|
 2013.05.31.
Borbély László: Románc a pártüdülőben
Marival is a pártüdülőben
ismerkedtem meg. A gondnok unokahúgaként gyakran nyaralt Aligán.
Szikrázott a
Balaton. Vitorlásokon karcsú lányok csodáltatták magukat a fürdőzőkkel.
Mari bőrét már
tavasz végén megfogta a nap. Csinos, kétrészes fürdőruhája
volt, gumimatracot tolt, lubickolt, cseh és lengyel elvtársak
gyerekeivel fröcskölték egymást, labdázott a vízben, ténfergett
a parton, az utcán, a szállodák előtt.
A pártállam
„arany ifjai” sötét autócirkálókból szálltak ki a pártüdülő
előtt, feltűnően öltözött, ápolt, kacagó, gyönyörű,
fiatal lányok és asszonyok társaságában. Hangzavar uralta a
partot, sokfelől dzsessz hallatszott. Mindenféle korú elegáns
férfiak és nők mindenféle nyelven beszéltek.
Nem győztem
forgatni a fejem, idegenül, ügyetlenül mozogtam. Emberekbe ütköztem,
ilyenkor zavartan, elnézést kérően vigyorogtam. Lányok mentek
el mellettem bikiniben, csípőjük hullámzott.
Cukrászda tornácán
ültem egyik délután, fagylaltot ettem. Mari lépett ki az ajtón.
Kezében tölcsért tartott, három gombóc fagylaltot
nyalogatott.
Észre sem vettem,
amikor bement rendelni, pedig illett volna felfigyelnem rá. Könnyű
színes, nyári ruhája olcsó volt, de nem maradt el a divattól.
Szórakozott pillantása találkozott bámészkodó tekintetemmel.
Közömbös arccal továbbment. Egy pillanatig néztem utána,
majd hirtelen mozdulattal pénzt tettem az asztalra, utánaeredtem.
Bazárszerű, kerek építményig követtem.
Mindenfélét árultak.
Egymás mellett különböző napi- és hetilapok, folyóiratok, füzetes
ponyvaregények kötetei, levelezőlapok, csokoládé, cukorkák,
fürdősapka, vietnami strandpapucs, napolaj, szappan, fogkrém,
fogkefe, fogmosó pohár, balatoni emléktárgyak, játékok.
Mari levelezőlapok
között válogatott. Hangsúlyozottan nem vett tudomást rólam;
dühítő nyugalommal átnézett rajtam, mint az üvegen, engem ez
csak felbátorított.
Köszöntem és
megkérdeztem, hogy szerinte milyen képeslapot küldjek haza?
Balatonit, válaszolta.
Igen. Persze. De hát
mi legyen rajta?
Víz, vitorlások,
fürdőző, boldog emberek.
Találomra
kivettem három-négy képeslapot, megmutattam egyenként neki,
magának melyik tetszene ezek közül?
Az attól függ,
hogy kinek küldi?
Értetlenül
tekintettem a lányra.
A szüleimnek,
mondtam.
Ja! Azt hittem, a
menyasszonyának.
Katona vagyok.
Attól még lehet
menyasszonya.
Lehetne, de
nincsen.
Talán attól fél,
hogy nem várna magára, míg leszerel?
Ezen még nem volt
alkalmam elgondolkozni. Fel sem merült. Mivel nincsen senki, akiről
ilyesmit feltételezni tudnék.
Hogy lehet az?
Miért, maga várna
rám, ha tegyük fel, az élet úgy kívánná?
A lány megvonta a
vállát, honnét tudhatnám, adta a naivat, semmit sem tudok magáról.
Felszolgáló
vagyok. Vagyis pincér.
Az imént azt
mondta, hogy katona.
Igen. Felszolgálóként
töltöm a katonai szolgálatomat.
Hol?
A pártüdülőben.
Milyen kicsi a világ.
Néhány napot én is az üdülőben fogok tölteni.
Elárulná nekem a
nevét?
Csordás Mária
vagyok – nyújtotta kezét a lány.
Csokonai Andrásnak
hívnak.
Esténként sétálgattunk,
csak úgy, céltalanul. Ropogott a kavics lábunk alatt. A sétány
végén elénk bukkant a Balaton. Erős hullámokat vert a vad szélben.
Rohantak a felhők az égen, pillanatonként takarták, nyitották
a holdat.
Balatoni vihar,
mondta Mari és elnevette magát, pocsék egy festmény.
Kerekre nyitott
szemmel bámultam, gyönyörűnek láttam a lányt a szélben.
Engem elkerült a
szerelem, mosolyogtam.
Nem igaz. Senkit
nem kerül el.
Csúnya vagyok.
Nem kellek senkinek.
Mondták vagy
tudod?
Gondolom.
Nem az a fontos,
milyen vagy kívül, a lényeg benned nyugszik.
A lány arcával játszott
az árnyék, a fény. Hattyúnyaka világított a holdfényben,
haja lobogott. Két rendőr előzött meg minket, nem foglalkoztak
velünk. Mari mosolygott, széltől tépett hajához nyúlt. Rám
nézett, meglepődött kisfiússá változott arcomon.
Fázom,
reszketett.
Vissza kéne
fordulnunk!
Nem. Még ne!
Átöleltem és
bizonytalanul közelíteni kezdtem arcához a számmal. Megcsókoltuk
egymást. Többször. Hosszasan. Utána ropogott a kavics, ahogy
mentünk a sétányon, kéz a kézben, árnyékban-fényben.
(Részlet a Pokoljáró
című készülő regényből.)
|
