vissza a főoldalra

 2013.03.15. 

Hogy a magyar emberek asztalára magyar sertéshús kerüljön

A túlzott környezetvédelmi elvárásokat felül kell vizsgálnunk

Horváth István, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnökének személyében miniszteri biztos felügyeli a sertésprogram végrehajtását. Véleménye szerint az ágazatban olyan programokat kell kialakítani, mely helyreállítja a bizalmi viszonyokat.

 A legújabb adatok szerint a sertések száma 2 millió 956 ezer volt december 1-jén, a júniusi állománynál 43 ezerrel több, míg az egy évvel korábbinál 69 ezerrel kevesebb. A cél, hogy 6 millió sertés legyen 2017-re. Ez az emelkedés megfelel a várakozásoknak?

 –Nem szabad elhallgatunk azt, hogy jelenleg a sertéságazat romokban van, és ezen kell nekünk változtatni úgy, hogy a több évtizedes magyar szaktudásra és minőségre építünk. Az, hogy az elmúlt félévben emelkedett a hazai sertésállomány, két tényezőnek tudható be. Egyrészt a forint gyengülésének; így az import kevésbé versenyképes a hazai előállítással szemben, másrészt annak, hogy a kormány komoly figyelmet fordít az ágazatban lévő bizalmi viszonyok rendezésére. Korábban arról lehetett olvasni, hogy a húsipari vállalatok bezártak, felszámolás alá kerültek, de az állam az elmúlt időszakban nagyon sok mindent megtett a húsipar fennmaradásáért. Gyulán meg tudtuk tartani a húsipart, és jelenleg is folynak a tárgyalások a Kométával és a pápai húsfeldolgozóval. A termelők bíznak a probléma megoldásában, és tudják; továbbra is érdemes sertést tartani. A 43 ezres nagyságnövekedés azt is bizonyítja, hogy az ágazat gyorsan képes reagálni a pozitív hírekre.

 Miniszteri biztosként milyen gyakorlati módszerrel felügyeli a sertésprogram végrehajtását?

–Gyakorlatilag a szakma és a politika határán van a mozgásterem, és így koordinálom a végrehajtást. Jelenleg az a felmérés zajlik, mely pontos képet ad arról, hogy milyenek a termelői kapacitások a már meglévő termelőknél, illetve azokon a területeken, ahol foglalkoztak korábban tenyésztéssel, de valami miatt fel kellett hagyniuk ezzel, és állnak még az épületek. Folyamatosan egyeztetünk a vágóhidakkal, a feldolgozókkal arra vonatkozóan, hogyan tudnának még jobban bekapcsolódni a magyar termékek felvásárlásába. Nagyon sok import termék kerül hazai feldolgozókhoz, mert Magyarország elvesztette az önállóságát a sertéshúsban is – a fogyasztói igényeket importból tudjuk kielégíteni. Vissza kell állítani a termelő és a feldolgozó közti bizalmi viszonyt, hiszen az elmúlt időszakban sok termelőnek az volt a problémája, hogy az elvitt árút nem a megbeszélt áron, s nem a letárgyalt határidővel fizették ki. Éppen ezért sokan tönkrementek az ágazatban. Arról lehetett hallani, hogy a piaci bizonytalanság miatt nem éri meg sertéstenyésztéssel foglalkozni. Koordinátorként a politika és a szakma közti egyeztetéseket kell lefolytatnom, a termelői –feldolgozói bizalom helyreállítása a feladatom, és a minisztérium szakembereivel és az ágazati szereplőkkel olyan programokat dolgozunk ki, melyek visszaadják a magyar termék iránti bizalmat, mert a fő célunk, hogy magyar emberek asztalára magyar sertéshús kerüljön.

 Azt mondják, hogy kiszolgáltatottak a termelők a takarmányforgalmazókkal szemben, hiszen itt nem rendelkeznek saját tulajdonnal. Tudnak tenni valamit a feloldás érdekében?

 –Az is feladataink közé tartozik, hogy olyan mintaprogramokat dolgozzunk ki szakemberek bevonásával, ami nem csak a horizontális, de a vertikális integrációkat is életképessé teszi. Ebbe beletartoznak a takarmányforgalmazók is. Az pedig egyértelmű, hogy akkor tud a termelő a takarmányért fizetni, ha neki is fizet a vágóhíd. Az ágazatra jellemző lánctartozást éppen ezért kell feloldanunk. Előtérbe kell helyezni a kiváló magyar genetikai alapokat a tenyésztésben, mert sajnos jelenleg jellemzően külföldi genetikájú sertéseket hizlalnak Magyarországon. Holott nem egy remek hagyományos sertésfajtánk van, melyek az elmúlt időszakban méltatlanul a háttérbe szorultak.

 Amikor meghatározták azt, hogy 6 millió sertés legyen négy éven belül az országban, akkor készítettek olyan előzetes tervet, mely arra vonatkozik, mekkora növekedést várnak a nagyüzemekben, s mekkorát a háztájinál?

 –Az elmúlt 20 évben a háztáji gazdaságok 90%-ában megszűnt a sertéstartás. Vannak olyan falvak, ahol nem is tartanak sertést, holott korábban nem ez volt a jellemző. Olyan ágazati modelleket kell kidolgozunk, amelyek azt a hagyományos háztáji sertéstenyésztést is fellendítik, ami a vidék megtartóereje, a magyar hagyományok folytatása és a helyben megtermelt élelmiszer szempontjából is jelentős. A gyors hízlalású, magas víztartalmú külföldi genetikájú sertésekből nem lehet a hagyományos magyar ízeket előállítani. Hiszen mi a nagysúlyú disznókból állítottuk elő a magyar ízlésnek megfelelő termékeket. Természetesen a nagy áruházláncok felé nyitott nagyüzemeket is erősíteni kell, de nagyobb kihívás lesz a háztáji gazdaság fellendítése.

 Egyik gazdasági lapban olvastam, hogy a nagyüzemi telepek jelentős része három-négy évtizeddel ezelőtt épült, s ma már elavult technológiával üzemel…

 –Van elegendő kapacitás ahhoz, hogy a meglévő telepekben véghez vigyék a szükséges létszámnövekedést. Tudok teljesen modern telepekről, melyek több ezer malac kibocsátására alkalmasak, mégis üresen állnak. Szerintem rendelkezünk kellő telepekkel és technológiával a célba vett létszám eléréséhez. Fontosnak tartom azt is, hogy az almos technológiát helyezzük főleg a háztájinál előtérbe, hiszen a cél elérése mellett a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. De a túlzott környezetvédelmi elvárásokat felül kell vizsgálnunk, mert például túlzottan korlátozottak a trágyakihelyezés körülményei. Ezért az ágazatot érintő jogszabályi környezetet felülvizsgáljuk. Németországban, Ausztriában folyamatos a trágyakihelyezés a különböző telepeken, míg Magyarországon mindez tilos.

 Egy EU-s rendelet alapján tilos mindez?

 –A korábbi jogszabályalkotók az EU-s ajánlásokat a lehető legszigorúbb módon érvényesítették. Magyarországon a nemzeti érdekeket kell érvényesítetni, és el kell menni abban a lehetséges legvégső határokig. Ha egy ország önmaga mondja ki azt, hogy mindent korlátozunk, és ezzel átadjuk a piacot a külföldieknek, az helyi szinten szociális feszültséget és foglalkoztatási problémákat okoz.

 A szomszédos Ausztria tehát nem küzd a sertéságazatban a magyarhoz hasonló problémákkal?

 –Úgy kell kialakítani a különböző programokat, hogy az első helyen a fogyasztói bizalom álljon helyre. Ausztriában elképzelhetetlen, hogy az osztrák vásárlók többsége ne osztrák sertéshúst vásároljon. A jó minőségű, helyben előállított magyar sertéshúst szeretnénk a vevők számára megjeleníteni. Volt időszak, mikor Magyarországon az egy főre jutó sertéshúsfogyasztás évi 60 kilogramm volt, most 28 kilo/fő/év. Mindez nyugati szomszédunknál 57 kilo/fő/év.

 Nem lehet, hogy ezért az a kampány okolható, amelyik a sertéshús egészségtelen voltát hangsúlyozza?

 –Az életszerűtlen, hogy a sertéshús Ausztriában nem egészségtelen, csak nálunk. Gondoljunk csak a mangalicára, mint hungarikumra, aminek a fogyasztása kimondottan egészséges. Az elmúlt időszakban sokan kényelmi szempontok szerint döntöttek: nem azt mondták, hogy nem mozgunk eleget, hanem a sertéshúst tették meg minden rossz okozójának. A kényelmi életmód hátrányait ne fogjuk rá egy ágazatra, mert ezzel súlyos gazdasági károkat okozunk.