vissza a főoldalra

 2013.03.08. 

Gasparovic budapesti színjátéka

A szlovák államfő több alkalommal is megsértette a felvidéki magyarságot

Ivan Gasprovic a szlovák álláspontot képviselte, míg Áder János a magyar érdekekért szállt síkra a február 19-ei magyar-szlovák államfői találkozón. A szlovák államfő elismerte a történelem eltérő megítélését, közös tankönyveket szorgalmazott. A szlovák sajtó ezekben a napokban is egy alkotmányjogi beadvány alapján arról cikkezik, hogy Gasparovic a szlovák kormányfő szolgája és kiszolgálója, s ez általános vélekedés.

„Tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek jogait, Magyarországon és Szlovákiában is segíteni kell az érvényesülésüket, még ha néhány kérdésben más jogi alapokból indult is ki Budapest és Pozsony. A kisebbségek gazdagítják az országokat” - mondta Ivan Gasparovic Budapesten. Nekem erről egy Shakespeare idézet jutott eszembe: „Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad. Szó eszme nélkül mennybe sose hat.” Mi minderről Csáky Pál közírónak, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagjának, a Pro Futuro Hungarica (A Magyar Jövőért) Polgári Társulás elnökének a véleménye?

 –Úgy gondolom, hogy Gasparovic úr színjátékot adott elő Budapesten; a verbális szinten pozitívnak tűnő nyilatkozatai mögött elég durva magyar-és kisebbségellenes metódus áll. A szlovák államfő több alkalommal is megsértette a felvidéki magyarságot azzal, hogy 350 ezres felvidéki kisebbségről szólt, holott közel félmillióan vagyunk. S mikor ezt még a szlovák újságok is reklamálták nála, akkor azt mondta, hogy a cigányokat nem vonta ebbe bele. Holott a közel félmilliós szám önbevallás alapján készült Szlovákiában, és Gasparovicnak rendelkezésére álltak a népszámlálási adatok. Már akkor is magyarellenes megnyilvánulásairól volt ismert, amikor az MKP kormányon volt, illetve mindez csak megerősödött az első Fico-kormány idején. Bizonyára arra gondolt, hogy lassan fel kell adni hivatalát, és nagyon jó imázsjavító lehet számára a magyarországi látogatás. Egy biztos: nincs valóság a szavai mögött.

 Mely pártoknak kedvez az ő elnöksége?

 –Egyértelműen Robert Fico és pártja támogatta. A szlovák sajtó ezekben a napokban is egy alkotmányjogi beadvány alapján arról cikkezik, hogy Gasparovic a szlovák kormányfő szolgája és kiszolgálója, ami általános vélekedés. Nagyon rossz véleménnyel vannak az államfő műveltségi szintjéről a szlovák médiában, többen nevetségessé is teszik őt. Gasparovic úr valószínűleg okkal került ilyen helyzetbe; erre egy példa, hogy libanoni szerződésről beszélt libanoni helyett. Ezen sokan nevettek, ahogy akkori is, mikor balkáni államokat  összekeverte. Bosznia-Hercegovinában nem számolt azzal, hogy ez a „szerb köztársaság" Bosznia részét képezi – az ország ugyanis egy bosnyák, egy horvát és egy szerb részből áll, melyek közösen alkotják azt a föderációt, melyet Bosznia és Hercegovina néven ismerünk. Gasparovic összetévesztette az érintett alakulatot az önálló Szerbiával. A szlovák sajtóban szinte havonta pellengérezik ki megnyilvánulásait. Szlovák és cseh újságírók közül többen örömmel várják a Zeman-Gasparovic első találkozót. Zeman cseh elnök úr bejelentette, hogy első útja Pozsonyba vezet, és bizony Zemanról is tudni vélik, hogy néha „különös” kijelentéseket tesz. Tehát Gasparovic – amerikai szóhasználattal élve – béna kacsa, s ő már semmit nem tud megoldani, eltávozik, és megítélése elég negatív lesz.

 Mind az MKP, mind ön ezt várta ettől a találkozótól?  

–Mi kevésbé diplomatikus, kevésbé mesterséges, inkább a tárgyra térő megnyilvánulásokra, tárgyalásokra számítottunk. Senkinek nem lehet érdeke az, hogy a magyar-szlovák viszonyról a valóságosnál rózsaszínűbb képet kapjunk. Ne feledjük el, hogy lényegében visszazuhantunk a második világháború utáni évekbe, mikor a benesi dekrétumok alapján fosztottak meg szlovákiai magyar állampolgárokat akaratuk ellenére állampolgárságuktól a kollektív bűnösség elve alapján. Napjainkban pedig ugyanazt teszik a magyar állampolgársági, illetve a szlovák ellentörvény alapján. Nem hinném, hogy túlzott optimizmusra lenne okunk; aki figyeli a sajtót, láthatja, hogy a nyelvhasználat kérdése, az oktatásügyi problémák is jelen vannak az állampolgársági téma mellett. Tehát számos kérdésben indokolt a határozott hangnem.

 Vannak, akik sikerként könyvelik el az új hidakról és határátkelőkről született megállapodás a két ország között, és azt, hogy sikeres kooperációt alakítottak ki az árvíz elleni védekezésben.

 –Amikor a kényes témákról kevesebb szó esik, akkor másodlagos fontosságú dolgokról beszélnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hidak kérdése és a munkahelyteremtés alábecsülendő lenne, de ezeket kiegészítő témaként kellet volna felvetni. Természetesen minden pozitív megnyilvánulásnak örülünk. Értem a magyar politika tartózkodását, hiszen látható, hogy romokban van a helyzet a magyar-román viszonyban, és Magyarország igyekszik elkerülni azt, hogy minden szomszédjával összetűzésbe kerüljön. Én ennek az igyekezetnek tudom be a kissé langyos megnyilvánulásokat.

 Robert Fico kormányfő egy főiskolásoknak tartott előadáson meglepő megoldással állt elő a romakérdést illetően. „Ki kellene emelni azokat a gyerekeket abból a környezetből, és máshol elhelyezni őket" – mondta, amelynek köszönhetően véleménye szerint szebb jövőt lehetne biztosítani a nem megfelelő körülmények között élő roma gyerekek számára. Fico beszélt az ilyen „speciális intézményekről". Ez olyan „janicsár-megoldás”. Ha a magyar kormányfő állt volna elő ilyen ötlettel, akkor mi történt volna?

 –Óriási felháborodás lett volna kül- és belföldön egyaránt. Riasztottak volna minden jogvédőt az EU-ban. Úgy gondolom, hogy nem csak retorikai szempontból kifogásolható az, amit Fico mondott, hanem szakmailag is. Nyolc éven át miniszterelnök-helyettes voltam, számos tanácsadóval megbeszéltem a részleteket; s most szakértől mondják azt, hogy abban az időszakban valósultak meg roma-ügyben a leghatékonyabb lépések. Fico a mondandójával elárulta, hogy nem ért ehhez a témához. Amit most javasol, azt szakmai szempontból már kipróbálták a kanadai indiánoknál. Az eredmény eléggé lehangoló volt, mert súlyos pszichés zavarok léptek fel a gyerekeknél, s ők gyakran öngyilkosságba menekültek. Mindez hasonló lenne egy kommunista átnevelőtáborhoz, vagy a janicsáriskolához. A szlovák sajtót olvasva azt látom, Fico darázsfészekbe nyúlt, de mindezzek végül is tisztázódik a szlovák belpolitikai helyzet.

Medveczky Attila