|
 2013.03.01.
Legyen a diákok számára becsülete a földnek,
a vidéknek
A program lelkes fogadtatása arra ösztönöz bennünket, hogy
felgyorsítsuk az egyeztetéseket az államigazgatás illetékes képviselőivel
Konferenciát
rendeztek „Mezőgazdálkodási gyakorlat magyar iskolai oktatásban
- A tanyapedagógia első évének tapasztalatai" címmel
február 4-én a Vidékfejlesztési Minisztériumban. El szeretnék
érni, hogy Magyarországon minden gyerek ismerkedjen meg a hagyományos
gazdálkodási módokkal egy életre nevelő pedagógiai programon
keresztül.
Mi a tanyapedagógiai program célja? – kérdezem Makra
Mártát, az E-misszió Természet és Környezetvédelmi Egyesület
programvezetőjét.
–Sajnos már sem vidéken, sem a városban nem
ismerik a gyerekek azt, hogy „hogyan kerül a tányérjukra élelmiszer”.
Úgy látjuk, hogy a gyerekek elszakadtak a valódi élettől, és
nincsenek már tisztában azzal, hogy kétkezi munkával miként
lehet élelmiszert előállítani. A program még csak a kísérleti
szakaszon van túl. A célunk az, hogy Magyarországon minden
gyerek ismerkedjen meg a hagyományos gazdálkodási módokkal egy
életre nevelő pedagógiai programon keresztül. Ezt a pedagógiai
programot szeretnénk kidolgozni, összeállítani, és erre tettünk
kísérletet. Leírtuk, megfogalmaztuk, összeállítottunk
tematikákat, és ezután indult két kísérleti program. A
program túl van egy tavaszi és egy őszi kísérleti szakaszon,
aminek az összegzését próbáltuk bemutatni ezen a konferencián.
A kísérleti szakaszok öt helyen történtek az országban:
Zemplénben egy mikóházi gazda fogadta a Sátoraljaújhelyről
érkező 6.-7. osztályos gyerekeket. A Békés megyei
Eszter-tanya békéscsabai gyerekeket fogadott. Igyekeztünk
mindenhonnan belvárosi iskolákat választani, ahol ez a probléma
abszolút szembetűnő. Nyíregyházán két alkalommal, három
foglalkozás volt: az evangélikus iskolával, a Waldorf-iskolával,
illetve egy szintén belvárosi iskolával, a Móra Ferenc Általános
Iskolával. Budapesten rákospalotai gyerekek látogattak ki egy pócsmegyeri
gazdához. Összesen 20 ilyen alkalmat szerveztünk, és majdnem
160 gyerek vett részt a programban. Mindig igyekeztünk az aktuális
munkákba bekapcsolódni, tehát ami egy gazdaságnál adott volt.
Néha veteményeztünk, lovaskarámot renováltunk, meszeltünk,
kukoricát törtünk, kenyeret sütöttünk. Próbáltunk az életkori
sajátosságoknak megfelelő munkát összeállítani, és itt valóban
már nemcsak állatsimogatás volt – persze volt az is, mert
megismerkedtünk többféle állattal – , hanem valóban
dolgozni kellett. A programnak ez a lényege: tapasztalás útján
próbálunk tanulni. Tehát a munkán keresztül tanulni.
Ennek a programnak az összeállítása során vettek-e figyelembe külföldi
jól működő példákat?
– 2006-ban Franciaországban pedagógiai jellegű gazdaságokat
tanulmányoztam, és hazaérkezve tudatosult bennem, hogy a
gyerekek ugyanúgy a számítógép előtt nőnek fel, s
megmutatkozik a gyakorlatiasság illetve a mozgás hiánya, és
ugyanúgy elszakadtak az élettől, mint a francia gyerekek. De
nekünk ugyanúgy megvannak a hagyományaink, megvan az agrárkultúránk
ahhoz, hogy nagyon jó programot állítsunk össze itt Magyarországon.
Úgy gondoljuk, hogy ez a program Magyarországon csak az agrárium
és az oktatás összefogásával valósulhat meg. Fazekas Sándor
miniszter úr és Hoffmann Rózsa államtitkár asszony pedig kész
egyeztetni a program oktatásba való beillesztéséről és
finanszírozásáról.
Milyen tapasztalatokat lehetett levonni a francia példából?
–Ott már majdnem 15 éve működik ez a program, az Isten
hozta a farmon hálózat. Ennek hatására felnőtt egy olyan
generáció, ami a helyi termékeket, értékeket részesíti előnybe.
Ha nekünk itt Magyarországon sikerül kinevelni egy olyan generációt,
aki értékeli és látja a társadalomban a falu szerepét,
illetve a helyben termett egészséges élelmiszernek a jelentőségét,
az visszahat a gazdaságra. Franciaországban látható, érezhető
ennek a hatása, a francia emberek igyekeznek francia terméket vásárolni,
sőt a helyben, a régióban termelt árut veszik előszeretettel.
Nagyon sokat adnak arra, hogy bio, egészséges élelmiszer kerüljön
asztalukra. Nem utolsó sorban a gazdának is rendkívül fontos
szerepe van a francia társadalomban, és jelentős menedzsment áll
mögötte.
És mit mutatott a hazai kísérleti szakasz?
–A résztvevő gyerekektől rajzokat, fogalmazásokat kértünk
a programmal kapcsolatban. Többször felvetődött a
dolgozatokban az, hogy ha mindez a falusi élet annyira jó, akkor
a szülők miért nem ezzel foglalkoznak. Úgy érzem, hogy sikerült
a közösségben való munkát megtapasztaltatni velük. A
konferencián elmeséltem egy történetet, hogy a 7. osztályos
gyerekekkel mennyire nehezen kezdtünk. Ők már nagyobbak,
elszabadulnak az „okosság-hormonok”, hogy miért kell ezt az
egészet csinálni....Nem tudni, mi történt velük, de a
harmadik alkalommal már nagyon szorgalmasak voltak, annyira, hogy
még a szomszéd fáját is felvágták, és azt utána vissza
kellett hordani, mert betárolták a fogadó gazdához. Tehát van
hatása és mérhető. A program lelkes fogadtatása arra ösztönöz
bennünket, hogy felgyorsítsuk az egyeztetéseket az államigazgatás
illetékes képviselőivel. Keressük a tanyapedagógia helyét a
magyar iskolai oktatásban és a mezőgazdasági támogatások
rendszerében, hiszen az ilyen típusú oktatás a vidéki gazdák
számára is jelentős jövedelem kiegészítés lehet.
A fiatalokkal foglalkozni kell, nem mindegy hogy hogyan, nem mindegy
hogy kik teszik ezt.
–Még nem beszéltünk az animátorok szerepéről. Az
animátor ebben az esetben egy folyamat segítője, aki összeköti
a gazdát a gyerekekkel és a pedagógussal, illetve a gyerekeket
munkára bírja, és ennek a módszertanát, ennek a folyamatát képviseli,
illetve segíti elő. Ez egy nagyon Az animátor rendelkezik pedagógusi
tapasztalatokkal és a gazda feladatait is ismeri. Most tavasszal
szeretnénk pályázat útján animátor-képzést indítani Nyíregyházán,
s ha sikerül, akkor újabb fejezetéhez ér a tanyapedagógiai
program.
Medveczky Attila
|
