vissza a főoldalra

 2013.03.08. 

IN MEMORIAM CSURKA ISTVÁN
Csurka István: A romlottságot mostantól Simorban mérjük

A liberálbolsi romlottság alapegysége az egy Simor

Jelenleg még jegybank elnökünk végtelen mohóságából következtetek éhes proletár előéletére, amellyel a havi nyolc és fél millióját még off-shore cégbe is eldugta, és amikor ez a disznóság kiderült, nem mondott le azonnal. Egy úri csirkefogó – mert ilyen is van, nemcsak volt – ezt tette volna. Lebuktam, megyek, ülök a dohányon. A proletár éhesség azonban látott még pénzt a posztban, és marad.

De hiába, neki nincs már helye a megújuló magyar életben. Amit megengedett magának, az tételesen nem bűn, de a legelfogadhatatlanabb Gyurcsány, Bajnai, Demszky és az összes többi konkrétabb lopásai között. Az MNB elnöke adóelkerülő, mit sem törődik a részben rábízott ország sorsával, felülhelyezi magát az erkölcsön. A romlottságot mostantól Simorban mérjük. A liberál-bolsi romlottság alapegysége az egy Simor.

 A nemzeti bankok függetlenségének elve, már ami elsősorban a kis államokat, a gyengéket és a ráutaltakat illeti, az egyik legrégibb liberális gyarmattörvény, amely éppen hogy nem függetlenséget, hanem sorba állítottságot jelent. A nemzeti bankok közös háttérhatalmi irányításban vannak láncba fűzve, és nemcsak a váltakozó előjelű kormányoknak nincsenek kiszolgáltatva, ami önmagában helyes volna, hanem a nemzetek sorsalakításába sincsenek beleállítva, sőt ha találnak élükre egy olyan sötét nemzetközi tárnokmestert, mint Simor, a nemzetellenesség erődítmény-rendszerévé válhatnak. Ezért az MNB kulcskérdés. Simorék kamatpolitikája roppantul megnehezíti és megdrágítja a kormány pénzhez jutását, együttműködése a Soros-féle spekulánsokkal halálos veszedelem.

Anélkül, hogy ebben a kérdésben vizsgálódtunk volna, megállapíthatjuk, hogy az összes jegybank közül a magyar van a legrosszabb kézben. Mintha egy trianoni elrendelés gondoskodnék arról, hogy Surányi György után Simor kezébe kerüljön és csak a szelíd Bod Péter Ákost lehessen rövid úton kipenderíteni helyéről, hogy a nemzetellenesség folyamatos legyen. A Nemzeti Bank minőségi válságponttá válása egyáltalán nem új keletű. Már az IMF-be bekötő, izraeli–magyar kettős állampolgárságú elnökhelyettese, Fekete János megszervezte a mai, elsősorban Amerikához és Izraelhez kötött státusát, és éppen azért gyújtópont most a Simor-kérdés, mert a szervező és haszonélvező kör veszélyben látja az 1982-ben már kicsikart pozíciót.

Akkor a pártállammal, Kádárral és Moszkvával szemben látszott nyugatosodásnak az IMF-be való belépés. A közvélemény nyitást látott benne, mert csak a szovjet rendszer igazi arcát ismerte, a Nyugatét nem. A kiábrándulás mélyebb, mint a felszín csacsogja. Sokkal több, mint a Jobbik nagyszájúskodása és örökös parittyázásai. A magyarság most döbben rá, hogy az a bálvány, amelyet évtizedekig csodált a szovjet elnyomatás évtizedeiben – ledőlt. Nem a nyugati embert fogadja idegenkedve, nem a Nyugat történelmi teljesítményeit veti el, hanem a rendszer erőszakoltságát, életidegenségét látja meg. Azt fedezi fel, amit maga a nyugati közember talán nem is lát jól a maga magas életszínvonala szemüvegén keresztül: hogy az egész természetellenessé és romlottá vált. A liberalizmus megmételyezte és fogyatkozóvá, terméketlenné változtatta a Nyugatot, vele minket is. A liberalizmus kiszorította és másodrendűvé tette a Nyugat alapját, a kereszténységet. Amíg a Nyugat keresztény volt, szaporodott. A világ legképzettebb fiait és lányait szülték meg a német, a holland és a magyar templomjáró anyák. A magyar paraszt-anyák, akiktől aztán a kicsi földet is elvette a szovjet rendszer, és a vele szövetséges, vagy legalább egy húron pendülő liberálbolsevizmus.

Ma a Nyugat legfőbb baja, hogy hagyta magát kiforgatni a kereszténységéből. Vagyis az alapjaiból. Kétségtelen természetesen, hogy ez a kiforgatás a hirtelen támadt anyagi bőségnek és a technikai, technológiai fejlődésnek is köszönhető és mintegy sorsszerű is volt. Ezt már sokan és sokféleképpen elemezték. A frontvonal világos: a nemzetközi nagytőke, a háttérhatalom nem engedhet teret a keresztény előretörésnek. A Nyugat nem ébredhet rá, hogy megváltása nem eurótól és gazdasági növekedéstől függ, hanem a kereszténység újrafelvételétől. Ez az alapkérdés.

És akkor előáll egy volt rabország a maga kétharmados alkotmányozó hatalmával, és alaptörvénye preambulumában keresztény és Szent Koronás elveket fogalmaz meg, hitet tesz a kereszténység mellett. Hát nem kell ezt azonnal agyonütni?

Az agyonütés folyamatba tétetett. Minden oldalról özönlenek be a liberális háttérhatalom tankjai, hogy eltapossák. Más is történt azonban. A Nyugatból mélyen kiábrándult magyar keresztény tömeg elkezdte a maga ellenálló szervezkedését. Tüntetések és felvonulások alakulnak, terjesztenek be szelíd, de határozott követeléseket. Itt mégiscsak mi vagyunk a legfőbb tényező. Mi tartjuk el a munkánkkal a Nemzeti Bankot is, a liberális árulókat is. A mozgalom még kezdeti állapotában van. Még sok minden nem világos, de már létrejött a keresztény front. Miközben az állam, a kormány a végveszély állapotába kerül, a társadalom szerkezete új állapotba kerül. Zavarosan, ellentmondásosan, beavatkozásokkal, de megszerveződik a keresztény magyar társadalom, amelyik nem fogadja el azt az új állapotot, amelyet a háttérhatalom, ha sikerül neki, létrehoz. A kormány, a kétharmados többség nehézbombázásokkal megdönthető, létrejöhet a tervezett új, liberális, lényegében izraeli célú állam, amelyben minden pozíciót a kisebbség emberei foglalnak el, s teljessé válik a Moszad irányítása, de a keresztény többség együttműködése, önfeladása még viszonylag hosszú idő alatt és terrorisztikus lépések hatására sem következik be. Ilyen helyzet még nem volt a magyar társadalomban. Más lesz ez és már ma is más, mint amilyen a passzív rezisztencia volt a Bach-korszakban, más, mint a kiegyezés utáni felemás függetlenségi kitartás, mert ezt egy semmihez sem hasonlítható ország-fenntartó öntudat és hit kovácsolja össze. Létrejöhet itt egy akármilyen Soros György-paradicsom, ennek az önmagára ébredt magyar keresztény mozgalomnak a beletörődését s együttműködését nem fogja megkapni. Végleg elvált a tüdő a májtól. Éspedig nem azért, mert ez az esetleg nyomorgó, de mindenesetre másodrendű életre szorított tömeg olyan magas erkölcsiséggel és erkölcsi szilárdsággal jön létre, amely ezt elvállalja és hősileg küzd, hanem azért, mert arra jön rá, hogy nem érdemes. A Kádár-rendszerbe ez a réteg, illetve az elődje a megtorlás borzalmas évei után beilleszkedett, el is fogadta, meg nem is a rendszert, aztán nem jutott semmire. A rendszerváltásban kisemmizték, s ha a kétharmadost, amit létrehozott, megsemmisítik a feje fölül, mi más marad neki, mint szép, öntudatos különélés és mindennek a megvetése, ami körülveszi.

Meglehet, az új sukorói Lauder City küzdeni fog az együttműködésért, a szolgálataiért, de ezt elutasítja. A nagy elkülönülés korszaka következik be, amikor az új birtokosoknak maguk közt kell élniük, mindent egymással kell megvitatniuk, és erre előbb rá fognak unni, mint gondolnák. Izraelben ennek már nyilvánvaló jelei látszanak. Az új Sion hegye nélküli világi Cion nem szilárdul meg, mert az történelmi lehetetlenség. Vannak létformák, amelyek nem telepíthetők. Telepes lakóparkokat lehet építeni a palesztinok területén, erőszakkal, fegyverrel fenn is lehet tartani, de itt, a Szent Korona földjén nem lehet. Itt csak magyar állam lehetséges. Ha csonka, csonka, ha ideiglenesen hitehagyott és beletörődő, akkor is.

A keresztény magyar elkülönülés és ellenállás erejét, tartását is éppen ez adja meg. Történhet itt akármi, kiirtható a történelmi vezető réteg, megsemmisíthető a munkásság és a parasztság, de ezek maradványaiból és az újonnan teremtődött senyvedő középosztályból, a keresztény magyar tömegből összeálló hazabirtokosság és a kisebbségi sorsba került, más alávetéseken edzett magyarság hazabirtokossága megkérdőjelezhetetlen. Vele szemben minden idegen törekvés végeredményben hatástalan, legfeljebb ideiglenes sikereket érhet el. Talmikat.

Ez az ébredés, amelyben nemcsak hiszek, de létrejöttét látom is, a magyar történelem legbiztatóbb fejleménye. Ez az, ami még nem volt.

Sok szenvedés és félrevezetés vezetett idáig. Senki nem jósolta és senki nem remélte, hogy ez létrejön. Mert nem is tudta, miről van szó. A történelem már csak ilyen. Soha nem azt hozza létre, amit várunk tőle. Államcsőddel kínálgatnak, Orbán eltávolításával fenyegetnek, spekulációval ránk zúdulnak, és íme, létrejön egy új hazabirtokosi összeállás, amely egyben elkülönülés is és megnyitja a magyar megmaradás új fejezetét. Az istenhit és a magyar öntudat új korszakát.