vissza a főoldalra

 2013.03.08. 

A tüntetések szervezői nem a többségi véleményt képviseli

Ha a tanuló a közösség támogatására igényt tart, akkor törlesztenie is kell

Február 27-étől Dr. Klinghammer István térképész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja immár hivatalosan is, aláírási jogkörrel rendelkezve a felsőoktatásért felelős államtitkár. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője azért kérte fel Klinghammer Istvánt felsőoktatásért felelős államtitkárnak, mert „nagy feladatok állnak előttünk, és a reform kiteljesítése teljes embert kíván”.

 Szerkesztőségünk nevében gratulálok a kinevezéshez! Balog Zoltán miniszter úr szerint a felsőoktatási reformok végrehajtásai teljes embert kívánnak. Ez azt jelenti, hogy ezentúl csak az államtitkári feladatoknak tud eleget tenni?

 –Így van, az ELTÉ-n egyetemi óráimat átadtam, mert azt nem tehetem meg a diákokkal, hogy csak akkor tartom meg az előadásokat, mikor nincs semmi más elfoglaltságom. A doktori iskolában még előadó vagyok, azt „megtartottam”, mert ott nem heti, órarendszerességgel folynak a konzultációk, hanem előzetes megbeszélések alapján. Ezután az egyetemen főleg látogató leszek.

 Egy viszonylag nyugodt életformának intett búcsút. Mennyi gondolkodási idő után mondott igent?

 –Most meglepem önt, mert amint megismertem a rám váró feladatot, igent mondtam. Amikor február 8-án, a pénteken, a térképtudományi tanszéken felhívott a miniszter úr, bevallom, meglepődtem, mert nem mindennapos, hogy miniszterekkel társalogjak. Pár percben elmondta az elképzelését, és azt, hogy egyeztetett a miniszterelnök úrral. Tehát ők mindent átgondoltak. Én pedig akkor arra gondoltam, hogyha valaki csak folyton kritizál, háborog, ahogyan azt én tettem sokáig, és őt fölkérik, hogy jó, hát akkor csináld te, ha jobban gondolod, akkor nem szabad nemet mondani, mert elveszíti az illető a kritika jogát. Február 10-én vasárnap miniszter úr hivatalában megtárgyaltuk a feladatokat. Azt mondta: nem új oktatáspolitikára van szükség, hanem a reformok minél gyorsabb végrehajtásáta. Tudja az az érdekes: abban minden párt és minden tüntető egyetért, hogy a magyar közoktatást és a magyar felsőoktatást meg kell újítani, a minőség irányába kell elmozdítani. Tehát reformokra van szükség. A különbség abban rejlik, hogy milyen úton és milyen gyorsan menjenek végbe a reformok. Azért is vállaltam el az államtitkári posztot, mert lényegesnek találom a magyar felsőoktatás és diploma jövőjét. És nem csak a diploma, hanem a magyar fiatalok jövőjét, hiszen versenyképes felsőoktatás nélkül kevésbé értékes a diploma. A diploma értéke ugyanis nem állandó érték. Évről évre meg kell védeni az értékét. Készen kell tartani a tudást, ahhoz meg szorgalom kell, jól szervezettség, főleg minőség az oktatói karban, és motivált hallgatók. Ahhoz, hogy értékes diplomáét kapjanak a hallgatók az a felsőoktatás összes szereplőjén múlik, és a kormányzaton is, ami szintén a minőségi felsőoktatást tudja csak támogatni.

 Már most elég sok kritikát kap. Idézem az egyik ellenzéki lapot: „Bár újonnan kinevezett felsőoktatási államtitkárként Klinghammer István a hallgatói szerződés mellett érvel, az ELTE rektoraként korábban még külföldi munkavállalásra ösztönözte diákjait.” Mi erről a véleménye?

 –Külföldi munkavállalásra soha nem ösztönöztem diákjaimat. Ez a kijelentés tehát nem állja meg a helyét. Annak érdekében viszont mindent elkövettem, hogy az Erasmus- míg korábban a Tempus-program keretében a szorgalmas és tehetséges hallgatók a szorgalmi időszakban külföldön kapjanak képzést. Tehát egy-két szemesztert nyugati egyetemeken tanuljanak. Ez nem új dolog a Nap alatt…A XVII. századtól ismert volt a peregrináció, mikor vándordiákok külföldi egyetemeket látogattak. Erre most is ösztönzöm a hallgatókat. Nem sokan tanulnak a térképész-szakon, de most is néhányan külföldön tanulnak egy szemesztert, majd nálunk vizsgáznak le. Sőt! Egyre több helyen van lehetőség arra, hogy aki magyar egyetemen doktorandusz, külföldi egyetemen is folytat kutatást a doktori értékezés megírásához. A disszertáció hazai megvédésére pedig meghívjuk azokat a külföldi professzorokat, akik segítették diákjaink tudományos fejlődését. Hangsúlyozom: erre ösztönöztem a diákokat, és nem munkavállalásra.

 A legtöbben a hallgatói szerződést kritizálják. Bevezetik?

 –Igen, bevezetjük ezt a rendszert. A hallgatói szerződés morális kérdés, de nem mindenki számára kötelező. Bizony nem egy hallgató saját maga finanszírozza felsőfokú tanulmányát, vagy a szülei biztosítanak ehhez forrást számára. Nagyon sok hallgató dolgozik a tanulás mellet. A másik lehetőség a Diákhitel2 konstrukció, ami most is bárkinek rendelkezésére áll. Tehát kölcsönt veszek föl, ezt a kölcsönt én vállalom, hogy törlesztem. Az pedig mindegy, hogy magyarországi, vagy külföldi munkával törlesztem… Ha valaki a közösség támogatására igényt tart, akkor valamilyen módon törlesztenie is kell. A végén nem mondhatja azt az illető, hogy jó rendben, én már diplomát kaptam, veszem a kalapom, és nem törődök semmivel. Ezért mondtam, hogy erkölcsi kérdés. Ezért kéne mindenkinek a tükörbe nézni. Aki kéri a közösség támogatását, annak meg kell ígérni a közösségnek, hogy ő, ha diplomát szerzett, akkor tevékenysége egy részét önzetlenül, segítőkész módon, hűségesen annak a közösségnek a javára fordítja, aki őt kitaníttatta. Nem azt mondom, hogy örökre, de szolgálja le azt, amit kapott.

 Tisztelt államtitkár úr! A határok nyitottak. Mi van akkor, ha az illető, aki ilyen szerződést aláírt, a diploma után felül a vonatra, és elmegy külföldre munkát vállalni? Senki sem fordítja vissza.

 –Az illetőnek ebben az esetben morális, és anyagi adótartozása is van. Ilyenkor valószínűleg az a jogszabály lép életbe, mikor valaki köztartozás megfizetése elől menekül külföldre. De a jelentősebb a morális tartozás.

 Nem tudom, Magyarországon mennyire morálisak az emberek…

 –Meg fog lepődni. Az egyetemi hallgatóság jelentős része megérti ezt a kérdést. Ezért generált problémáról beszélhetünk. Mindenkit megnyugtatok: a hallgatók nagy része józan gondolkodású, pontosan tudja, hogy kinek mivel tartozik. Tehát ismeri, mi az, hogy önzetlenség, segítőkészség. Főleg, hogy amit kap, azt valamilyen módon viszonozni kell. Közel nem akkora probléma, hogy mindenki lázadna ellene.

 Akkor ebből azt lehet levonni, hogy akik tüntetéseket szerveznek, azok nem a hallgatók többségét képviselik?

 –Azt hiszem, hogy a tüntetések szervezői nem a többségi véleményt képviselik. Erre mondtam, hogy úgy látszik az erkölcs kérdésében más nézeteket valló rétegek is léteznek. Nem vagyok boldog, hogy van ilyen, de azt kell mondani, hogy ne kérje a közösség segítségét, ha nem tudja visszaadni a közösségnek, amit kapott.

 –Azt olvastam, ön problémának tartja, hogy nem az egyetemek választják meg a hallgatókat. Ha valóban ezt mondta, akkor ebből arra is következtethetünk, hogy jó lenne bevezetni a felvételi rendszert?

 –Nem azt a felvételit kell bevezetni, amikor az érettségi után a diákokat újra írásbelire meg szóbelire kényszerítették. Azt ne tartom jónak, de azt az interjú rendszert igen, aminek a lényege, hogy a felvételiző találkozzon az adott egyetem, az adott szak képviselőjével. Tudják mi a legnagyobb probléma? Hogy a tanulóink magukra vannak hagyva. Nem kapnak olyan segítséget, hogy valaki meghallgatná őket és megmondaná, hogy az adott szakon milyenek a követelmények. Ha valaki ezt időben közölné velük, akkor talán mégsem az adott szakot választanák, s nem lenne annyi halasztás sem az intézményekben. Nem jó, ha már az egyetemen derül ki, hogy nem kellőképpen felkészültek a diákok. Szükségét látom annak, hogy már az általános iskolában ki kell kérni a tanári kar és a szülők segítségét abban, hogy mérjék fel a tanulók tehetségét. Meg kell adni mindenkinek arra az esélyt, hogy a benne szunnyadó tehetséget kibontakoztassa. És akinek a kézügyessége  a technikai készsége jobb, azt arra a pályára kell terelni. Tudom, hogy a szülőknek a legnehezebb belátni azt, hogy a gyermekük sokkal jobban szerel, vagy növényt termeszt, mint hogy a nyelvek, vagy az atomfizika érdekelné. Ezt nem kell szégyellni, mert mindenki másban tehetséges. Az érettségi után pedig meg kell adni a lehetőséget, hogy találkozzon a diák azzal az egyetemi közösséggel, ahova készül. Most, egyenlőre mindenki úgy érzi, hogy dohogni kell, és valamitől el van zárva. Én ezt hibás közelítésnek tartom.

 Az egyik pontja a hallgatói követelésnek, hogy ne korlátozzák az egyetemi autonómiát. Azt mondják az ellenzékiek, hogy nehéz volna autonómia- kérdésben konszenzusról beszélni, mert a rektorok ellenében készül a kormánypárt a kancellária rendszer bevezetésére.

 –Amikor 2000-ben az ELTE rektora lettem, rektori programomban megjelöltem, hogy úgy, mint a modern nyugati egyetemeken, kancelláriája legyen az egyetemnek. Az vitán felül áll, hogy az egyetemi autonómia a legfontosabb. A rektorokat mindig a vezető oktatók közül választja az egyetem közössége. Az ő feladata és küldetése hogy az oktatás, kutatás tökéletesen haladjon, tehát versenyképes legyen az intézménye. Mindemellett jelentősek a gazdasági teendők. Ezek alól a rektorokat tehermentesíteni kell. Nyugaton ezért működik a kancellária-rendszer. Miért csökkentené az autonómiát, hogy nem a rektor intézi a fűtésrendszer problémáját? Elárulom, hogy a kancellária-rendszert én is a jövő útjának tartom. Ez nem jelenti azt, hogy még az idén be kell vezetni, hanem ebben az irányba kell haladni. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy ahol az állam a fenntartó, ott joga van tudnia, a költségvetési forrást mire költi. A heidelbergi egyetem kancellárjának talán nincs elszámolási kötelezettsége Badenwürtenberg állam felé? Az ellenzék mindig előáll valamivel, hogy lehessen mitől félni, holott esetünkben éppen arról van szó, hogy megteremtsük annak a lehetőségégét, hogy az egyetemeken minél magasabb színvonalú legyen az oktatás és a kutatás.

Medveczky Attila