vissza a főoldalra

 2013.03.01. 

A hároméves IMF-hitel gazdasági öngyilkosság lenne

Miért is lenne ördögtől való az a cél, hogy a lakossági megtakarításból ne csak a bankrendszer, hanem az állam is részesüljön?

Magyarország összesen 3,25 milliárd dollár értékben bocsátott ki devizakötvényt: ötéves lejárattal 1,25, tízévessel pedig 2 milliárd dollárnyit. A tízéves, 5,4 százalékos kamatszinttel kínált kötvény iránt volt nagyobb érdeklődés. Szerkesztőségünk vendége Dr. Borbély László András, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgató-helyettese.

 Hazánk az EU tagja, így adja magát a kérdés: miért dollárban, s nem euróban bocsátották ki a kötvényeket?

 –Ezzel kapcsolatban két dologra kell felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a magyar adósságkezelő az összes nem euróban történő kibocsátást átváltja euróra. Ha más külföldi devizában történt a kibocsátás, akkor a swap-művelet által módunkban áll az adott kötvény teljes futamideje alatt felmerülő összes kamat- és tőketörlesztési kötelezettséget átcserélni euróra. Amikor a kibocsátás pénzügyi fizetőügynökétől megérkezik a magyar állam számlájára a deviza, jelen esetben az amerikai dollár, akkor azt átutaljuk a swap-partnernek, aki cserébe átutalja nekünk az annak megfelelő eurót a jelenlegi árfolyamon. A megállapodás lényege, hogy így fixáljuk az euró-dollár árfolyamot, és ezen cseréljük el a jövőben is a dollárt és az eurót. Innentől a magyar államnak lényegében csak euró fizetési kötelezettsége van. A másik, hogy innentől teljesen szabadon választható meg az, melyik piacon és eredetileg milyen devizában bocsát ki kötvényt az adósságkezelő. Ilyenkor tehát csak az számít, hol lehet ezt relatíve a legolcsóbban megtenni, mert – legalábbis rövidtávon - nem egyenlítődnek ki teljesen a hozamok és az árfolyamváltozások a nemzetközi tőkepiacokon. Immár három éve az Amerikai Egyesült Államokban van a legjobb befektetői piac, a legnagyobb kereslettel. Sajátos, hogy az USA-ból kiindult hitelpiaci válság Európát sokkal jobban megviselte, mint magát az Egyesült Államokat. A jó tőkepiaci helyzetet ugyanakkor erősen ösztönzi az amerikai központi bank szerepét betöltő FED gazdasági likviditást segítő programja.

 Arról van szó, amit több gazdasági lapban lehet olvasni, hogy devizakötvényre cseréli az IMF-et az állam?

 –Most jár le az IMF hitel koncentráltan. 2008-ban és 2009-ben lett két nagyobb részlet lehívva belőle, összesen 10,5 milliárd XDR, azaz 12,3 milliárd euró értékben; ennek az átlagos hátralévő futamideje négy év és a harmadik évtől nyolc egyenlő részletben kell törleszteni. A gazdasági sajtó egy része azt hangoztatja: mennyivel olcsóbb lenne az új IMF-hitel felvétele. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az adósságkezelés nem csak abból áll, hogy hol, mikor és milyen futamidőn lehet a legolcsóbban finanszírozni. Hiszen a kockázatokkal mindig számolni kell. Minél hosszabb kibocsátást hajtunk végre, annál magasabb kamaton kell ezt megtenni. Felvetődik a kérdés, akkor miért bocsátanak ki mégis nagy mennyiségben tízéves kötvényeket az adósságkezelők? Mert a futamidő legalább annyira fontos, mint a kamat! Fontos kérdés: mennyi megújítási szükséglete van egy-egy évben az adott adósságkezelőnek. Ez jelentősen befolyásolja azt a költségszintet, amely mellett az új kibocsátások megvalósíthatók. 2012-ben és idén is egy ideig az volt a legkomolyabb vád az adósságkezeléssel szemben, hogy túl nagy megújítási szükséglet jelentkezik összességében és ezen belül devizában is. Mindezt pedig éppen az IMF-hitel okozta, mert ez viszonylagosan rövid futamidejű hitel volt. Ezért nekünk azt is mérlegelni kell, milyen futamidő mellett érdemes kötvényt kibocsátani. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi hitelcsomag a következő néhány évet is jelentősen befolyásolja, ezért nekünk célszerű a mostani lejárati csúcsot időben meghosszabbítani, eltolni. Éppen ezért semmiképpen nem vetődött föl az, hogy hároméves hitelt vegyünk föl az IMF-től, mert az gazdasági öngyilkosság lenne. Pontosan azért gondolkodtunk tőkepiaci kibocsátásban, hogy javítsunk a futamidő szerkezeten. Az IMF hitel értékelésénél azt a sajátosságot is figyelembe kell venni, hogy az IMF a hiteleket egy speciális pénznemben, az úgynevezett XDR-ben (Special Drawing Rights) nyújtja. Teljesen mindegy, milyen devizában hívjuk le a hitelt, a hitel nyilvántartása XDR-ben történik. Az XDR azért sajátos pénznem, mert valójában nem létezik, azaz ilyen pénzben fizetni, vagy pénzátutalást teljesíteni nem lehet. Az XDR elszámoló pénznek számít. Most, amikor törleszteni kellett például, kisebb részben euróban, nagyobb részben japán jenben kellett fizetni, mivel e két devizában kérte az IMF. Az XDR meghatározása oly módon történik, hogy a jelentősebb nemzetközi valutákat, melyeket a nemzetközi kereskedelemben használnak, egy valutakosárban egyesítik. Jelenlegi pénznemek a kosárban súlyuk szerint: az USA dollár (42%), az euró (36%), a japán jen (11%) és az angol font (11%). Nemrég felvetődött, hogy az IMF a jüant is beteszi ebbe a kosárba. Látható, hogy rendkívül bonyolult elszámolású valutáról van szó, így nem egyszerű felmérni a kamatszintet sem. Minden országnak van egy ún. kvótája, amit lehívhat. Ezt gyakorlatilag költségmentesen lehet lehívni, csak azt a költséget teszi rá az IMF, amennyiért ő az összeget megkapja. Ha csak 1 milliárd XDR-t hívnánk le, akkor az valóban megérné , mert annak 0,1% lenne a kamata. De amint elérjük a 3 milliárd XDR-t, 3,1%-os kamattal kell számolni, és ha még szeretnénk a futamidőn hosszabbítani, akkor a kamat megnő még 1 százalékkal. Az utolsó milliárdokat így tehát már 4%-os kamatszinttel vennénk föl. A most kibocsátott ötéves kötvényünket átváltottuk euróra, és a 4,125%-os kamatot ezzel 3,85%-ra cseréltük, mert euróban alacsonyabb a kamatszint, mint dollárban.

 Arról olvasni, hogy a kormány minden erejével ösztönözni akarja a lakosságot: bankbetét helyett állampapírban tartsa megtakarításait. Mindez kihathat az államadósság csökkentésére is?

 –Nem ettől függ az államadósság nagysága, hanem egyéb két tényezőtől. Az egyik, hogy a parlament milyen költségvetést fogad el. Ha deficittel, például 600 milliárd forintos hiánnyal fogadja el a költségvetést, akkor az azt jelenti, hogy az adott évben alaphelyzetben annyival nő az államadósság. Ha bevételi többlettel, az államadósság adott összeggel csökken. A másik befolyásoló tényező a forint árfolyamváltozása. Mivel a magyar államadósság jelentős része devizában áll fönn, ezért, ha a forint gyengül, akkor nő az államadósság összege. Abból, hogy megtörtént az állampapírok kibocsátása, még nem következik az államadósság növekedése. Azt kell nézni, hogy ez a kibocsátás a későbbiekben mit tud finanszírozni. A kibocsátások nagy része a lejáró adósság megújítását szolgálja. Az adósságkezelő már tavaly decemberben deklarálta, hogy a mostani dollár-kötvény kibocsátás az összesen 5,1 milliárdnyi devizalejárat részbeni refinanszírozását szolgálja. A belföldi befektetők és ezen belül a lakosság nagyobb szerepvállalása az államadósság finanszírozásában ugyanakkor fontos cél a kockázatok, ezen belül is a külföldtől való függés mérséklésében.

 Vezérigazgató-helyettese úr, köszönjük a felvilágosítást. Azt a kérdést is boncolgassuk, mennyiben jelent mást az államadósság és egy ország adóssága.

 –Az ország adóssága egy ország polgárainak és intézményeinek a külföld felé fennálló adóssága. Ilyenkor az állam, a bankok, a vállalatok és a lakosság adósságáról együttesen van szó. A különböző módszertanok nagyjából 110 és 130 milliárd euró közötti szintre becsülik az ország külső adósságát, ami hozzávetőlegesen a GDP 110 és 130 százaléka. Az államadósság pedig a GDP 80%-a, de abból egy rész a belföld, míg egy másik a külföld felé áll fönn. Így például a lakosságnak eladott államkötvény, vagy prémiumkötvény belföldi tartozás, tehát nem része az ország adósságának. Az állam külföld felé fennálló adóssága körülbelül a GDP 50 százaléka.

 Az ellentábor szerint viszont ez az akció visszafoghatja a gazdasági növekedést, s az államkötvény visszaveti a magánberuházásokat.

 –Nem tudok arról, hogy a nagy beruházók sorban állnának a bankoknál, és a bankok pedig forráshiány miatt visszautasították volna a hitelkérelmüket. Az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a betétállomány a bankokban, s közben folyamatosan csökkent a kihelyezett hitelállomány. Tehát nem következik egyértelműen a banki betétállomány növekedéséből a hitelezési kedv növekedése. Az pedig végképp érthetetlen, hogy miért is lenne ördögtől való az a cél, hogy a lakossági megtakarításból nem csak a bankrendszer, hanem az állam is részesüljön? Tavaly 500 milliárdnyi lakossági új forrást gyűjtött be az adósságkezelő. A lakossági megtakarítás összességében 1000 milliárdos nagyságrendű volt az elmúlt években. A konjunktúra idején összezsugorodik a megtakarítás, mert a legtöbben hitelből vásárolnak, elkötik a pénzüket. A gazdasági visszaesés idején pedig, aki teheti, megpróbál félretenni a nehezebb időkre. A bankszektorban pedig nőtt a betétállomány, és csökkent a hitel, aminek különböző okai vannak, de ebben az állampapír kibocsátás nem jelentős tényező. Azt pedig el kell fogadni mindenkinek, hogy az állam megpróbál belföldi befektetőket is keresni a refinanszírozáshoz.

Medveczky Attila