vissza a főoldalra

 

 

 2013.05.24. 

Versenyképesek az erdélyi borok

Nagyon megnehezíti a bürokrácia a gazdálkodások életét

Szatmár megyei borászok nyerték a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) által tizennegyedik alkalommal megrendezett Erdélyi szőlőhegyek elnevezésű borversenyt. A Kolozs megyei Tordaszentlászlón megrendezett borversenyen a magyar borakadémia tagjaiból és romániai akkreditált borkóstolókból álló zsűri a fehérborok között a krasznabélteki Hetei pincészet sárga muskotályát, a vörösborok között pedig a nagykárolyi Veress László merlot és cabernet sauvignon cuvejét találta a legjobbnak.

 Mennyi bortermelő vett részt ezen a versenyen? – kérdezem Sebestyén Csabát, az RMGE elnökét.

 –Összesen 138 mintát hoztak Erdély bortermelő vidékeiről, így Diószegről, az Érmellékéről, Szilágyságról, a Küküllő-mentéről, sőt még Székelykeresztúrról is hoztak bort.

 Csak kistermelők nevezhettek be boraikkal?

 –A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének borversenyei főleg az erdélyi kisgazdaságoknak szólnak, s nem számoljuk pontosan a termőterületet, de a nagy termelőket, a borkombinátokat nem fogadjuk be a versenyre. Így főleg azok a borok kerülnek bemutatásra, melyek nem jelennek meg a nagy áruházláncok polcain, mert egyedi, saját ízvilággal, nem nagy mennyiségben készített borokról van szó. Ez a specifikuma az Erdélyi szőlőhegyek elnevezésű borversenynek.

 Ha a szakkönyveket lapozgatjuk, akkor az erdélyi borokkal kapcsolatban szinte mindenki Erdély-Hegyalját emeli ki. Milyenek a győztes szatmári borok?

 –Jó borok voltak a szatmáriak, azért kaptak aranyérmet. A fehérborok kategóriában a 13 aranyéremből 5, a vörösbor kategóriában pedig 6 –ból 3 volt szatmári volt. Szatmár vidékéről mindig jó borok érkeztek, bár most meglepően jó borok voltak Diószegről, Arad vidékéről és Enyed környékéről, tehát az Erdély-Hegyaljáról.

 Ezeket a nyertes borokat később a nagyközönség is megvásárolhatja?  

–Eddig a borok bemutatással nem foglalkoztunk, de idén jött egy javaslat, miszerint az aranyérmes borokat ne a borvidékeken, hanem a borfogyasztó vidékeken, panziókban, éttermekben mutassuk be. Mi nem tartjuk nyilván azt, hogy a győztes borokból mennyi van készleten. Aki meg akarja vásárolni a bort, felkeresheti a gazdát, és megvásárolhatja tőle.

 Említette a panziókat, éttermeket; mi jellemzi az erdélyi borturizmust?

 –Küküllő-mentétől kezdve máshol is vannak olyan borházak, pincék, melyek borbemutatókat szerveznek. Véleményem szerint a kis mennyiség miatt ezeket a borokat helyben kell eladni, és kialakul az a tendencia, hogy egyes borvidékeknek megvan az a borbemutató helye, ahol a vidékre jellemző borokat meg lehet vásárolni. A válság miatt leállt ezeknek a vendéglátó helyeknek az építése, de remélem, idővel újabbak jönnek létre.

 Milyen állapotban van a rendszerváltás után több mint két évtizeddel az erdélyi magyar borászat,mezőgazdaság? Hallani, hogy a román agrártárca a több ezer hektáron gazdálkodó dél-romániai agrárvállalkozók igényeihez igazítja a jogszabályokat, és így hátrányba kerülnek az erdélyi gazdák.

 –Az szinte minden országban megfigyelhető, hogy a nagyobb gazdaságok lobbija erősebb. Nálunk ez fokozatosabban érvényesül. Így duális az agrárium szerkezete. Romániában vannak 20-30 ezer hektáros nagygazdaságok, és 1-2 hektáros törpebirtokok. A borászat tekintetében Erdélyben egyrészt gazdasági meggondolásból, másrészt státuszszimbólumként a borászat fennmaradt, és a hagyományos borvidékeknek megvannak a saját boraik. Az már sajnos más kérdés, hogy abból nem tudnak sokat eladni. De jó, versenyképes borok vannak Erdélyben, hiszen ez az országrész mindig kiemelkedő volt a borok szempontjából. Problémát jelent, hogy igen nagy az előítélet az összefogással kapcsolatban, s nem alakultak ki pinceszövetkezetek, hegyközségek, hogy a gazdák közösen tudják boraikat kezelni, és egységes minőségre törekedjenek.

 Az adminisztráció, a bürokrácia mennyire nehezíti meg a gazdák életét?

 –Nagyon megnehezíti a bürokrácia a gazdálkodásokat, mert az erdélyi gazdáktól távol áll a papírügyek intézése, a hivatalokba járás, a pályázás. Nem épült még ki olyan szaktanácsadási rendszer, ami a gazdák mellett áll. Az EU-ban körülbelül 300 gazdára jut egy szaktanácsadó, Afrikában ez a szám2900, míg nálunk 7900. Ez mutatja, mennyire rosszul állunk. Jó lenne, ha legalább a 2014 utáni közös agrárpolitikának a kivitelezésében kiépülne Romániában is egy szaktanácsadási hálózat, vagy kamarai rendszer.

 Ön még az év elején a gazdák elleni merényletnek nevezte a Ponta-kabinet által elfogadott mezőgazdasági adócsomagot. Történt –e azóta változás?

 –Nem az adó nagyságával van a probléma, hanem magával az elvvel; hiszen még akkor is jövedéki adót kell fizetni a gazdának, ha semmit sem adott el. Függetlenül attól, hogy mit mennyiért ad el, vagy mennyi a ráfordítás költsége, egységesen 16%-os jövedéki adót kell fizessen minden gazda a megállapított átalány jövedelemből. Egy nagyáruháznak meg akkora jövedéki adót kell fizetnie, amekkora a kereskedelmi felülete, s ahány pénztárgépet működtet. Ez példanélküli a világon. A Románia Magyar Gazdák Egyesülete úgy értékeli, hogy a mezőgazdaság ily módon történő adóztatása merénylet az ország agráriuma és vidéki térségei ellen. Sajnos minden bizonnyal ezt a jogszabályt az alsóházban is elfogadják. Ha a gazda nem ad el semmit, és mégis fizetnie kell, akkor azt csak az EU-s támogatásból tudják levonni tőle. Ezt viszont tiltja az EU, s akkor mi jogorvoslatért fordulunk a megfelelő európai intézményekhez.

 

Medveczky Attila