|
 2013.03.15.
Kiskopár híradó
– Két kérdésem
– van nyomul be a söntésbe Dodi különösen derűs
hangulatban, egy cetlit lobogtatva. Egy: mikor hazudik Bolgár György?
Nem gyakran csak, ha kinyitja a száját, vágják rá egyszerre.
Kettő: lesz még magyar népköztársaság? – Nem, nem soha –
ugrik fel Csabi az ajtó előtti, cigiző hokedlira, mert csak Bródi
Janónak hiányzik annyira Kun Béla és csapata, na meg Aratóéknak
s ők, mint papír által bizonyítva vagyon, a megtestesült törpe
minoritás. – De beszéljünk világosan, ezek évek óta azt
hazudozzák, hogy ötszáz meg hatszázezer hallgatójuk van és
amikor aláírást gyűjtenek, hogy miért szóljon ez a szar,
akkor kiderül, hogy 3 azaz h á r o m e z e r aláírást sem
tudnak összeszedni. És ettől én olyan boldog vagyok, mert most
kiderült, hogy mégiscsak normális országban élünk, ahol nem
dőlnek be minden jöttmentnek – fordítja komolyra a szót Ödi.
Majd jobb kezével, mint egy porondmester középre inti Dodit.
– Olvasd!
Arató András azt a pénzt, amiből a Klubrádiót létrehozta,
nem kamionsofőrként gyűjtötte össze. Ha valaki egyszer megírja
a magyar rendszerváltás bukásának okát, akkor az ilyen
vagyonok eredetét kell pontosan bemutatnia. Ebből aztán létrehozott
egy rádiót, amelyet a közpénzek megcsapolására talált ki, pénzmosásra
hozták létre. A Klubrádió úgy működött, hogy a pártpénztáros
kiadta a megfelelő állami cégeknek, hogy havonta mennyit kell
fizetni hirdetés formájában. Vagy a cégek maguktól is tudták,
hogy hirdetniük kell, ha máshol pénzhez akarnak jutni. Amíg dőlt
a pénz a Klubrádióba, addig Arató András úgy viselkedett,
mint egy tulajdonos. A Klubrádió „mártíromsága” paródia.
Szerencsétlen nyugdíjas öregemberek utolsó fillérjeit képesek
kiénekelni a zsebükből, egyébként milliomos emberek, akik a
saját millióikat sajnálják betenni ebbe. A Klubrádió és az
ATV haszonélvezői ugyanazok, és a motívumaik is azonosak. Ezek
egy kollaboráns vallási maffiózót is kiszolgálnak egy kis
baksisért, aki a hallgatóit is korruptságra neveli, amelyet ő
maga képvisel.
– Pont – hajol
meg Dodi. – Lám, lám imigyen szólt be nekik Lacikájuk Amerikából
és Bolgárék annyit sem mondanak, hogy bú vagy bá. Lapítanak
mint fekália az Ikea csokitortájában.
Ha már a törpe
minoritásnál tartunk és a népköztársaságot visszakívánóknál,
kiváncsi lennék hányan tudják a Ha Há-ban, hogy az őket uszító
Heller nyanya szeretett példaképe az őszirózsás hóhér –
hasal át a pulton az erdélyi srác, a tulaj haverja. – Lukács
György népbiztos, saját kezűleg tizedelte Poroszlón a románok
ellen a katonának beöltöztetett magyar proletár és parasztlegényeket,
akik a rájuk törő túlerő elől életüket mentve, menekültek.
– Barátaim ez a
magyar rögvalóság, – rendeli Ödi az első kört. 3-asa volt
a lottón 10 ezer felett fizetett. – A román inváziót túlélték,
Lukács György, „a filozófus”, a hajthatatlan magyargyűlölő
végzett velük. Közben felcsapja a laptopját onnan idézi. –
Ez nem rágalom, ő maga így dicsekedett el hőstettével
1971-ben(!) az SZDSZ-es Eörsi Mátyás testvérének Istvánnak:
A proletárdiktatúra idején az ötödik hadosztály politikai
megbízottja voltam… Tiszafüred védelme nagyon roszszul sikerült,
a románok a magyarok háta mögé kerültek, nagyrészüket
megsemmisítették, Tiszafüred elesett. Én akkor helyreállítottam
a rendet. Összehívtam egy rendkívüli hadbíróságot és a
megfutamodott zászlóalj embereit Poroszló főterén agyonlövettem.
Tizedeléses alapon. Ma sem tennék abban a helyzetben másképp.
Egyébként mint közoktatásügyi
népbiztos 1919-ben a proletárdiktatúra idején magához
rendelte Karinthy Frigyest is és pisztolyával hadonászott a
magyar író orra előtt, hogy megfélemlítse. Lukács népbiztos
uniformisban ült asztalánál és mordályával hadonászva
fenyegette, ha nem áll be a sorba, statáriális eszközöket
használ vele szemben is.
– Laci bácsi késett,
a legjobb storyt elkajálta – segíti le a kabátot Dodi a társaság
doyenjéről, aki a Pázmányra jár ebédelni, és nem érti, mit
panaszkodunk, hogy drága a megélhetés, ott például 700 Ft-ért
három fogást kap. Most emelték a nyugdíját elég szépen,
lejjebb ment a villany ára, és hozott egy jó történetet a
konyhafőnöktől. Arról beszélgettek, hogy amikor a diktatúra
kiszolgálói, és a velük közös háztartásban élők emberi
jogokról, demokráciáról, szólásszabadságról rikoltoznak,
erős hányinger környékezi a jobb érzésű embert. Felidézték
egy történelmi léptékkel nem is olyan régi film egy jelenetét,
amelyben az öreg paraszt, valahol a kommunisták működési területén,
az éj leple alatt, hordókat ás el a disznóólak mögötti trágyadombon.
Alig pirkad még, mikor rátör az ÁVÓ. Kihallgatás, verés,
fenyegetés: vallja be, hova és mennyi élelmiszert rejtett el a
padláslesöprő elvtársak elől. Az öreg makacs, ő bizony egy
szemet se. Hátracsavart kézzel vonszolják a trágyadombhoz,
puskatussal löködve, ahol az ávósok szügyig állnak a
szarban, hogy kiássák a hordókat a trágyából, s éppen
nyitogatják azokat fölfele. Azonban az első hordótól az utolsóig,
mind üres. Az ávós szarházit a gutaütés kerülgeti, őrjöng
ahogy csak Gyurcsány tud, trágár módon ordítja le az öreget:
Mi a jó kurva anyjának ás el maga üres hordókat?
Csak mert látni
akartam kikkel vagyok körülvéve, feleli az öreg.
Hát nem így
vagyunk körülbelül a Birodalom kiszolgálóival mi is? Akik
most Brüsszelbe szaladgálnak árulkodni. A bankadó izgatja őket,
meg a rezsicsökkentés, hogy elég lesz-e a sokszoros hasznot húzó
idegen kézben lévő szolgáltatók nyeresége?
Ne féljen –
cihelődik az erdélyi gyerek –, részegen ezek a redvás
nemzeti szocik is dülledt szemmel énekelik a székely himnuszt,
miközben eltűrik, hogy a kis ficsúr ez a rettenetesen buta
gyerek, barátját, a Pontát hozza rájuk.
– Kis barátom,
csak nem asztalt akarsz robbantani? – áll Dodi az ajtóba.
– Hazaindulnék
Sepsibe, mert ha itthon maradok, biztos betakarom egy habos tortával
Mesterházy arcát.
Sz.
|
