzések, továbbá ennek köszönhetően reális lehetőségként beszélhetünk a gazdasági növekedésről, vagy a 3% alatti államháztartási hiányról. Előbbiek pedig nem csak a térségben, hanem Európa egészében példanélküli eredmények.

Medveczky Attila