vissza a főoldalra

 2013.03.15. 

Az Úr építi Sopronban a házat

Nem szégyellni, hanem megvallani kell a hitünket

Templom épül a soproni Lővérekben. Az erdős-hegyes vidék hangulatához illeszkedő, a tájjal harmonizáló létesítmény terveit Supka-Kovács Tamás készítette, kivitelezését az idén szeretnék elkezdeni. Közadakozásból, a püspökség és az önkormányzat támogatásával valósul meg a beruházás.

 Mostanában, mikor a sajtó nagy része arról ír, hogy nagyon kevesen látogatják a templomokat, akkor örömteli hír, hogy templom épül a Lővérekben. Eddig hová jártak misére a helyi katolikus hívek? – kérdezem Bognár Istvánt, a soproni Szent Margit templom plébánosát.

 –Sopron különálló, a vasút felett elterülő városrésze a Lővérek, ahol körülbelül tízezren élnek. Egy hajdani villából, lakóépületből alakították ki ott a kápolnát, és a plébániahivatalt. Ezt az épületet mondjuk templomnak is. „Szükség-templomról” van szó, ahol legfeljebb 100 hívő fér el kényelmesen. Éppen ezért hétvégén hat szentmisét celebrálok, úgy, hogy mindegyik alkalommal 200-300 ember áll összezsúfolódva, és bizony télen hamar elfogy a levegő, s ha szellőztetünk, akkor meg kihűl a helyiség. A hívek persze mondogatták már az előző plébánosoknak, főpásztoroknak is, hogy kellene egy nagyobb templom, de az előző évtizedek nem templomépítésről szóltak. A II. világháború végén, 1945 márciusában Boldog Apor Vilmos vértanú püspök halála előtti utolsó döntése volt, hogy a domonkos rendházból önálló egyházközséget alapított, Szent Margit Lelkészség néven. Addig ez a villa kis domonkos rendházként működött. És aztán a domonkos atyákat megkérte arra, hogy nyissák meg a kápolnájukat az itt élő hívek felé. A háború alatt olyan sok belvárosi házat lebombáztak, hogy akinek a Lővérekben volt egy kis kertje, pici kis kertes háza, kénytelen volt ide fölköltözni. De aztán ez itt idővel úgy változott, hogy egy kis Rózsadomb-szerű negyed alakult ki több szállodával, egyre több új lakónegyeddel, – idáig azonban templom nélkül. Akinek autója van, lemegy a belváros nagyobb templomába, ha nem tudja ezt a kicsi légteret elviselni. Minden egyházközség vágya, hogy legyen egy saját temploma, ahova a gyerekeivel együtt járhat, nemcsak misékre, hanem hittanra, egyéb lelki közösségekbe, amivel mi azt hiszem eléggé jól állunk. Van több külön kis közösség, csoport, aki itt a plébánián összejön.

 Erről az a zsoltáros szavai jutnak eszembe: „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő” Tehát ugye fölépíthetik magát az épületet, de ha nincs valódi, jól működő közösség, akkor az egész hasztalan. Esetünkben viszont az ellenkezőjéről van szó.

 – Így van, hiszen a hívek közössége igényli a templomot. Hála Istennek sok a kisgyerekes család is, s ők a kicsinyüket az egyházközség Szent Margitról elnevezett óvodájába járatják. Én szinte ott kezdtem el négy éve a lelkipásztorkodást azzal, hogy bejártam rendszeresen az oviba. És bizony már külön misét tartok azoknak a családoknak, akiknek akkor a gyerekük még nem volt megkeresztelve. A Lővérek területén működik az evangélikus egyházi iskola, ahol többségében katolikus gyerekek tanulnak, és nagyon sok az első áldozásra, bérmálásra készülő kisdiák. Valamikor itt a Lővérekben, volt a plébánosnak két káplánja, és egy nyugdíjas atya, akik kisegítették. De most, a paphiány idején magam vagyok, és bármilyen fiatal vagyok is,érzem azt, hogy ez azért már kicsit sok: nem az a megoldás a problémákra, hogy állandóan misét mondjak a szűkös helyzetre való tekintetre. Hanem valóban ez az igény, ami kialakult az emberekben, hogy legyen egységes liturgikus terünk, ahol látjuk egymást, nem utcáról, harangláb alól meg verandáról hallgatni csak a misét. A www. szentmargit. sopron. hu honlapon látható, hogy milyen a mostani plébániatemplom, de már az új templomépület terveit is megtekinthetjük. Nagyon családias ez a közösség, minden egy légtérben folyik, de azért már elengedhetetlen szükség van nagyobb templomra. Sajnos az igaz, hogy a hívek száma sok helyen, főleg a falvakban csökken. A Lővérekbe költözött családok szeretnének közösséget építeni, és én abban bízom, hogy a templomépítés ezt a szellemet csak tovább erősíti bennük, hiszen itt mindenkinek ki kell venni majd a munkából a részét. Nemcsak anyagilag, hanem talán a kétkezi munkájával is. Nem csak a templom-hanem a közösség építésében.

 Azt olvastam, hogy hét méter magas lesz maga a feszület a templom tornyán. Tehát ez mutatja messziről, hogy ott egy templom áll. A szocializmus éveiben épült templomoknál a keresztet valahogy „eldugták” az oldalfalra, szerényen, megalkudva.

 –A kereszt jelzi, hogy hol a templom. A villa épületnek nincs tornya, tehát nem látni rajta messziről, hogy ez egy templom. Tehát ez a célunk valóban, hogy nem elrejteni, nem szégyellni, hanem megvallani kell hitünket, és valóban idecsalogatni nemcsak az itt élő híveket.

 Azt olvastam, hogy két jelentős évforduló is kapcsolódik a templomépítéshez.

 –70 évvel ezelőtt, hogy ezt a kápolnát a Árpádházi Szent Margit tiszteletére fölszentelték, 1943. november 25-én. Nagyon érdekes, hogy Margit szentté avatásának nyolcadában szentelte fel Apor püspök úr az ő tiszteletére ezt a kápolnát. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert például a budapesti Lehel téren lévő Margit templomot a 30-as években Boldog Margit tiszteletére tudták még csak fölszentelni. Tehát az országban, ahol van Margit tiszteletére templom szentelve, azokat szinte mind Boldog Margitnak szentelték. És ez az első olyan templom, vagy kápolna, ami már a szentté avatott Margit nevét hordozza, Árpádházi Szent Margit-templom. Tehát ez volt pontosan 70 évvel ezelőtt. A másik jubileum, hogy idén 40 éve Kacziba József püspök atya 1973-ban plébánia rangra emelte a lelkészséget. Bízom benne, hogy valóban Isten akaratából két év múlva, a Lelkészség megalapításának 70. évfordulójára valóban ez a templom már nemcsak egy félbemaradt torzó, hanem egy teljesen befejezett épület lesz, az Úr dicsőségére, Szent Margit tiszteletére és az ember üdvösségének szolgálatára.